A magyar ügy bagatellizálása érdekében került a lábbeli az ENSZ-ben az asztalra.

Kuriózumnak szentelte május 18-i bejegyzését Zöldi László internetes Médianaplójában. A „Hruscsov az ENSZ-ben mit csinált a cipőjével?” című írásban arra a csaknem hatvan évvel ezelőtti eseményre emlékeztetett, amiről annyi mendemonda kering. Kollégám fölsorolt közülük néhányat. Miután azonban belenéztem az orosz nyelvű Wikipédia „Ботинок Хрущёва”, azaz „Hruscsov cipője” szócikkébe, nyilvánvaló, hogy a magyarázatok száma az általa felsoroltakhoz képest is jóval több. Ezek idézésével nem járulnék hozzá a fals történetek szaporításához. Inkább afölött időznék el, hogy

az eset kétszeresen is része a manipulációtörténetnek.

1960. október 12-én ismét a magyar kérdés is szóba került az ENSZ-ben. Nem volt ez újdonság, hiszen Magyarország 1955. december 14-én keltezett tagságának kezdeti éveit az 1956-os októberi forradalmat követő szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos viták határozták meg a szervezetben. Az említett napon szintén támadások érték a jelenlévő Nyikita Szergejevics Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát országának kelet-európai, s kiemelten magyarországi szerepe miatt.

Ő persze visszatámadott – ahogy az interneten olvasható: valósággal felrobbant –, vagyis szenvedélyes beszédben támadta a szerinte a gyarmatosítók uralmát védelmező levezető elnököt, aki az ügyrendre hivatkozva fojtotta bele a szót a kongói delegátus szónokába. A szovjet politikus a gyarmati sorból épp csak megszabadult országokat vette védelmébe, hogy más irányt szabjon a vitának. Ezzel persze többször tapsot váltott ki az érintettek körében.

Rögtönzött (?) hozzászólásának egyik csúcspontja volt, amikor az imperialisták talpnyalójaként beszélt a Fülöp-szigeteknek a Szovjetuniót támadó diplomatájáról. Lorenzo Szumulonga ugyanis azt követelte, hogy a Szovjetunió szabadítsa meg a gyarmati függésétől Kelet-Európát. A pulpitusról ágáló  Hruscsov emiatt nevezte őt „az amerikai imperializmus talpnyalójának”, amiben az USA ottani szerepét tekintve volt is igazság. Hruscsov akárha pártfórumon lelkesítette volna közönségét, karjának erőteljes hadonászásától kísérve, teátrálisan azt mondta:

„Mi nem isten és az önök kegyelméből élünk a földön, hanem a hatalmas szovjet nép és a függetlenségükért küzdő népek ereje és bölcsessége folytán. Az ENSZ nem lesz képes elnémítani a nép akaratát, az igazság akaratát, ami azt zengi: Sírba a kolonialista rabsággal! És minél mélyebbre temetjük el, annál jobb lesz!”

Egy egzaltált ember szavai lennének ezek? Azt gondolom, legfeljebb részben. Inkább jól megtervezett és kivitelezett manipuláció volt a szereplés, hiszen a Szovjetunió kelet-európai jelenléte, ezen belül a magyar kérdés háttérbe szorult. A médiában is, sőt ott igazán. Hruscsov akkori beszédírója Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija, a Pravda után a második legfontosabb szovjet napilap, főszerkesztőjének visszaemlékezése szerint, a delegáció, a pártfőtitkárral az élen, arra törekedett, hogy széttördelje az ülést, s elterelje a figyelmet arról, hogy a nyugati országok megbélyegzik a Szovjetuniót a budapesti felkelés leverése miatt. Emiatt tekintem az akciót a manipulációtörténet részének, méghozzá a politikai manipulációénak. És, tisztesség ne essék szólván, a nyugati média be is kapta a horgot. Mi több, rá is tett nem egy, hanem sok lapáttal.

