Nem elég a társadalom felső ötödödét–harmadát segítve kormányozni!

„Mi egy vérből vagyunk” – hangzik a dal a miniszterelnök honlapján is. Harsogják a hivatásos énekesek a videó-klip képsorai alatt, de mormogják, vagy csak tátognak hozzá különféle focisták, köztük idegenlégiósok is. Miután, egy-két arctól eltekintve, számomra ismeretlenekről van szó, a híradásokra támaszkodom. Ezek szerint a felvételeken feltűnik az olasz labdarúgó, a magyar válogatott szövetségi kapitánya Marco Rossi, az Egyesült Arab Emírségekből Dzsudzsák Balázs és a labdarúgó-rapper Széki Attila „Curtis” is. Ha így, hát így. Értem persze, és át is érzem, hogy megdobogtatja a szívet a fülbemászó dallam, a patetikus szöveg. És az üzenet igazán nemes:

Miközben Peking és Budapest között állandósult a légihíd, a kormány sorra módosítja a jogszabályokat.

Az előzmény: az országgyűlés a kormányt támogató képviselők 137 igen voksával, 53 ellenében fogadta el a felhatalmazási törvényt március 30-án. Orbán Viktor miniszterelnök kiharcolta a korlátlan idejű felhatalmazást, hogy parlament, választások, s a demokrácia egyéb kellékei nélkül kormányozhasson. A házelnök, Kövér László azonnal továbbította a jogszabályt az egyébként hetek óta nem mutatkozó Áder János köztársasági elnökhöz, aki néhány órán belül alá is írta azt.

A törvény még éjfél előtt megjelent a Magyar Közlönyben, tehát formálisan minden a legteljesebb rendben. Más kérdés, hogy a távoli jövőben a történészek – ha még lesz jövő és lesznek még történészek – talán alkotmányos puccsként írják le a folyamatot. Mint majd rámutatnak: mindezt a járványhelyzetre hivatkozva tette Orbán Viktor, ám mindjárt ezt követően inkább csak „vészhelyzetről” beszéltek a beavatottak. Így tett például Varga Judit igazságügyi miniszter az ORF osztrák országos közszolgálati televízió Zeit im Bild című, március 31-én adásba került műsorában:

Kína járhat az eszében, ezért is fogadhatta nagy respekttel a teherszállító gépet – fantáziáltam tovább.

Orbán Viktor miniszterelnök kiharcolta a korlátlan idejű felhatalmazást, hogy parlament, Alkotmánybíróság, választások, s a demokrácia egyéb sallangjai nélkül kormányozhasson. 2020. március 30-át írunk, s az ország teljhatalmú ura lett. Hogy átmenetileg-e, az a jövő zenéje. És csak rajta múlik. Mármint akkor, ha a külhoni tényezőket nem számítjuk. Mindenesetre itt az ideje, hogy mi is fordítsunk egyet szekerünk eddig nyugat felé mutató rúdján! Szakítsunk az amúgy is hiábavalónak bizonyult ábrándjainkkal! Mert ugyan mi volt eddig az én kiindulópontom is? Hát az, hogy demokráciát kellene csinálni, megteremteni legalább az emberek közötti jogi egyenlőséget, no és az általános jólétet. Ehhez képest már a legelején, vagyis három évtizede, az derült ki, hogy

A magyar külügyminiszter csúsztatásoktól hemzsegő mondatokkal oktatta ki a tallinni tévé műsorvezetőjét.

„Tallinnban eleget tettünk az észt köztévé meghívásának” – adta hírül Facebook-oldalán királyi többesben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter március 25-én. „Megérte, néha rendet kell tenni a fejekben” – kommentálta az esetet. A beharangozó alatt egy interjútöredék. Nem mellesleg a riporter nevének említése nélkül, ami bárdolatlanság. Az újságíró kérdése: „Jól értem, hogy Kínára, Törökországra és Oroszországra tekintenek példaképként a nyugati országok helyett?” Mintha meg sem hallotta volna a felvetést, a magyar politikus a válaszában a következőket jelentette ki:

Orbán Viktor az ellenzék, a média elleni erődemonstráció részévé tette a katonákat.

