A társadalom mélyelemzésébe kezdtek, és a médiumok hatását vizsgálják a kormányzó párt holdudvarában.

Az önkormányzati választásokkal foglalkozó eddigi öt posztom kattintás-számának rohamos csökkenése a 36 ezresből a néhány ezres tartományba mutatja, hogy vége a show-nak. A közéleti érdeklődésűeket is egyre kevésbé foglalkoztatják a voksolással kapcsolatos, bár egyre mélyebbre hatoló elemzések. De lássuk be, azzal azért mégsem lehet beérni, amivel Orbán Viktor állt elő: hogy csak a Borkai-effektus okozta a kormányzó erők fiaskóját. A Fidesz holdudvar megmondó emberei már a szavazás másnapján maguk is érzékeltették a Bayer Zsolt vezetésével zajló Sajtóklub műsorban:

A szavazatok újraszámlálásával az építési engedélyek kiadásához nyernek időt.

Baranyi Krisztina hivatalba lépése előtt tíz perccel támadták meg a IX. kerületben az önkormányzati választási eredményt. De nem csak a Ferencvárosban történt így, hanem Budapest I. kerületében (ahol szoros eredménnyel nyert V. Naszályi Márta), és a VIII. kerületben, ahol Pikó András győzte le a fideszes Sára Botondot. De miért mindez?

Tarlós és Demszky díszpolgári javaslatával kockázatos taktikázásba kezdett a főpolgármester.

Érteni vélem, miért vetette fel az újdonsült főpolgármester, Karácsony Gergely, hogy díszpolgári címet kellene adományozni két elődjének, Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak. Nyilván azt kívánja jelezni: minden budapestit képviselni akar, pártállástól függetlenül. Csak nehogy újabb feszültséget teremtsen ezzel! És lehet e mögött taktikázás is, de erről majd a végén.

Miközben Orbán Bakuban sündörgött, idehaza vezető munkatársai és szócsövei tették szóvá a párt vezetésével kapcsolatos hibákat.

Nem csak az olvasónak, nekem is kezd elegem lenni abból, hogy hovatovább minden nap a Fideszről és/vagy Orbán Viktorról kell írnom. De saját csapdámba estem. Nemrégiben elhatároztam, hogy követem a kormányzó erővel kapcsolatos fordulatokat, mert ezek egyre inkább a bomlás jeleit mutatják. Erre mit ad Isten, állandóan produkálnak valamit. Egyre több a hírértékű sutaság, ellentmondás, szokatlan jelenség, sőt a zavar és a botrány. Mindez akár hidegen is hagyhatna, csakhogy az ország sorsa múlik rajta, vagyis mindannyiunk bőrére megy. És mit tegyek, ha önkéntes krónikásnak szegődtem, aki tegnap, azaz október 15-én már tanácstalanná is váltam.

 Nem folytatható az erőpolitika, amivel mindent uralma alá akar hajtani az országvezető!

„Az ország nem olyan, amilyennek ismerjük” – jelentette ki letörten Orbán famulusa, a Fidesz 5-ös számú tagkönyvének birtokosa, Bayer Zsolt, a Hír párttévé október 14-i, esti, Sajtóklub nevű adásában. Természetesen, az előző napi önkormányzati választások tapasztalata indította erre, a számára lehangoló következtetésre az igen gyakran mosdatlan szájú véleményvezért. Pető Pétert, a kormány politikájával szemben álló újságírót egyetértően idézve azt is mondta:

 Szembefordítja egymással az alkalmi szövetségeseket  a baloldali bélyeggel, ami kommunistázásba csaphat át.

Ha valaki azt hiszi, hogy Orbán Viktor feladja, nagyot téved. Ellentámadásának iránya már benne is volt az önkormányzati választások utáni első beszédében. Eszerint megosztásra, a választási szövetségek szétverésére törekedve igyekszik, igyekszenek zavart kelteni a képviselő-testületekben.  

Orbán történelmi vesztésre áll Kádárral szemben, mert nem előre viszi Magyarországot, hanem visszafordította a Horthy-korszakba.

Nem fogom itt, ki tudja, hányadik alkalommal, elősorolni, miért vált méltatlanná az ország vezetésére és képviseletére az Orbáni szélsőjobboldali  társaság. Akinek még mindig el kell magyarázni, miért elfogadhatatlan az a mód, ahogyan a Fidesz-kör megteremtette hatalmának gazdasági alapjait az állami vagyon lenyúlásával, aki nem lát kifogásolni valót abban, miként került és kerül birtokok, kastélyok, cégek, értékes lakó- és üdülő ingatlanok sokasága az Orbán-klán tagjaihoz és a kegyencekhez, aki elfogadhatónak tartja, hogy az oligarchikus rezsim prominensei a lopást magától értetődőnek tekintik, lett légyen szó a diplomához, a doktori címhez szükséges, mások által írt dolgozatok lenyúlásáról, közbeszerzési pályázatok vagy éppen választások elcsalásáról, aki nem érzékeli, hogyan fosztják meg módszeresen az egyenlő esélyektől a nem tehetős családokba született gyerekeket, számolják fel a dolgozói érdekvédelmet, támadnak meg mindenféle önszerveződést, centralizálják a hatalmat, írják át nacionalista emlékezetpolitikával a történelmet, attól úgyis hiába kérdezném, hogy hol itt a keresztény állam.

Véres leszámolással torolta meg az uralkodó, hogy az orosz cári családnak akarták felajánlani a magyar koronát.

Herman Róbert, az MTA doktora, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után című tanulmánykötete először 1990-ben jelent meg. Új ismeretekkel gazdagította a bécsi udvar, személyesen Ferenc József szerepét a magyar történelmi emlékezetben 1849. október 6-ához kötött megtorlásokban. Döntően erre alapozva készült az alábbi összefoglaló. Kiderül belőle, hogy míg az orosz fél ellenezte a katonák elleni véres megtorlást, addig a 18 éves uralkodó – Haynau nyomására, s mert időközben előkerült egy irattervezet, amely szerint a magyar kormány az orosz cári családnak ajánlotta volna fel a koronát – feltétlenül bosszút akart állni.

Ölhetsz, lophatsz, hazudhatsz, mások becsületében kárt tehetsz, ha a pártközösség érdeke azt kívánja.

„Féljen, aki, nincs Orbánnal!” című cikkemben a Fidesz elnökének szeptember 29-i beszédéből egyebek között kiemeltem a „Bajtársak és egy vérből valók vagyunk” mondatot. A dermesztő időket idéző gondolatot értelmezve azt mondta, hogy egy ilyen közösségen belül az összetartozás a tévedéseket is felülírja, feltéve, ha nincs kibeszélés.

Öltözékével is kifejezte Hszi Csin-ping, hogy nem adta fel a világszocializmus ügyét.

Peregtek előttem a kínai világtévé adásában a grandiózus – a Guardian szerint: gigantikus – katonai parádé és népi felvonulás képei. A kommunista párt vezetésével kikiáltott népköztársaság hetvenedik évfordulóját ünnepelte Kína október 1-jén. Minden olyan klisé jelen volt az eseményen, amely anno a szocialista világrendszerhez tartozó országok legnagyobb állami ünnepeit jellemezte. Persze sokszoros nagyításban, többszörös embertömegekkel. S amit a mondandóm szempontjából külön ki kell emelnem: az 1917-es októberi forradalom utáni minták alapján, amelyek kialakításához az orosz-szovjet avantgárd művészeinek formai megoldásai szolgáltatták az alapot.