Merthogy a show-nak a szavakon és a gesztikuláción túl volt egy igazán szokatlan mozzanata. Történetesen Hruscsov annyit emlegetett cipője. Pontosabban egy olyan lábbeli, amit félig cipőnek, félig szandálnak mondanánk, mert a felső része nem zárt volt, hanem bőrpántok fogták össze. Ez a cipő-szandál ott látható a címképen, a Nyikita Szergejevics ülőhelye előtti asztalkán. Hogy miként került oda, arról sokan sokfélét beszélnek. Erről írta karcolatát Zöldi László, amihez csak annyit tennék, hogy Hruscsov fia, a jelenlévő Szergej úgy emlékezett:

A cipő lesodródott a bejáratnál összesűrűsödött tömegben, ezért a testőrök hozták apja után. Így került az asztalra a lábbeli, s volt kéznél, amikor csapkodni kellett vele.

Csöppet sem lepődnék meg azonban, ha ez a variáció szintén a zavarkeltést szolgálta volna, akár utólag is. Annál inkább, mert Andrej Gromiko, aki már ekkor a Szovjetunió külügyminisztere volt, emlékiratában* így beszéli el a dolgot: „Macmillan (Harold Macmillan brit kormányfő – KDL) különösen éles szavakkal illette a Szovjetuniót és barátait. Ekkor hirtelen Hruscsov lehajolt, levette a cipőjét és erősen csapkodni kezdte vele az asztalát.”

Igen ám, de van mozgókép, mely szerint ezt nem csak ülve, hanem helyéről felállva is megtette. Legalábbis a RAI olasz televízió összeállítása szerint. Ám a felvétel nem ugyanabban az öltözékben ábrázolja a szovjet vezetőt, s mellette sem Gromiko látható. Úgyhogy van itt kérdőjel, nem is egy. Ami viszont biztosan hamisítás: a New York Times által közölt fénykép, amelyen Hruscsov az emelvényről szónokol, kezében egy cipővel. Csakhogy ezt egyetlen filmfelvétel sem igazolja.

A tiszteletre méltónak kikiáltott lap, bizony manipulálta a fotót: a szovjet vezető kezébe montíroztak egy cipőt. Amint az e cikk után látható fazonja nem azonos az asztalon lévőével. Már ha az ember egyáltalán még képes hinni a szemének. De akárhogy is, a dolognak ez a vetülete a sajtómanipuláció-történet része. A sok szóbeszéddel együtt, amit szintén tekintélyesnek mondott nyugati lapok fotósai és szerkesztői terjesztettek. Ám ez aligha volt a szovjet vezetés ellenére, mert a lényegről terelte el a figyelmet. Márpedig éppen ez volt a fő célja a Kremlnek. #

UTÓIRAT: A magyar kérdés, a kivizsgálására 1957. január 10-én létrehozott különbizottság megalakulásától 1962-ig, folyamatosan szerepelt az ENSZ különböző fórumainak napirendjén. Végül, a Kádár-rendszer konszolidációját követően, a témát ad acta tették. Hruscsov még két éven át töltötte be a pártfőtitkári, illetve a Minisztertanács elnöki tisztséget.

*MEGJEGYZÉS: Памятное. Книга 1. Новые горизонты. - Москва, Центрполиграф, 2015.,  560 с.

CÍMKÉP: Hruscsov előtt egy cipő-szandál az asztalon az ENSZ közgyűlésen. Ezen a képen Gromiko külügyminiszter ül mellette. Bár vannak hitelesnek látszó feljegyzések, csak isten a tudója, hogy tényleg a lábáról került-e oda cipő...

ZÁRÓKÉP: Az eredeti fotó és a New York Times által manipulált kép, amelyen Hruscsov cipőt tart a kezében. A mozgóképek tanúsága szerint ott és akkor biztosan nem volt nála, ráadásul a fazonja sem ugyanaz mint az asztalon lévőé...