A fél évezrede magunkkal cipelt kór gyógymódjára Kossuthtól Jásziig mindig megkésett konföderációs tervekkel reagáltak. Most Dobrev Klára a kérdéses képviselője az Európai Egyesült Államok gondolatának. ⇒ SZAVAZÁS a cikk végén: Ön szerint növeli-e a Demokratikus Koalíció az EU-parlamenti választási szavazatainak számát Dobrev Klára előtérbe helyezésével?

Helyeslem a gondolatot, amit zászlajára tűzött Dobrev Klára, aki a Demokratikus Koalíció európai parlamenti választási listáját vezeti. Persze, zavar vele kapcsolatban egy s más. Például miért van az, hogy az Európai Unió parlamentjébe rendre olyan hölgyeket és urakat jelölnek a pártok, akik nem mutattak fel országos tekintélyt biztosító, érdemi közéleti tevékenységet? Esetleg épp csak belekóstoltak a párttevékenységbe, már ha egyáltalán. Ahogy az Index is megemlítette: Dobrevet „eddig Gyurcsány Ferenc feleségeként ismerte a nyilvánosság”. De ezen kívül is akad még kifogás.

Nem igazán tudok mit kezdeni családja vagyonosodásának körülményeivel. Igaz, ami igaz, ezzel kapcsolatban okkal vetheti ellenem az olvasó: ilyen alapon a mai teljes tőkésosztály ugyanabban a csónakban evez. A gazdagodás mögött – ritka kivétellel – nem tényleges értékteremtő munka áll, hanem rafinéria, a régi-új politikai kapcsolatrendszerből eredő előnyök gátlástalan kiaknázása, sőt csalás és közönséges tolvajlás. Ám Dobrev Klárával összefüggésben van még további tényező is. Történetesen a budai villa, ahol a családjával lakik.

Nem nyomasztja a villa története

A Rózsadomb kies helyén lévő Szemlőhegy utca 42. számú házat 1958 után Dobrev nagyapja, Apró Antal lakta. Apró – 1956. november 4-én, az ungvári rádióban beolvasott közlemény szerint – Kádár Jánossal, Kossa Istvánnal és Münnich Ferenccel együtt kilépett Nagy Imre kormányából, és a szovjet vezetés szoros ellenőrzése mellett megalakította a népfelkelést leverő Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Később személyesen felügyelte a koncepciós pereket. 1958. június 17-én ő jelentette be a parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett. A Wikipédia szerint az MSZMP KB határozata alapján

Arról a Szemlőhegy utca 42. szám alatti villáról van szó, amit 1944. április 28-án, a német bevonulás után, a zsidó törvények alapján a nyilasok nyilvántartásba vettek, de amelynek lakójaként még az 1949-es és ’50-es telefonkönyvben is Sebestyén Aladár neve szerepel. Gál Éva várostörténész szerint* az ingatlant 1952-ben államosították. Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor közlése alapján** idővel kertként hozzácsatolták az akkor még üresen állt 44. és 46. számú telket is. Egyébként Apró felső szomszédja az ország első embere,  Kádár János volt, aki hozzá képest jóval szerényebb körülmények között élt. Miután a rendszerváltozás után a parlament a kárpótlás mellett döntve elutasította a reprivatizáció lehetőségét, a Szófiában született Dobrev Klára – akinek apja a pártállami bolgár titkosszolgálat vezetője volt – 1995-ben már jogszerűen szerezte meg nagyapja lakrészét. A másik házrészt édesanyja, Apró Piroska, Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke vette meg, akinek alighanem nagy szerepe volt abban, hogy Gyurcsány Ferenc milliárdossá lett, majd a kormányfői pozícióba kerülhetett.

A több nyelven beszélő Dobrev Klárát kiváló számviteli jogásznak mondják. Emellett politikusi mentalitására utal, hogy a jelek szerint könnyen túlteszi magát holmi erkölcsi meggondolásokon. Engem például igencsak nyomasztana, ha abban a villában kellene élnem, amelynek olyan, a famíliámhoz kacsolódó története lenne, mint amilyen az övének van. Ráadásul a több milliárdos vagyon birtokában a családot anyagi megfontolások sem akadályoznák abban, hogy lakhelyet változtasson. De hát nem ugyanabból a fából faragtak bennünket, ezért esetében leginkább azt kell mérlegelnem az EU-parlamenti szavazáskor: akarom-e, hogy egy olyan kéreglelkű, politikussá avanzsált személy képviseljen engem, és az országomat, mint amilyennek Dobrev Klára mutatja magát ebben a történetben. És akkor még azt is meg kell emésztenem, hova is tegyem, hogy a Moszkva segítségével Szófián és Budapesten át, rendszereken átívelő módon feltört Apró–Gyurcsány–Dobrev család most az Európai Parlamentben, Strasbourgban és Brüsszelben is érvényesíteni fogja befolyását.

