Senki nem vállalta fel, hogy a bírált jelenségeket a rendszer fasisztoid tulajdonságaként értelmezze.

„Több jogot, és emberibb életet követelt a dolgozóknak május 1-jei beszédében Gyurcsány Ferenc” – hangzott el az esti stúdióbeszélgetés előtt az ATV „Egyenes beszéd” című műsorában. Nevezett politikus egy dimbes-dombos tájon épült falu utcáján, aztán szépen művelt szőlőbirtok előtt sétált. Tipikus munkás környezet, nemde? Legalább napszámosok serénykedtek volna a tőkék között!

Ám ettől még nem feltétlenül kellett volna uralnia az interjút a mellébeszélésnek a dolgozók ünnepének estéjén. Mint ahogy a többi beszélgetést sem.

Az ünnepi társalgásokat Simon András vezette. Itt-ott előbukkant ugyan, hogy ez a nap akár túl is mutathatna a kisszerű pártpolitikán, a közügyek maszatolásán, de a gondolat az istennek sem tudott lábra kapni. Mondjuk, az adás első szereplőjétől, Fürjes Balázstól, a Budapest fejlesztéséért és a fővárosi agglomerációért felelős államtitkártól ezt nem is vártam. Vele a járványhelyzetről, a főváros vezetői és a kormány tagjai közötti viszonyról, a városi rozsdaövezetek magán- és bérlakásokkal való beépítésének ösztönzéséről folyt már-már derűs hangvételű kvaterkázás. Később megszólalt Zugló MSZP-s polgármestere, Horváth Csaba. Ő arra kapott lehetőséget, hogy a járványhelyzet kezelését világítsa meg az önkormányzatok szemszögéből.

Aztán Szél Bernadett független országgyűlési képviselő tehetett igaz és őszinte megállapításokat a kórházakból a betegek egy részének lelketlen hazaküldéséről, illetve Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének a nőket megbélyegző kijelentéséről. A végén Horvát János egykori televíziós műsorvezető kapott kérdéseket arról, milyen változásokon ment át a tévézés az 1960-as évek óta, meg arról, miként telnek napjai.

Az akarunk is, meg nem is szólni május 1-jéről esetére példa a Horvát Jánossal készített interjú felvezetése. Archív felvételeket játszottak be a Kádár-kori felvonulókról, az első egyenes tévéközvetítésről, aztán ez szóba sem került. Csaknem hasonló történt az államtitkári interjúban. A szövegösszefüggésből nyilvánvaló volt, hogy a rozsdaövezetek beépítésének kormányzati tervével mindenekelőtt az ingatlanpiaci befektetők, az építőipari vállalkozók – hogy világos legyen: a kapitalisták – járnak jól. Aztán a lakásokat megvásárolni (esetleg bérelni) képes, fizetőképes felsőbb középosztálybeliek. Marginálisan említtetett meg, hogy persze a munkahelyeket is védik ezzel. Különösen a vendégmunkásokét…

A beharangozó alapján okkal gondoltam: Gyurcsánnyal intézik el ezt a dolgot. Még be is lengették ezt a lehetőséget, mert megjelent a képernyőn a felirat: „Az idei május elseje nem ünnep, hanem kijózanító felkiáltójel”. De akárhogy forgatom, ebből szintén mézesmadzag lett. A műsorvezető mindenekelőtt az EU-csatlakozási évfordulóra, vagyis a kapitalista világhoz való csatlakozás megpecsételésének dátumára emlékeztetett. Becsületére legyen mondva, ilyen módon:

„Nem lettünk pontosan az a szabad és jóléti ország, amire vágytunk.”

Hát nem! A Demokratikus Koalíció elnöke is azzal kezdte: „A rendszerváltozáshoz hasonló elvárások tapadtak, aztán később az uniós csatlakozáshoz”. A beszélgetés így vett irányt a Gyurcsány-időszak ezerszer hallott, mentegető önértékelése felé, majd érintette a jelenlegi kormány tevékenységének ismert bírálatát, a tervezett munkahely-védő intézkedések reménytelenségének korábban már hallott ecsetelését. Aztán fel lett fedezve a spanyolviasz: „tényleg a kétkezi munkások a legsérülékenyebbek”. A pártvezető sorolta, mit is jelent ez: a fönt ülők többet kereshetnek, világot láthatnak, de az alul lévőknek nem lett jobb, de hogy miért nem, az megválaszolatlan maradt. Ehelyett Simon András műsorvezető azzal állt elő: „Valószínűleg nem a tévéstúdiók légkondicionált világában ülő öltönyös emberek szavazták meg kétharmaddal a Fideszt, harmadszorra…”

Hoppá! Burkolt üzenetek! Az egyik: ha a kisembernek nem tetszik az Orbán-rendszer, akkor magára vessen. A másik: csak Orbán Viktort kell eltávolítani, s mindjárt minden egyenesbe jön. Naná, hogy az egyik jókora csúsztatás, a másik pedig ordas hazugság. Naná, hogy ezeket a hazugságokat nem a milliárdos, a munkások által megtermelt értéktöbbletből – vagyis tetszik, nem tetszik, a kizsákmányolásból – meggazdagodott Gyurcsány fogja leleplezni. Ő, aki a műsorvezető provokatív kérdésére: érez-e szolidaritást Orbán Viktorral, azt válaszolta:

„ami a járványhelyzet kezelését illeti, abban feltétlenül. (…) Most nincs itt a helye és ideje annak, hogy a rendszerrel való kritikánkat és az abból fakadó küzdelmet folytassuk”.

