A Jobbikot Oroszország legjobb szövetségesének és barátjának nevezte egy ismert orosz közéleti szereplő abban a vasárnapi televíziós vitában, amelyben az ukrán választások utáni helyzetről vitatkoztak a résztvevők, s arról, mi akadályozza az oroszoknak a nyugat felé való közeledését.

A francia szélsőjobboldali Marine Le Pen és a Jobbik Magyarországért Oroszország legjobb szövetségesei és barátai. A mondat az orosz állami televízióban, a tegnapi Voszkresznij Vecser (Vasárnap Este) című műsor 1 óra 4. percének 32. másodpercében hangzott el az Orosz-ukrán Információs Központ igazgatója Oleg Bondarenko szájából. Azzal összefüggésben hozta elő a témát, hogy az európai parlamenti választásokon a jobboldali-konzervatív erők előretörése következtében, szerinte, Brüsszelben már szeptembertől háttérbe szorulnak a Washington ellenőrzése alatt álló pártok (sic!), ami az Ukrajna miatti Oroszország elleni Európai Uniós szankciók feloldásához vezethet.

A könyv sok olyan esetet ismertet, amelyből az derül ki: a lovakkal foglalatoskodó parasztok és hadseregbeli kiképzők tudatlansága, tapasztalatlansága, durvasága, rosszindulata megannyi ló életét keserítette meg.

A lovak, s a lovaglás iránti vonzalmamat értékelő ismerősöm révén hozzájutottam Balassa György császári és királyi nyugalmazott huszárszázadosnak A ló nevelése és idomítása című, 1901-ben kiadott munkájához. Örömmel nyugtáztam, hogy saját, először 1987-ben megjelent szerény kötetem, A lovaglás alapjai szemlélete megegyezik a szakíró felfogásával. Könyvem utolsó bekezdésének a csaknem végzetes lovasbalesetem leírását záró mondata – „Egyre gondolok csak: nem a ló, én voltam a hibás.” – lényegében megegyezik a Balassa könyvének 52. oldalán olvasható tanítással: „Ha a ló elfajul, akkor nem a ló a hibás, hanem rendszerint az ember.

Ott és akkor csupán vele kapcsolatban horgadhatott fel bennem a kérdés: „Saját elveidet rád alkalmazva, vajon mit szólnál hozzá, ha leköpnélek?”

Ma délelőtt, Ferencvárosban, a Gabona utcában megpillantottam Gaudi-Nagy Tamást, amint egy szürkés-kopottas személyautó körül matatott. Igen, azt a Gaudi-Nagyot! A volt országgyűlési képviselőt, aki kidobta az Európai Unió zászlaját a magyar Parlament ablakán, most meg – amint hírlik – arra készül, hogy az ismét Európai Parlamentbe tartó, az Európai Unió ellen ágáló Morvai Krisztina tanácsadója legyen.

Áder János a parlament alakuló ülésén nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a szabadság megteremtésében sikeresek voltunk, egyedül a jólét tekintetében lehet hiányérzetünk. De mi végre ez a kinyilatkoztatás?

Igen erősen fogalmazott Áder János köztársasági elnök a parlament alakuló ülésén. Többek között azt mondta, hogy a Nemzeti Választási Bizottság megállapításait és az Alkotmánybíróság döntéseit követően „senki sem kérdőjelezheti meg a választások tisztaságát, választási rendszerünk alkotmányosságát, a leendő kormány legitimitását.”

Már miért ne kérdőjelezhetné meg mindezt bárki? Legfeljebb jogi következményei nem lesznek, s az illető magára marad a véleményével. De akkor ezt kellett volna mondania az államfőnek. Ehelyett egyfajta tévedhetetlenséget kölcsönzött annak, ahogyan a helyzetet megítéli.

A tudatipar a tények tendenciózus csoportosításával, a műsorokban az egyes események arányainak torzításával, bizonyos kifejezések sulykolásával formálja a közönség gondolkodásmódját az ukrajnai híradásokban is.

Rossz hír a sajtó objektivitásával ámítóknak: a február 21. óta különösen kiéleződött ukrajnai válságot is elfogultan tükrözi a média. Már január 28-án azt írtam erről a Torzítva tudósít a média című bejegyzésemben. Megjegyzem, azóta hol az akkor szóvá tett magatartást tanúsítja az Euronews, hol meg egészen tárgyszerű összefoglalókat közöl. Még nem jöttem rá, mi az egyenetlenség oka. Pedig jó lenne tudni, mert az Európia Unió televíziójának adásaiban érzékelhető bizonytalanság a magyar rádiók és televíziók híreiben is tükröződik. Az embernek olykor az az érzése, hogy a magyar médiumok, főként a rádiók hírszerkesztői az Euronews Latest Bulletin negyedóránként ismétlődő összefoglalóit kritikátlanul használják. Ha ott valami elhangzik, akkor szinte egy az egyben átkerül a magyar hírekbe, amit aztán negyedórával később kihagyásokkal, betoldásokkal, a szóhasználat megváltoztatásával alakítanak itthon anélkül, hogy tekintettel lennének arra, mi és hogyan zajlott valójában.

