Egy magát majdan megszervező, szociálisan valóban érzékeny baloldalnak csak az ország további jobbra tolódását követően lehet érdemi szerepe sorsunk alakításában.

Bár illúziókat nem kergettem, az utolsó bekezdésben mégis hagytam némi kibúvót, amikor így fogalmaztam az előző, az „Alattvalók országa” című, a parlamenti választások előtt egy nappal írt posztomban : „Az eszünk azt mondja: egyikünk sem úszhatja meg abban a rendszerben, ahol – a végeredmény szempontjából édes mindegy, hogy milyen történelmi okok miatt – nem polgári, hanem alattvalói tudatú emberek alkotják az ország nagy részét. A lelkem azonban mégiscsak reménykedik. Holnap ugyanis választások lesznek. És ahogyan fentebb is írtam: a konkrét ember azért egészen az utolsó pillanatig bízik a csodában. És ez alól én sem vagyok kivétel.”

Ezt követően lelkiismereti kérdés, hogy lezárjam az önmagammal, a nyilvánosság előtt folytatott polémiát:

1.) Csodák pedig nincsenek.

2.) Viszont mindenkinek lelke rajta, aki most annak örül, hogy miközben a választók 55 százaléka a Fidesz ellen szavazott, a párt a szavazatok 45 százalékával szerezhet kétharmados többséget a parlamentben. Következésképp: akinek erkölcsi érzéke szerint a választásokon megengedhető az egyoldalú előnyökhöz jutás, az akkor se kiabáljon, ha máskor vele szemben lépnek fel hasonlóképpen.

3.) Egyoldalú előnyhöz juttatták a Fideszt az általa kialakított és a számára kedvező választási szabályok; a párt- és a kormánypropaganda összehangolt finanszírozásával a közpénzek pártcélok érdekében való nagyarányú felhasználása; a csaknem teljes magyar médiarendszer Orbán Viktor céljainak szolgálatába állítása, s ennek következtében a lakosság nagy részének tudatlanságban való tartása.

4.) Az úgynevezett baloldalnak hozzá kell kezdenie az ország megismeréséhez! Ennek első lépéseként meg kell szabadulnia a hozzájuk kötődő újságírók és szakértők életidegen tapasztalatokra és nagyrészt nyugati, mindenekelőtt amerikai sémák szajkózására épülő, egyoldalú befolyásától!

5.) Sokan reménykedhetnek abban, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig, de amondó vagyok: a fentiek következményeként szembe kell nézni azzal, hogy a várhatóan tovább mélyülő szociális feszültségek miatt is egyre inkább jobbra tolódik, valamilyen katasztrófa felé sodródik Magyarország. Egy magát majdan megszervező, a mostanihoz képest szociálisan valóban érzékeny baloldalnak talán csak ezt követően lehet érdemi szerepe sorsunk alakításában. Ha egyáltalán…

Amit biztosan tudunk: Magyarország maradt annak, ami két nappal ezelőtt is volt - alattvalók országa.

#