Az Európai Egyesült Államok a programja

Csak azzal ne jöjjön senki, hogy mindezzel érveket kínálok valamiféle lejárató kampányhoz. Aki erre készül, nem tőlem veszi az adatokat. A kérdéssor azért okoz fejtörést, mert Dobrev Klárának az Európai Egyesült Államok építésére meghirdetett választási programja nagyon is ésszerűnek látszik. S még talán időben is lennénk hozzá. Szemben azokkal, akik már a kifejezés hallatán felhorkannak – például azért, mert a Trianon előtti nagy Magyarország visszaállításának már hetven–nyolcvan évvel ezelőtt is képtelen álmát melengetik keblükben, vagy azért, mert a túlhajtott, nemzeti emlékezetpolitizálás hálójában vergődnek –, azt gondolom: a globalizáció mindent átrendező viszonyai között a hozzánk hasonló méretű gazdaságok nem osztanak, nem szoroznak. Az ilyen országok, ha meg akarnak őrizni valamit abból, amit nemzetinek tartanak, csak egy jóval nagyobb alakulat keretében lehetnek képesek erre.

Az előző bekezdés miatt nekem ugorni akaró, jó magyarjaimat emlékeztetnem kell arra, hogy az a bizonyos nagy Magyarország már 1526 után felbomlott. 1918-ig a Habsburg Birodalom részeként – önálló pénzügyi, hadügyi és külügyi döntési jogosítványok nélkül – alárendelt szerepben, látszat országként egzisztált. Egészen mostanáig ilyen-olyan leplezetlen és leplezett megszállásoknak, befolyásoknak kitéve próbált túlélni az a népcsoport, amely annyi vérzivatar, be- és kitelepítés után, származásától függetlenül magyarként határozta és határozza meg magát. Ahogyan Nádas Péter írja a „Párhuzamos történetek” című, új regényének második kötetében, a 260. oldalon Mohácsról, a városról, de aztán huszonnyolc oldallal később kiderül, hogy valójában az egész országról, magáról a magyarságról:

Az ország egésze nem, de eleink kicsinyke része azért tudatában volt ennek a fél évezrede magunkkal cipelt kórnak. Emiatt ajánlotta a nemzetiségi kérdések iránt eredetileg érzéketlen Kossuth Lajos is – nagyon megkésve, 1862-ben – a környező népekkel való konföderációt a Károlyi grófnőhöz írott levelében. Ezért írt 1918-ban már-már kétségbeesett tanulmányt Jászi Oszkár „A Monarchia jövője” címmel, amelyben a Dunai Egyesült Államok létrehozásában látta a világháború utáni Magyarország megmentésének lehetőségét úgymond „az általános nacionalista megkergülés közepette”.*** Természetesen ezt is megkésve, az adott történelmi körülmények között illúziókat kergetve.

Ugyanúgy, mint a két háború között Romániába kényszerült Balogh Edgár, aki 1937-ben, majd 1939-ben a Korunkban fejtegette**** a Dunai Szövetség, a dunai konföderáció 20. századba átplántált vágyképét. Itt és most pedig – az innen is, onnan is felhangzó suttogásokat felerősítve –, Dobrev Klára állt elő a napokban, immár határozott hangon, a sokak számára nyilvánvalóan riasztó elgondolással: vegyünk részt az Európai Egyesült Államok létrehozásában. Mert nem kétséges, hogy „Európa egységes lesz, Európa erős lesz, a nagy kérdés, hogy mi, magyarok benne leszünk-e ebben az Európában”. Ráadásul Dobrev ezt az Európát szociálisnak képzeli el európai családi pótlékkal, európai minimálbérrel és minimálnyugdíjjal, s hogy mindez finanszírozható legyen: európai multiadóval.