Egyelőre csak a gázproblémák megbeszélésére, de hosszú idő után tárgyalóasztalhoz ültek az ukrán és az orosz állam képviselői. A tét: kinek a kezébe kerül Ukrajna gazdaságának ellenőrzése. Ám szerintem az orosz csapatok csak akkor lépik át a határt, ha a túloldalon vérfürdőt rendeznek. A cikk megírása után jött a hír, hogy ez is bekövetkezhet. Ráadásul a gáztárgyalás eredménytelenül zárult. Júniustól csak előlegfizetéssel szállít Ukrajnának a Gazprom. Európa ellátása is veszélybe kerülhet.

Május 2-án, 15 óra 5 perckor került fel az Izvesztyija honlapjára, hogy Varsóban megkezdődtek az Oroszország, Ukrajna és az Európai Bizottság közötti tárgyalások az orosz gáz Európába történő zökkenőmentes szállításáról. Miközben tehát az ukrán kormány kísérletet tesz arra, hogy fegyveresen foglalja vissza az ellene fellépő orosz ajkú lázadóktól a délkelet ukrajnai városokat, hosszú hónapok óta ez az első jó hír a térségből. Akármiért is, de legalább tárgyalóasztalhoz ültek a felek. Ráadásul a delegációkat kormányzati-parlamenti személyiségek vezetik, az érintett cégek vezetői csak szakértőként vannak jelen. Következésképp a kapcsolatfelvételt bízvást mondhatjuk állami jellegűnek.

Magyarország parlamenti politikai közegében nem látok szociálisan érzékeny demokratákat. Az Echo TV május 1-jei Visszhang című műsorában többek között ezt szeretném elmondani – már ha a beszélgetés fordulatai során erre lehetőségem lesz.

Van abban valami frivol, hogy május 1-jén, a munka, vagyis a dolgozók ünnepén csupa olyan témát jelölt ki a szerkesztő az Echo Tv ma esti beszélgetéséhez, amelyek a kormány baloldali ellenzékének földbe döngölésére teremtenek lehetőséget. A május 1-je eredendően baloldali ünnep, amit a 19. század elejétől nagy-britanniai és amerikai egyesült államokbeli munkásmozgalmak harcoltak ki a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányok megünneplésére. Mi meg épp ezen a napon fogunk elmélkedni arról, mennyire kilátástalan állapotban van a magyar baloldal…

Kabán, ahol negyedszázada gyakorlatilag teljes volt a foglalkoztatás, ahol ismeretlen volt az éhezés, ma a lakosság hatoda szorul segélyre.

Mellbe vágott szülőfalum újságjának címlapján a kiemelt cikk címe: „EU Élelmiszersegély Program Kabán”. Te, jó ég! Hova jutottunk az elmúlt negyedszázadban? A 6200 lelkes községből időközben város lett, viszont a lakosság jelentékeny hányada jutott mély szegénységbe.

Pedig képzeletemben szinte karnyújtásnyira van az 1988-as esztendő. Az az év, amikor befejeztem a Zoltai Károly operatőrrel forgatott, Kabai évszakok című filmet. A Vörös Csillag – Már a név is borzalom! – Tsz vezetői kértek fel bennünket arra, hogy örökítsük meg, milyen nyomorúságból indult az ötvenes években a szövetkezet, s hova jutott három–három és fél évtized alatt. Mint mondták: olyan szerteágazó már ez a tevékenység, hogy meg kell ismertetni a tagsággal, a község lakóival milyen gazdagság részesei.

Inkább vetnek be külföldi zsoldosokat, minthogy engedjenek a kelet-ukrajnaiak föderációs és nyelvi követeléseinek. Oroszország újabb lépésre kényszerítése lehet a cél.

Ez itt csak illusztráció, de már fényképet is közzétett azokról a zsoldosokról április 9-én az orosz állami televízió, akik - amint a linkkel elérhető adás 8:30 percében látható - bár egy ukrán kommandós egység ruháját öltötték fel, állítólag angolul beszélnek és a kelet-ukrajnai Donyeckben tartózkodnak. Egyes nyugati híradásokat követően, az orosz tévécsatorna előző napi Szpecialnij korrespondent (Kiküldött Tudósító) műsorában egy katonai szakíró azt valószínűsítette, hogy az amerikai Blackwater nevű biztonsági cég, vagy valamely másik hasonló, diverzánsokat, mesterlövészeket, lehallgatási és robbantási szakértőket szolgáltató vállalkozás embereiről lehet szó.

A választók alattvalói mentalitását legfeljebb bearanyozza, ha az őstörténeti szakralitásban keresünk rá magyarázatot, de ez nem ösztönöz cselekvésre.

A választások eredménye miatti csalódottságomat véli kiérezni az „Alattvalók országa maradtunk” című posztomból egyik olvasóm a Facebookon. Együtt érzően ajánlja, hogy kezdjek el a magyarok őstörténetével ismerkedni, mert akkor rájövök, hogy mi, mint minden szakrális nép, vezérre várunk. Szerinte tehát ez a magyarázata annak a passzivitásnak, amit én az alattvalók országa kifejezéssel jellemeztem. Velem szemben Sz. Gy-né azt gondolja: „a baj, hogy rossz vezetők alattvalói maradtunk, de ebben nem a nép a hibás, ő várja vezérét!”