Az idős színészt használva fényezték a kormányfőt. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén:  Ön hogyan viszonyul a miniszterelnök látogatásról közzétett videó- és fényképfelvételekhez? 

Jó napja volt a miniszterelnöknek március 16-án. Útja Velembe, Törőcsik Marihoz, a nemzet színészéhez vezetett. És nem seprűzték ki onnan. Sőt! A minden létező díjjal és életjáradékkal méltán elismert színészlegenda meghatottan fogadta Orbán Viktor látogatását. A kormányfő személyesen adta át neki a Kossuth-nagydíjat az eddigi kétszeri Kossuth-díj után. A magyar kultúra műveléséért és ápolásáért járó legmagasabb állami elismerést 1948. március 15. óta adományozzák. Azóta jöttek-mentek a kormányok, sőt a rendszerek, de mindig mindenki, bárki kezéből boldogan vette át. Nem kétséges, ha valaki újból kiérdemelte, akkor Törőcsik Mari az. És mégis, számomra van ennek a dolognak egy kis mellékíze…

Hál’ istennek, langyos kis beszéd volt ez!

Átvert a kormány plakátja. Azon az áll, hogy március 15-én, 14 órakor, a budapesti Kossuth téren mond ünnepi beszédet Orbán Viktor miniszterelnök. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy valamikor 11 óra után előbb a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki kezd szónokolni szabadon a Nemzeti Múzeum előtt, aztán Orbán Viktor lapoz bele a papírjaiba. Barátom hamiskásan azt mondta: nyilván az ellenség megtévesztésére rendezték így. No, de rajtam nem fogott ki! Már órákkal a fellépés előtt leírtam, szerintem mit fog üzenni népének a magyar kormányfő. Így csak előkaptam a jegyzeteimet, s már nem volt más dolgom, csupán összehasonlítani a jóslataimat a ténylegesen elhangzott szöveggel. Ezt osztom meg alább az olvasóval.

Visszaél a hatalom Kölcsey 1833-as szavaival. ⇒ A szavazás kérdése az írás végén: Ön milyen március 15-ei ünnepi beszédet hallgatna szívesen? 

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” Kölcsey Ferencnek ezzel az 1833-ban, Pozsonyban papírra rótt négy szavával hívja az Orbán-kormány a 2019. március 15-ei ünnepségre az ő népét. Hagyhatná a jelmondatot örökül is, ami azt jelentené, hogy „kihúnytát” érzi, de gyanítom, akik a lózungot a plakátra javasolták, nem olvasták az „Emléklapra” című epigramma mindkét sorát. Ha így tettek volna, bizonyára feltűnt volna nekik a kínos áthallás. Ehhez képest akár szót sem érdemel, de azért mégis, hogy Kölcsey csupa nagybetűvel írta a kormányplakát által, a szerző nevének említése nélkül idézett szöveget. Ám ezzel sincs vége.

Láthatóan kezdik megelégelni Nyugaton, hogy beleharapdál az őt helyzetbe hozó, majd megtartó kézbe. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: „Hogyan alakul a jövőben Orbán Viktor befolyása az Európai Unióban?”

Egyre több jel mutat arra, hogy sokak szemében felértékelődik az, akit Orbán Viktor, illetve famulusai támadnak. Az elmúlt hétvégén, a Magyar Hang 2. évfolyamának 10. számában Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke számolt be arról, számára milyen előnye volt annak, hogy néhány hónappal ezelőtt a kormányhoz közeli Figyelő pénzesőben ábrázolta őt a címlapon.

Már csak Putyin aláírása hiányzik a hamis hírek terjesztését, illetve a hatalom képviselői iránti tiszteletlenséget büntető törvényről. ⇒ A szavazás kérdése a cikk végén: Megpróbálkozik-e a közeljövőben a magyar kormány az internethasználók tömeges ellenőrzésével?

„Több ezer orosz tüntetett azért, hogy Putyin ne kapcsolhassa le az internetet” – olvasom. Már megint ezzel az ördögi Putyinnal van baj! – sugallja az MTI-tudósítás fölé emelt cím. De lássuk, mi történt valójában! Először is a tízmilliós Moszkvában, a Magyar Távirati Iroda szerint, 6 ezer és 15 ezer közötti, az orosz ellenzéki Kommerszant szerint, legfeljebb 10 ezer, főleg harminc év alatti internethasználó engedéllyel demonstrált március 10-én, vasárnap. Ennél is kisebb tiltakozás volt Voroznyezsben, valamint a távol-keleti Habarovszkban. Engedély nélkül, maroknyian gyűltek össze Szentpéterváron. A kérdés tehát inkább az, miért a gyér érdeklődés?

A Fidesz-nek az európai néppárti frakcióban maradva kell szolgálnia az EU és Oroszország jövőbeni összefogását!