Időben léphetnénk európai önmagunkért

Félreértés ne essék, nem marxista értelemben vett baloldali program ez, de legalábbis mai szociáldemokratának tűnik fel. Mindenesetre rég hangzott el ilyen világos, könnyen értelmezhető, a szolidaritáselvet is magában foglaló elgondolás, amely túlmutat az EU mai gazdasági közösségi keretein, s a képviselőjelölt értelmezése szerint nem egyszerűen fogyasztóként, adófizetőként, munkavállalóként tekint az emberekre, hanem hús-vér polgárokként, akiknek egyéni problémáik vannak. Talán van esélye, hogy visszhangra találjon a nyugat-európai országok döntéshozóinak köreiben, mert inkább előbb, mint utóbb megoldást kell találni az ott is lecsúszó középosztály problémáira, és a piacok után a társadalmak egyesítésére annak érdekében, hogy Európa helyt állhasson a globalizáció gyilkos mérkőzésének ringjében.

Gyanítom, a Fidesz nemzeti NEM együttműködési rendszerének haszonélvezői mindent megtesznek, hogy fékezzék, s akár meggátolják ezt a folyamatot. Saját anyagi érdekük azt kívánja, hogy az országban keletkező és az országba Brüsszelből érkező források összes fillérjének, euró-centjének elosztásáról ők döntsenek. Ezért mindent elkövetnek azért, hogy izolálják az országot, s főként annak népét elsősorban oly módon, hogy a nagy tömegekhez szóló közéleti-politikai propaganda összes jelentős eszközét saját befolyásuk alá vonták. Ezen túlmenően, az Európai Egyesült Államok gondolatának mintegy alternatívájaként Orbán Viktor jó előre felmelegítette Antall Józsefnek a Visegrádi Együttműködés csoportja, azaz a V4-ek együttműködésének megteremtésére irányuló törekvését. A mai miniszterelnök azt a hitet kelti az ő népében, hogy Budapest központtal tartós és hatékony erővé válhat ez a szerveződés.

Csakhogy a csehek már évszázadok óta a tőlünk nyugatabbra lévő kultúrába tagozódtak. Kétségtelenül, nem egészen önszántukból, de mostanra egészen jól jöttek ki belőle. A szlovákok túl sok jó emléket nem őriznek rólunk, s emiatt egy határon túl bizonyosan nem tartanak velünk. A lengyelekkel pedig egyszerűen nem vagyunk egy súlycsoportban. Ők Angliának az Európai Unióból való kiválása után Németország és Franciaország felé kapaszkodnak majd olyan, az USA-val is közös érdekek jegyében cselekvő országként, amely akár döntően beleszólhat az Európa jövőjét formáló lépésekbe. Magatartásukat jól mutatja, Varsó miként futtatta zátonyra a V4-ek február 19-re, Jeruzsálembe tervezett csúcstalálkozóját. Ehhez képest az eddigi kicsinyességekhez, megcsúszottságokhoz képest, már elgondolásában is valóban nagy lépés lehetőségét rejti magában Dobrev Klára programja. Ráadásul, még időben. Kár, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól: lehet, hogy ez is csak a rendszereken és határokon átívelő nagycsaládi vállalkozás része.#

KIEGÉSZÍTÉS: Egyik Facebook-ismerősömnek a fenti cikkhez fűzött megjegyzéseit úgy értelmeztem, hogy szerinte csak rossz és rossz között lehet választani. Az úgynevezett nemzeti burzsoázia és hatalmi elit a saját zsebére dolgozik, s csupán eljátssza, hogy érdekli az ország sorsa. A nyugati központok pedig továbbra is arra használják a peremvidékeket, hogy átszivattyúzzák magukhoz az ottani értékeket, ezért az Európai Egyesült Államok ötletéért sem lelkesedik. Mindenesetre – mondom én –, ha lenne még felelős média – főleg ilyen televíziós és rádiócsatorna – Magyarországon, azok ezekkel és ezekhez hasonló súlyú kérdésekkel foglalkoznának, nem pedig a pártok kisszerű belügyeivel traktálnák az embereket a látszatra közéleti műsoraikban. # #

A CIKKBEN CSILLAGGAL JELÖLT KÖZLÉSEK FORRÁSAI:
* Gál Éva tanulmánya a Magyar Hírlap hivatkozása alapján
** Ungváry Krisztián, Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában, Jaffa Kiadó, 2012, 181. oldal
*** Jászi Oszkár: A Monarchia jövője, Budapest, 1918, reprint: Maecenas, 1988
**** Kántor Lajos: Balogh Edgár útja a Sarlótól a Korunkig, Tiszatáj, 2007 május

CÍMKÉP:  Dobrev Klára fotója a Demokratikus Koalíció honlapján, 2019. 03.01.

Véleménye fontos az iránymutatásban. Ha nem szavaz, a trolloknak engedi át a véleményformálást. Gondolja meg, mit veszítünk a passzivitással!