A magyar külügyminiszter csúsztatásoktól hemzsegő mondatokkal oktatta ki a tallinni tévé műsorvezetőjét.

„Tallinnban eleget tettünk az észt köztévé meghívásának” – adta hírül Facebook-oldalán királyi többesben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter március 25-én. „Megérte, néha rendet kell tenni a fejekben” – kommentálta az esetet. A beharangozó alatt egy interjútöredék. Nem mellesleg a riporter nevének említése nélkül, ami bárdolatlanság. Az újságíró kérdése: „Jól értem, hogy Kínára, Törökországra és Oroszországra tekintenek példaképként a nyugati országok helyett?” Mintha meg sem hallotta volna a felvetést, a magyar politikus a válaszában a következőket jelentette ki:

Orbán Viktor az ellenzék, a média elleni erődemonstráció részévé tette a katonákat.

„Fejlett országoknál évek óta megszokott a katonai jelenlét az utcákon, nem értem miért kell egy ilyen válsághelyzetben is a feszültséget szítani, csak gratulálni tudok!” – dorgált meg az egyik olvasó a „Lopakodó államcsíny” című cikkem miatt. Ennél persze jóval vaskosabb, sőt trágár üzeneteket is kaptam, hiszen már vagy tíz éve dühöng a magyart magyar elleni uszításnak főleg a kormánypárt által tenyésztett vírusa. Mindenesetre a jegyzetben szóvá tettem, hogy fölöttébb nyugtalanítónak tartom a katonák – a katonai rendészet – járőrözését a nagyvárosok terein, utcáin. A kormány képviselői ugyanis eddig nem magyarázták el, miért van erre szükség. (Állítólag március 27-én, az országgyűlés honvédelmi bizottságában lesz ennek a napja.) Ráadásul a köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka sem szólalt meg az ügyben. Akárhogy is, abból kell kiindulnunk, hogy a honvédségnek két alapvető feladata van:

Putyin intézkedéscsomagot hirdetett a járvány családokra, vállalkozásokra való hatásának ellensúlyozására.

Moszkvában, március 26-ától, azaz csütörtöktől, minden 65 éven felülinek, illetve a légúti megbetegedésben szenvedőnek a lakásában kell maradnia – hangzott el az orosz állami tévé szerda esti híradójának második részében több más, korlátozó intézkedés felsorolásával együtt. A műsor elején azonban Vlagyimir Putyin elnök 17 perc 36 másodperces videó-üzenetét játszották be. (A leírt szöveg ugyanitt, a nyelv kiválasztásával oroszul és angolul is elérhető.) Elmondta, milyen rendelkezések várhatók a munkahelyek megőrzése, a vállalkozások megmentése érdekében. Az államfő mindenekelőtt azt hangsúlyozta:

Még Ukrajnában sem vezényeltek ki katonákat civilek ellen, Magyarországon már ők cirkálnak a köztereken.

„Diktatúra előtt” címmel a Klubrádió március 25-i reggeli Nemzetközi lapszemléje valóságos hideg zuhanyként öntötte a hallgatókra több nyugati lap riadt elemzésének összefoglalóját a magyarországi politikai helyzetről:

Egyesek szerint csak a kormányfőt támadják a rendeleti kormányzásért, miközben a főpolgármester is ezt teszi.

„Bizonytalan ideig nem ülésezik a Fővárosi Közgyűlés” – kezdi március 20-án, a Népszavában megjelent cikkét Szalai Anna. A téma – talán az orbáni felhatalmazási törvény miatti indulatokkal fűtött közéleti viták miatt – alig kapott teret a média általam ismert felületein. Pedig, amint egyik olvasóm utalt rá nekem címzett üzenetében, lehet a két ügy – Orbán Viktor és Karácsony Gergely rendeleti kormányzása – között áthallás. És ha az ellenzék támadja az egyiket – Orbán kezdeményezését –, miért hallgat, amikor a szívéhez közelálló – már ha van az ellenzéknek, mint olyannak szíve, vetem fel én – Karácsony döntéséről?

Egyértelművé vált, hogy nem a köztársasági elnök, hanem a kormányfő rendelkezik a honvédséggel.

„Négy harctéren kell helytállni. Katonai, rendőrségi, egészségügyi, gazdasági védekezés zajlik” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök március 23-án, hétfőn délelőtt, az operatív törzs tájékoztatója előtt. Minden szavából az derült ki, bármilyen intézkedést elrendelhet, amit akar. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen március 11-én Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette:

Zavar az ellenzéki térfélen, de pr-szakemberként is nehéz hova tenni a felhatalmazási törvény-tervezetet.

