Egy magát majdan megszervező, szociálisan valóban érzékeny baloldalnak csak az ország további jobbra tolódását követően lehet érdemi szerepe sorsunk alakításában.

Bár illúziókat nem kergettem, az utolsó bekezdésben mégis hagytam némi kibúvót, amikor így fogalmaztam az előző, az „Alattvalók országa” című, a parlamenti választások előtt egy nappal írt posztomban : „Az eszünk azt mondja: egyikünk sem úszhatja meg abban a rendszerben, ahol – a végeredmény szempontjából édes mindegy, hogy milyen történelmi okok miatt – nem polgári, hanem alattvalói tudatú emberek alkotják az ország nagy részét. A lelkem azonban mégiscsak reménykedik. Holnap ugyanis választások lesznek. És ahogyan fentebb is írtam: a konkrét ember azért egészen az utolsó pillanatig bízik a csodában. És ez alól én sem vagyok kivétel.”

Ezt követően lelkiismereti kérdés, hogy lezárjam az önmagammal, a nyilvánosság előtt folytatott polémiát:

„Ebben az erőket nem egyesítő, hanem azok szétforgácsolására építő, ezért önmagát felélő rendszerben idővel az átmenetileg kedvezményezettekre is lecsúszás vár.”

Panaszkodnak a pedagógusok megtörésére, függőségben tartására, az iskolák maradék önállóságának felszámolására, végeredményben az újabb nemzedékek kormányzati akaratnak megfelelő szemléletformálására létrehozott Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) nem pedagógus dolgozói. Azt nehezményezik, hogy miközben akár este és hétvégén is ingyen dolgoztatják őket, még abban a fizetésemelésben sem részesültek, amit a katedrán lévők kaptak. Az első cafetéria juttatásokra is csaknem egy évig kellett várakozniuk.

Miért, miért nem, de nem a Magyar Nemzetben, hanem a Népszabadság április 5-ei számában jelent meg a nyílt levél, amely szerint különösen elkeseredettek azok, akik a pedagógus pályát hagyták el azért, hogy örömmel vegyenek részt az új köznevelési rendszer építésében. Mert „Hittünk abban, hogy az új alapokra helyezett, jól működő gépezet tagjai, segítői lehetünk.” Ezzel szemben a valóság: „Meghurcolnak minket elégedetlenségükkel a pedagógusok. (…) Megalázva, megbecsülés nélkül végezzük a munkánkat.”

Egyre kevésbé lehet megállítani az ukrán ultra nacionalistákat abban, hogy lángba-vérbe borítsák Európa keleti és nyugati felének ütközőzónáját. Céljuk, hogy ukranizálják az oroszokat, vagy ha ez nem megy, akkor erőszakkal űzzék el őket az egy nép, egy ország hitleri jelmondata jegyében.

Nyugatról Ukrajna keleti területei felé araszoló nehéz harckocsi-konvojokat mutatott március 25-én éjszaka az orosz állami televízió. Amit maguk mögött hagynak – legalábbis a tévéadásban látottak alapján – banderista újnáci fiatalok fáklyás felvonulása Lvov (Lviv, Lemberg) utcáin; a járókelők piros színű dzsekijét, a görög-katolikustól eltérő felekezetek épületeit fekete festékkel bespréző, álarcos suhancok; reménytelenül megnyilatkozó orosz értelmiségiek, akik szülőföldjüknek tekintik Galíciát, de egyre kevésbé látnak perspektívát ott, ahol már ma sincs orosz anyanyelvű gyerekek számára óvoda. A tankok – a fasiszta elveket valló Pravij szektor által ellenőrzött Nemzeti Gárda fegyvereseivel – oda tartanak, ahol vagy 8 millió orosz él. Egyelőre Ukrajna határain belül. Céljuk, hogy ukranizálják az oroszokat, vagy ha ez nem megy, akkor erőszakkal űzzék el őket az egy nép, egy ország – Dmitro Jaros esetleges államfői székbe segítése után – egy vezér jelszó jegyében.

A március 19-ei külföldi híradók egy részét az a kérdés uralta, hogy lesz-e háború Ukrajna és Oroszország között. Még a CCTV-4, a kínai televízió is ezt címet tartotta a képernyőn, amikor viszonylag hosszú stúdióbeszélgetést sugárzott a témáról.

Akár lesz háború, akár nem lesz Ukrajna és Oroszország között, a valódi főszereplők már előre bespájzoltak a lehetséges hadizsákmányból. Az orosz állami tévé immár 90 százalékos bizonyossággal erősítette meg azt a két nappal ezelőtti feltételezést, hogy a puccsal hatalomra került Arszenyij Jacenyuk kormányfő Barack Obama amerikai elnökkel való találkozását némi arannyal alapozta meg. A kilátásba helyezett hitelek fedezeteként állítólag  páratlan értékű szkíta kincseket vitt magával az USA-ba. Bevallom, örömömre szolgálna, ha az Amerikai Egyesült Államok hitelesen cáfolná ezt az állítást.

A mai Tiborcok panaszainak itt megjelenő sirámában az önkormányzati sarcolási gyakorlat egyik módszerét ismerhetjük meg. Tanulság: csak ott legyen ingatlanod, ahol választó is vagy!

Tisztelt Önkormányzat! Tisztelt Polgármester Úr!

