A kapitalista parlamentben, köztük az európaiban, tekintélyes summáért csépelik a szót a kiválasztottak.

Időről időre ráveszem magam, és belenézek a parlamenti ellenzék kesergéseinek helyet adó ATV-műsorok valamelyikébe. Így történt ez július 31-én is, amikor a Híradóban és az Egyenes Beszédben többek között

az Országgyűlés rendkívüli, a kormányzó pártok nélkül megtartott értelméről-értelmetlenségéről volt szó. 

Újból meghallgathattunk néhány ellenzéki honatyát arról, mit tenne a pártja, ha hatalomra kerülne. Minthogy erre egyelőre nem látszik esély, az ötletelésnek ezúttal sem volt több tétje, mint az itteni cikkeimnek. Vagy még annyi sem, mert ezek a leginkább önmagukat képviselők a demokratikus parlamentarizmusba vetett, a kormányzók által már rég megtépázott hit maradékát zúzzák szét lázas javaslataikkal, melyeknek csak a politikai hatalomgyakorlásba való érdemi beleszólás teremthetné meg a hitelét.

Persze, lehet Orbán Viktort legazemberezni, meg lediktátorozni, ám ez csak pótcselekvés. Valójában, az ellenzéki pártok is kellettek ahhoz, hogy kialakuljon ez a helyzet. Ők voltak azok, akik már régen eljátszották azt a lehetőséget, hogy akár kisebbségben kormányzó koalíciós partnerek lehessenek valamely kormányban. Erre egy esetleges nagy kataklizma bekövetkeztéig nem is látszik esély. Ennél is nagyobb baj, hogy vélhetően akkor sem rúgnak majd labdába, mert nem a kormányzásra készülnek, hanem a jelenlegi parlamentben való bennmaradást favorizálják, ahelyett, hogy kilépnének a parlament épületének díszletei közül.

Amikor úgymond felszántják az országot, benyomásom szerint, akkor sem annyira pártot szerveznek, alapszervezeteket hoznak létre vagy erősítenek, hanem a vidéki termékbemutatók mintájára kínálják szegényes portékájukat. Ebben egyfajta helyi marketingesként vesznek részt ottani megbízottaik, aztán a vezetők állnak is tovább a roadshow kötött időrendjének megfelelően. De ha már így cselekszenek, mert úgy vélik – nem is egészen alaptalanul –, hogy úgyis a médiapolitizálás hatásosságán múlik a választás eredménye,

legalább a tőkés rendszerkritikában jeleskednének! Netán arra vennék rá a választókat, hogy jelenjenek meg a szavazófülkékben, de ott tegyék érvénytelenné a céduláikat, passzív rezisztenciával jelezve a fennálló renddel szembeni tiltakozásukat! Már, ha tényleg így gondolják...

Csakhogy az ellenzéki képviselők valami ilyesmire azért nem szánják el magukat, mert ezzel olyan útra lépnének, amelynek a végén a legtöbbjük kimaradna az országgyűlésből. Vagyis a rendszerrel való tényleges szembefordulás – a terméketlen kormányzáskritika helyetti kapitalizmuskritika, s az ennek megfelelő magatartás – egzisztenciális kérdésként vetődik fel számukra. Ellentétben például velem és a hozzám hasonlókkal, akiknek semmilyen anyagi érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy támpontokat próbáljunk adni arról, milyen világban is élünk, és mit kellene megváltoztatni a folyamatoknak a társadalmi igazságosság irányába való mozdítása érdekében.

A mai európai parlamentekben, köztük a magyarországiban ülő képviselők viszont irtóznak ettől a lehetőségtől. Ők a kapitalizmus kapitalista törvényhozásaiban, köztük a strasbourgiban tekintélyes summáért csépelik a szót. És csépelhetik is, amíg nem indítanak cselekvő támadást az egyenlőtlenségek fokozására épülő tőkés rendszer alapjai ellen. Eme alapok úgymond szükségszerűségét tudományos intézmények garmadája, és a belőlük kirajzó, megmondó emberek sokasága igazolja. Méghozzá oly módon, hogy az említett politikusok és más közvélemény-formálók

egyrészt a tőkés rendhez, illetve az ahhoz kötődő politikai hatalom által kreált médiumokban kapnak megszólalási lehetőséget mindaddig, amíg nem akarják kikezdeni a beállt társadalmi-gazdasági rendszer alapjait, s hajlandók részt venni a tömegeket befolyásoló-manipuláló, a lényegi kérdéseket mellébeszéléssel elkerülő játszmákban.

Ám a múlt héten éppen ehhez képest alakult ki egy apró repedés az eddig egyenszilárdságú közegben. Az Élet és Irodalom július 28-ai száma teret adott Böcskei Balázs: „Az öngyarmatosítók lankadtsága” című cikkének. Ebben többek között ilyen és ezekhez hasonló észrevételeket tett az ellenzéki pártok és az értelmiség magatartásával kapcsolatban az IDEA Intézet, eddigi benyomásom szerinti neoliberális felfogású politológusa:

És így tovább. Meghökkentem a pálforduláson. Meg is jegyeztem egy kommentben: „Néhány rendezvényen hallottam Böcskeit megnyilatkozni. Azokhoz képest, mintha megvilágosodott volna. Nem mellesleg, az írásnak helyet adó ÉS-sel együtt. Szóval, zavarba jöttem, mert némileg a saját, már évekkel ezelőtti, szóra sem érdemes írásaimban is megpendített mondataimat láttam viszont például arról, hogy néhány személy démonizálása helyett hozzá kellene látni a kormányzási módszereken túli rendszerkritikához. A Böröcz József kötetére („Hasított fa. A világrendszer-elmélettől a globális struktúraváltásokig, L’Harmattan, 2017) hivatkozás is mintha ebbe az irányba mutatna…”

Mikor rákérdeztem erre Böröcznél, az amerikai Rutgers Unversity professzoránál és a University of California szociológia-adjunktusánál, akinek, tudtommal, immár egyetlen magyarországi egyetemi megbízatása sincs, noha a hazai tanítást küldetésének tekintené, visszaigazolta megérzésemet. Utalt egy korábban közte és Böcskei között kialakult véleménykülönbségre, s konstatálta, hogy talán most már belátja az ÉS cikkének írója, hogy neki volt igaza, amikor szóvá tette, hogy mind a politikai mező, mind pedig az értelmiség magasról tesz arra, amit a tudósok szerinte legtöbbje, a tőlük telhető legmagasabb színvonalon mond, immár több évtizede.

Mit is mondhattam, illetve mondhatok erre? Hogy közben eltelt legalább két terméketlen évtized, amely miatt akár nemzedékekre meghatározó marad a tájékozatlanság, a beszűkültség, az önszerveződésre képtelenség. Vagyis zárójelbe került a jövőnk. S ezért bizony, nem csak Orbán és a köre a felelős…#

CÍMKÉP: A nagyrészt üres parlamenti terem, ahol a Fidesz–KDNP képviselői nélkül tartották meg az országgyűlés rendkívüli ülését július 31-én – Viszont a múlt héten az ellenzéki oldal egyik ismert hírmagyarázójának a Nyugattal kapcsolatos pálfordulását is konstatálhattuk (Képernyőkép az ATV Egyenes Beszéd című, aznap esti műsorából)