Rég tovatűnt a közéleti álmodozások rendszerváltozás utáni korszaka, amikor magam is azt hittem: lehetséges tisztességes politikai és üzleti kommunikáció. Naivitásomban odáig mentem, hogy tanítottam, könyveimben, szakcikkeimben pedig a negatív és pozitív indítékok szerint csoportosítottam a szervezett kommunikáció módozatait. A szándékos közvélemény- és piacbefolyásolási formákat nyílt meggyőzési, illetve rejtett megtévesztési (manipulációs) csoportba soroltam. (Vesd össze: Domokos Lajos: Press&pr, 2005, Teleschola-könyvek, 100. oldal) Kövezzen meg érte, aki akar, de akkor azt hittem: a tisztességtelenség újból kibontakozó világában azzal is ösztökélni lehet a morális magatartást, ha felmutatjuk: elvben lehetséges az alternatíva. Ma már azonban cinikusabb vagyok ennél, s főleg tanácstalan.

A felhatalmazási törvénytervezetnek nincs tételes korlátja, a vezéren múlik, mikor adja vissza a hatalmat a parlamentnek.

Orbán Viktor kormánya – ami egyet jelent magával Orbán Viktorral – felhatalmazási törvény jóváhagyását kéri a parlamenttől. Ugyanazon a napon akarja ezt tenni, március 23-án, amikor Adolf Hitler kezdeményezte ugyanezt a Reichstag tagjainál. Akkor persze 1933-at írtak, és a németek súlyos szociális helyzetben voltak, s minden tekintetben megalázva az l. világháború győztesei által. 2020 Magyarországán a koronavírus elleni védekezés az ürügy, hogy a miniszterelnök még saját, elvtelen mamelukokból álló országgyűlési frakcióját is kiiktatva (!), rendeleti úton (!), minden külső ellenőrzés nélkül (!) kormányozhasson, vagyis teljhatalmat gyakorolva uralkodhasson. Beleértve ebbe az Alkotmánybíróság tevékenységének korlátozását, akár az önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok feloszlását, választások, népszavazások kiiktatását. Hogy miért lelkesedik ezért, s minden korábbi, ebbe az irányba mutatott tettéért az ő kétharmada, azt egy hazafias plakáton, a találóan a nemzet csótányának nevezett, Nagy Feró így indokolta:*

Rendkívüli állapot Kijevben. A Nemzeti Gárdát már korábban is be kellett vetni a koronavírus-helyzetben.

„Az országban karanténállapot van” – írta március 19-én este kijevi ukrán ismerősöm, mikor jeleztem neki, hogy Oroszország és Észak-Korea után az ukrajnai vírushelyzetről is írni szeretnék. Aztán hozzátette: „De sokan semmibe veszik. Nem hiszik el, hogy nagy tömegeket érinthet”. Nekem viszont óhatatlanul eszembe jutottak azok a február 20-án, Novije Szanzsariban* készült televíziós képsorok, amelyeken a Nemzeti Gárda csapott össze a tüntetőkkel, hogy meg ne lincselhessék a kínai, vírus sújtotta Vuhanból érkezett, főleg ukrán állampolgárságú embereket, akiket az ottani szanatóriumban akartak karanténban várakoztatni. A Kárpáti Igaz Szó beszámolója szerint

Észak-Korea vezetője akár egy újabb éhínséget is vállal, hogy megelőzzék a nagy járványt.

Sokan aggódnak, miként birkózik meg a koronavírus-járvánnyal a világtól elzárt Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), vagyis Észak-Korea. Erre a kérdésre igyekezett válaszolni Andrej Lanykov a „Karantén Kim módra – Sokakhoz képest miért várja felkészültebben a járványt Észak-Korea?” című elemzésében, ami a Moszkvában működő, amerikai alapítású Carnegie Intézet honlapján, március 19-én jelent meg. A szerző többek között arra építi viszonylagos optimizmusát, hogy a veszélyről szóló első közlések már január 21-én napvilágot láttak a phenjani sajtóban, és január 24-én karantén-intézkedéseket is hoztak. Szinte minden légi és vasúti összeköttetést felfüggesztettek, beszüntették a turisták belépését az országba. Megtiltották a fővárosban élő külföldieknek, hogy elhagyják a nekik kijelölt lakóterületet.