Adóhatóságuk 159 Ft-os késedelmi pótlékot számított fel a tavalyi adóbefizetés után. Ez minden évben ismétlődik. Jövőre is ez történik majd, miután a kirótt adó összegéről szóló értesítést rendre a fizetési határidő után kapom kézhez. A postai bélyegző tanúsága szerint 2014. 03. 12-én adták fel a levelet, amit 18-án kaptam meg – közben volt a nemzeti ünnep -, miközben a befizetési határidőt 17-ében jelölték meg. Az esedékes adó összegét legkorábban 19-én tudtam átutalni. Nem az ugyanilyen tavalyi késedelem után kirótt 159 Ft nagysága a probléma, hanem az eljárás módja, amely nem számol a realitásokkal, például a Magyar Posta teljesítőképességével, amelynek következményét viszont mindig az adófizetőre hárítják.

Az USA vezetői akartak az ukrajnai zavaros vizekben kotorászni, hogy aztán maguknak emeljék ki az aranyhalat. Csakhogy tűfogú csuka harapott az ujjukra, s most már újnácikkal, holokauszt tagadókkal is kénytelenek paktálni – éreztetik magabiztosan Putyin-párti orosz értelmiségiek.

Fegyverek árnyékában zajlott a krími népszavazás. Mégsem állítható, hogy ez vette volna rá a félsziget túlnyomórészt orosz lakosságát arra, hogy az Oroszországhoz való csatlakozás mellett álljon ki. Azazhogy volt szerepük ebben a fegyvereknek, de azok mintha nem orosz, vagy nem csak orosz fegyverek lennének.

Ilyen-olyan fegyverek voltak Kijevben, a Majdanon, azaz a Függetlenség terén tüntetők egyik-másik szélsőségesének kezében korábban is. E fegyverek is okozhatták február 18-tól néhány berkutos, vagyis állami rohamosztagos halálát, hogy aztán végképp elszabaduljon a pokol. Az addigi Molotov koktélokkal, botokkal, gumibotokkal való összecsapások után immár módszeresen is lőni kezdték egymást a szemben állók. Továbbá február 20-án állítólag mindkét félre olyanok is tüzeltek, akik mesterlövész fegyverekkel vették célba áldozataikat. Ezek a valakik – a Janukovics elnök megbuktatásáig Ukrajna biztonsági szolgálatának vezetője, Alekszandr Jakimenko vezérőrnagy szerint – apránként szivárogtak be az országba. A CIA megbízásból a világ más forró pontjain is feltűnt bérgyilkosokként azonosították őket.

A kárpátaljai magyar gyerekeket is érintheti az az ukranizációs őrület, amelyről egy videó-felvétel révén szerezhetünk benyomást. Az általam magyarra fordított szöveg azt támasztja alá, hogy akik talán orrvlövészek felbérelésétől sem riadtak vissza, hogy mártírokat áldozzanak a kijevi puccs oltárán, az élet minden területén alantas módszerekhez folyamodhatnak.

Az orosz állami tévé március 4-ei Kiküldött tudósító című műsorában Arkagyij Mamontov riportfilmjének huszadik percében Irina Farion, a kijevi főtér viharos-véres megmozdulásainak egyik szónoka tűnik fel. A téma az ukrajnai konfliktus. Benne a krími önkéntesek, a harkovi megmozdulások, a kijevi Majdan eseményeinek felidézése többek között egy a BBC által rögzített, náci elveket valló fiatalember megszólaltatásával. Irina Farion, akinek honleányi fotójával, nem pedig az interneten bőven fellehető, nácizmusára utaló karikatúrájával illusztráltam ezt a szöveget, egy 2012-es videó-felvételen kap szerepet az adásban, amint fekete alkalmi ruhában csepegteti a gyűlölet mérgét a gyerekek szívébe az egyik lvovi (lembergi, lvivi) általános iskolában. 

A Spiegel Online német hírportál a jelentős nyugati médiumok közül elsőként világított rá, mennyire elhibázott az ukrajnai események kettős mércét tükröző nyugati megítélése.

Az MTI március 5-én közölt összefoglalót a Spiegel Online német hírportál értékeléseiből, amit többek között a hvg is közreadott. Eszerint „Az új ukrán vezetés ’végzetes hibái’ és a német külpolitika ’katasztrofális’ teljesítménye is hozzájárult a krími válsághoz”.

1.) Fegyveres osztagok grasszálnak

A német, a francia és a lengyel külügyminiszter februári kijevi tárgyalásain kidolgozott megállapodás szerint az ukrán átmeneti kormánynak le kellett volna fegyvereznie a szélsőjobboldali milíciákat. S miután ez nem történ meg, az érintett nyugati külügyminisztereknek a megállapodásban részes felekként panaszt kellett volna emelniük a szerződésszegés miatt. 

A nyugati, benne a hazai média már azelőtt torzítva tálalta az USA és az Európai Unió befolyási övezetében élők számára a történteket, hogy a tüntetők kikényszerítették volna az elnöknek és pártjának visszavonulását.

Irigylem azokat a politikusokat és újságíró-szerkesztőket, akik magabiztosan foglalnak állást Ukrajna és Oroszország konfliktusában, s vagy az egyik, vagy a másik oldal mellett teszik le a garast. Vannak, akiknek szemében Oroszország a rossz fiú, vannak, akik szerint a nyugat által támogatott új ukrán hatalom az – és fordítva. Persze a többség inkább Oroszországot festi le sötét színekkel. Annak vezetőjét, Vlagyimir Putyint hűvös zsarnoknak láttatja, aki a Krímben zajló események miatt méltatlanná vált arra, hogy a nyugati államok vezetői maguk közé engedjék a jövőben.

Ehhez képest én magam tele vagyok kétségekkel.

Három hete tettem szóvá, hogy a IX. kerületi Vaskapu utcán, több helyen is lomok díszelegnek. A korrektség azt kívánja, hogy ha hírt adtam a szemetes utcaképről, az intézkedésről is beszámoljak.