„Fejlett országoknál évek óta megszokott a katonai jelenlét az utcákon, nem értem miért kell egy ilyen válsághelyzetben is a feszültséget szítani, csak gratulálni tudok!” – dorgált meg az egyik olvasó a „Lopakodó államcsíny” című cikkem miatt. Ennél persze jóval vaskosabb, sőt trágár üzeneteket is kaptam, hiszen már vagy tíz éve dühöng a magyart magyar elleni uszításnak főleg a kormánypárt által tenyésztett vírusa. Mindenesetre a jegyzetben szóvá tettem, hogy fölöttébb nyugtalanítónak tartom a katonák – a katonai rendészet – járőrözését a nagyvárosok terein, utcáin. A kormány képviselői ugyanis eddig nem magyarázták el, miért van erre szükség. (Állítólag március 27-én, az országgyűlés honvédelmi bizottságában lesz ennek a napja.) Ráadásul a köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka sem szólalt meg az ügyben. Akárhogy is, abból kell kiindulnunk, hogy a honvédségnek két alapvető feladata van:

Putyin intézkedéscsomagot hirdetett a járvány családokra, vállalkozásokra való hatásának ellensúlyozására.

Moszkvában, március 26-ától, azaz csütörtöktől, minden 65 éven felülinek, illetve a légúti megbetegedésben szenvedőnek a lakásában kell maradnia – hangzott el az orosz állami tévé szerda esti híradójának második részében több más, korlátozó intézkedés felsorolásával együtt. A műsor elején azonban Vlagyimir Putyin elnök 17 perc 36 másodperces videó-üzenetét játszották be. (A leírt szöveg ugyanitt, a nyelv kiválasztásával oroszul és angolul is elérhető.) Elmondta, milyen rendelkezések várhatók a munkahelyek megőrzése, a vállalkozások megmentése érdekében. Az államfő mindenekelőtt azt hangsúlyozta:

Még Ukrajnában sem vezényeltek ki katonákat civilek ellen, Magyarországon már ők cirkálnak a köztereken.

„Diktatúra előtt” címmel a Klubrádió március 25-i reggeli Nemzetközi lapszemléje valóságos hideg zuhanyként öntötte a hallgatókra több nyugati lap riadt elemzésének összefoglalóját a magyarországi politikai helyzetről:

Egyesek szerint csak a kormányfőt támadják a rendeleti kormányzásért, miközben a főpolgármester is ezt teszi.

„Bizonytalan ideig nem ülésezik a Fővárosi Közgyűlés” – kezdi március 20-án, a Népszavában megjelent cikkét Szalai Anna. A téma – talán az orbáni felhatalmazási törvény miatti indulatokkal fűtött közéleti viták miatt – alig kapott teret a média általam ismert felületein. Pedig, amint egyik olvasóm utalt rá nekem címzett üzenetében, lehet a két ügy – Orbán Viktor és Karácsony Gergely rendeleti kormányzása – között áthallás. És ha az ellenzék támadja az egyiket – Orbán kezdeményezését –, miért hallgat, amikor a szívéhez közelálló – már ha van az ellenzéknek, mint olyannak szíve, vetem fel én – Karácsony döntéséről?

Egyértelművé vált, hogy nem a köztársasági elnök, hanem a kormányfő rendelkezik a honvédséggel.

„Négy harctéren kell helytállni. Katonai, rendőrségi, egészségügyi, gazdasági védekezés zajlik” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök március 23-án, hétfőn délelőtt, az operatív törzs tájékoztatója előtt. Minden szavából az derült ki, bármilyen intézkedést elrendelhet, amit akar. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen március 11-én Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette:

Zavar az ellenzéki térfélen, de pr-szakemberként is nehéz hova tenni a felhatalmazási törvény-tervezetet.

Rég tovatűnt a közéleti álmodozások rendszerváltozás utáni korszaka, amikor magam is azt hittem: lehetséges tisztességes politikai és üzleti kommunikáció. Naivitásomban odáig mentem, hogy tanítottam, könyveimben, szakcikkeimben pedig a negatív és pozitív indítékok szerint csoportosítottam a szervezett kommunikáció módozatait. A szándékos közvélemény- és piacbefolyásolási formákat nyílt meggyőzési, illetve rejtett megtévesztési (manipulációs) csoportba soroltam. (Vesd össze: Domokos Lajos: Press&pr, 2005, Teleschola-könyvek, 100. oldal) Kövezzen meg érte, aki akar, de akkor azt hittem: a tisztességtelenség újból kibontakozó világában azzal is ösztökélni lehet a morális magatartást, ha felmutatjuk: elvben lehetséges az alternatíva. Ma már azonban cinikusabb vagyok ennél, s főleg tanácstalan.