Vagyis, hiába az adásba került, a láthatóan a DK-honlapjáról letöltött mozgókép felirata: „Nincs alku”, mégiscsak van. Mert Gyurcsány Ferenc a jó ideje megvezetett választók, demagógiával átitatott gondolkodásához illesztette válaszának idézett részét. Ám tartom őt annyira, hogy azt gondoljam, egyébként nagyon is tisztában van vele: épp a válság az az időszak, amikor a szokásosnál élesebb fényben mutatkoznak meg a jelenségek. Aki ezt a lehetőséget kihagyja, akármit beszél, valójában ugyanannak a rendszernek a fenntartásában közreműködik, ami ellen hol nagyobb, hol kisebb vehemenciával povedál. Vagyis nem társadalmi osztályszempontok, csupán taktikai megfontolások vezetik. Ha ugyanis nem ez lenne a helyzet, akkor az egész ellenzékkel együtt azt kellene világgá kiáltania régóta, hogy az Orbán-rezsim egyre nyíltabban fasizálódik.

Mondjuk azáltal, hogy az ügyészség után immár a rendőrséget is politikai célokra használják, amint azt a Momentumosok mostani rabosítása jelzi, vagy az, hogy a Clark Ádám téri körforgalomban a politikai véleményüket dudálással kifejezők ellen a közlekedési szabályok megsértése miatt indítottak eljárást. Része a folyamatnak egyes magánvállalatoknak, magánintézeteknek a felhatalmazási törvény égisze alatti, részleges katonai ellenőrzés alá vétele, vagy éppen Kövér Lászlónak akár a választók felének a nemzetből való kirekesztésére, a nők diszkriminálására vonatkozó megjegyzése. Hogy a súlyosan fogyatékosoknak a kórházakból kipenderítéséről, sorsukra hagyásáról már ne is beszéljek. Amiként Antal Attila politológus, az ELTE ÁJK oktatója is írja az Eszmélet folyóirat tavaszi számára írt cikkében:

a rezsim fasisztoid tendenciái „nem abban az értelemben nyilvánulnak meg, hogy a rendszer nyílt, represszív diktatúraként jelenne meg, hanem abban, hogy az államhatalmat szándékosan a társadalom rászoruló tagjaival szemben működteti”.

Ha valamiről, hát erről lehetett és kellett volna beszélgetni május 1-jén az ATV-ben. Természetesen magam is tudom, hogy ezen a csatornán, ezekkel a szereplőkkel erről szó sem lehetett. Bár a nem kormánypárti parlamenti politikusokat szinte az egész közélet, s lényegében minden médium baloldaliként emlegeti, valójában osztálytudatuk ugyanoly jobboldali, mint az Orbánéké. Legföljebb árnyalatnyi – bár azt nem állítom, hogy lényegtelen módszerbeli és felfogásbeli – különbségek vannak köztük. Alapvetően azonban ugyanannak a kizsákmányolásra épülő, a jövedelmet a dolgozókkal csak a legszükségesebb mértékben megosztó rendszernek másik pólusát jelentik. Mindenesetre, már nehogy az a benyomásunk támadjon, ne lennének a hallottaknál érdemibb felvetések május 1-je kapcsán! Sorvezetőként például ott lehettek volna a fentebb idézett Antal Attila gondolatai. Mondjuk az, hogy

Lenne hát itt miről vitatkozni! Lenne muníció az érdemi beszélgetésekhez, vitákhoz ahhoz képest, mint amiben május 1-jének estéjén részeltetett bennünket az ATV! Jól tudom persze, ahhoz, hogy ez megváltozzék, baloldali médiummá kellene válnia csatornának, aminek meg az lenne a feltétele, hogy a tulajdonosai legalább elnézőek legyenek a baloldali értékrendet, ha úgy tetszik, a társadalom egészére kiterjedő szolidaritáselvet magukévá tevők iránt. És még akkor is kérdéses, hogy találnának-e Magyarországon, vagy a közel külföldön baloldali politikusokat hozzá…#

CÍMKÉP: Gyurcsány Ferenc az ATV műsorában a stúdióbeszélgetés előtti felvezető szöveghez montírozott felvételeken falusi utcán, illetve szőlőbirtok dűlőútjain sétálgatott – A felirat szerint „Nincs alku”, de mégiscsak…