Kizárják-e vagy sem a Fideszt az Európai Unió parlamentjének néppárti frakciójából? Jó ideje ez a téma uralja a magyarországi ellenzéki megnyilatkozásokat. A nyugat-európai politikusok szintén növekvő számban nyilvánítanak véleményt az ügyről. Emiatt a magyar kormánypárt megmondó emberei és médiumai feladták az addig rájuk parancsolt némasági fogadalmat. Sőt, maga Orbán Viktor is megszólalásra kényszerült. Az adok-kapok nyomán számos külföldi médium kezdett foglalkozni akár karikatúrákkal kombinált elemzésekben a magyar kormányfő egységbontó, az úgymond az európai értékeket negligáló szerepével. A The Economist rajzán például Manfred Weber, a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt frakcióvezetője bevizelt kutyaként dobja ki Orbánt a közös sátorból. Mindazonáltal, a már-már hisztérikus helyzetben mintha senki nem foglalkozna a kérdések kérdésével:

A kalandozó magyarok sorsát kellene végiggondolnia a kormányfőnek, s nekünk, magunknak is! ⇒ SZAVAZÁS az elemzés végén: Ön szerint milyen befolyása lesz Orbán Viktornak a választások utáni Európai Unióban?

Csak idő kérdése, hogy Orbán Viktor teljesen szalonképtelenné váljék, vagyis marginalizálódjék a nyugati világban. A miért kérdésére adott válaszhoz történelmi és mai nemzetközi összefüggésekben kell értelmeznünk a nevével fémjelzett jelenséget! Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra a helyzetre, amit büszkén emleget sok mai magyar. A kalandozások időszakára. Azokra az eseményekre, melyek részeként negyvenhét rablóhadjáratot indítottak eleink, főként Európa nyugati felére, néhány esetben pedig délkeletre, a Bizánci Birodalom felé. És aztán mi lett a vége?

Szüljetek, mert jönnek az idegenek! – üzenik a magyarokkal az orosz nézőknek. ⇒ SZAVAZÁS A CIKK VÉGÉN: A környezetében hallott vélemények szerint a családtámogatás Orbán-programja meggátolja-e a népességfogyást Magyarországon?

Semmi kétség nem fér hozzá: a félhivatalos moszkvai köröknek tetszik, amit Orbán Viktor művel az Európai Néppárttal. Az állami tévé vasárnap esti Vesztyi Nyegyeli (A hét hírei) című, kétórás közéleti műsorában csaknem tízperces összeállítást szentelt az újabb magyarországi plakátkampánnyal kiélezett migránskérdést a magyar családtámogatási programmal összevetve feldolgozó témának. (A műsor az itt megadott linkkel az 1:24:40-nél érhető el.)

Mindössze az a szándékom, hogy ismertessem a „Magyarország: saját gyerekek migránsok helyett” című összeállítás tartalmát. Csak a végén írok egy bekezdésnyi személyes megjegyzést, mert mindenki maga vonjon le belőle következtetést! Remélem, így is gondolatébresztő és tanulságos lesz! Ha másért nem, egy pillantást vethetnek arra, miként jelenítik meg az orosz fővárosban Orbán és Brüsszel, illetve a Fidesz és az EU-parlament néppárti frakciójának küzdelmét.

A fél évezrede magunkkal cipelt kór gyógymódjára Kossuthtól Jásziig mindig megkésett konföderációs tervekkel reagáltak. Most Dobrev Klára a kérdéses képviselője az Európai Egyesült Államok gondolatának. ⇒ SZAVAZÁS a cikk végén: Ön szerint növeli-e a Demokratikus Koalíció az EU-parlamenti választási szavazatainak számát Dobrev Klára előtérbe helyezésével?

Helyeslem a gondolatot, amit zászlajára tűzött Dobrev Klára, aki a Demokratikus Koalíció európai parlamenti választási listáját vezeti. Persze, zavar vele kapcsolatban egy s más. Például miért van az, hogy az Európai Unió parlamentjébe rendre olyan hölgyeket és urakat jelölnek a pártok, akik nem mutattak fel országos tekintélyt biztosító, érdemi közéleti tevékenységet? Esetleg épp csak belekóstoltak a párttevékenységbe, már ha egyáltalán. Ahogy az Index is megemlítette: Dobrevet „eddig Gyurcsány Ferenc feleségeként ismerte a nyilvánosság”. De ezen kívül is akad még kifogás.

Történelemhamisítás a hadifoglyok ügyének a kommunista diktatúrák áldozataival való összemosása. ⇒ A cikk végén a szavazás kérdése: Ön szerint milyen hatása van a történelmi események ismeretének, értelmezésének?

Az Index február 25., a kommunizmus áldozatainak napja alkalmából levelet tett közzé „Nem érdemeltük ezt a sorsot – írta nagyapám az orosz fogságból” címmel. Az irat szerzője megrendítően számol be arról, hogy az ausztriai Graznál került hadifogolytáborba, ahonnan vonaton, szigorú őrizet mellett, Magyarországon keresztül vitték a Szovjetunióba. Székesfehérvárnál dobott ki egy levelet a vagonból, majd egy másikat Dömsödnél. Ez utóbbit találta meg valaki és juttatta el a családhoz anno, s ami most felemás érzéseket váltott ki belőlem, elsősorban a körítés miatt.