A magyar külügyminiszter csúsztatásoktól hemzsegő mondatokkal oktatta ki a tallinni tévé műsorvezetőjét.

„Tallinnban eleget tettünk az észt köztévé meghívásának” – adta hírül Facebook-oldalán királyi többesben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter március 25-én. „Megérte, néha rendet kell tenni a fejekben” – kommentálta az esetet. A beharangozó alatt egy interjútöredék. Nem mellesleg a riporter nevének említése nélkül, ami bárdolatlanság. Az újságíró kérdése: „Jól értem, hogy Kínára, Törökországra és Oroszországra tekintenek példaképként a nyugati országok helyett?” Mintha meg sem hallotta volna a felvetést, a magyar politikus a válaszában a következőket jelentette ki:

♦ Mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy sokáig küzdöttünk a szabadságunkért. Amiben, sajnos, magunkra hagytak bennünket.
♦ Talán hallott az 1956-os forradalmunkról. Talán hallott róla, hogy megküzdöttünk a szabadságunkért. Talán hallott arról, hogy mi sajnos, csak harminc éve szabadultunk meg a kommunizmustól.
♦ Talán hallott arról a tényről is, hogy a jelenlegi miniszterelnök volt Magyarországon az első, aki elég bátor volt ahhoz, hogy nyíltan kimondja, a szovjet katonáknak távozniuk kell Magyarországról.
♦ Ő volt az, aki megalapította az antikommunista pártot Magyarországon, amely most az emberek döntése alapján kormányoz. Kérem, hogy ne becsülje alá a magyar embereket és ne kérdőjelezze meg döntési képességüket! Három egymást követő választást nyertünk meg: 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban. Mindhárom esetben kétharmados többséggel...

Talán nem neheztel Szijjártó úr, ha a kijelentéseihez kapcsolódva én is megkísérlek rendet tenni az ő, s a Facebook-oldalán megnyilvánuló rajongói fejében. Mindenekelőtt igaza van egykori tanítványomnak, későbbi tanártársamnak, akinek oldalán fedeztem fel a videó-részletet: korrekt lett volna egy linket megadni, hogy a teljes interjút megnézhessük. Hogy hallhassuk a riporter reagálását, illetve a külügyminiszter itteni első mondatából következően, a feltehetően már előzőleg is kritikus kérdéseket, s az azokra adott feleleteket! Ezen túlmenően pedig, sajnos, a magyar politikus minden mondatát bicskanyitogató arrogancia és csúsztatás hatotta át. Lássuk őket sorjában!

1. Okkal emlegetjük arisztokráciánk és nemességünk egy részének küzdelmeit. Ezeket azonban gyakran a Habsburgoknak (részben a törököknek) a birtokokat veszélyeztető törekvései generálták. A megmozdulások a „Pro Patria et Libertate” jelszó alatt kirobbant Rákóczi szabadságharctól kezdődően kezdtek nemzetivé válni. A korábbi, sokszor birtokvédelmi, illetve birtokgyarapítási szándékkal vívott harcokat, háborúkat a 18–19. században kezdték magyarsági törekvésekként bemutatni az irodalomban, a képzőművészetben leginkább francia hatásra.

Ennek társadalmi-gazdasági oka: napirendre került az ipari fejlődéshez, a korszerű mezőgazdasági eljárásokhoz szükséges munkaerő kiszabadítása a jobbágyi gúzsból. Ehhez visszamenőleg is be kellett emelni a nemzet történelmébe az addig onnan kirekesztett plebszet. Ebből fakad a történelmünk eseményeinek, a Rákosi- és a Kádár-rendszeren áthúzódó,  mindmáig érvényesülő heroizáló szándéka, ami igencsak tetten érhető az ötvenes–hetvenes években készült, a nemzeti ünnepeken ma is vetített, a romantikus Jókai-, a Gárdonyi- és más regényekből készült, népszerű filmekben.

Ezek azt is elfeledtetik velünk, hogy az eredetileg nemzetalkotónak számító, hajszálvékony főúri, nemesi osztály nagy része, a katolikus főpapság egésze Habsburg-párti volt. Ennek egyik legmarkánsabb kifejeződéseként a Bécsben született és elhunyt Herceg galántai Esterházy Miklós kezdeményezésére, 1741. szeptember 11-én, a pozsonyi várban, a magyar rendek úgymond „életüket és vérüket” – valójában a jobbágyaikét, tíz huszár és tíz sorozott gyalogezredet – felajánlották Mária Teréziának. HÍgy mentették meg a Habsburg-házat, amit a porosz és bajor támadás megsemmisüléssel fenyegetett. De a magyar uralkodó osztály még az 1867-es kiegyezéskor is a Monarchia fönntartása mellett állt ki. 

2. Természetesen, nem Orbán Viktor miatt mentek ki a szovjet csapatok, hiszen az akkor már eldöntött tény volt. Ennek egyre bővebb a szakirodalma. Ráadásul hónapokkal az Orbán-beszéd előtt kiadta az MTI, hogy az első egységek kivonása megkezdődött. Ezt a tévéhíradó stábja is rögzítette, a riporter Juszt László volt. Ebből nem következik, hogy már akkor minden kérdés tisztázott lett volna. Mi több, visszaemlékezésekből tudható, hogy a régi és az új politikai osztály tagjai közül többen kérlelték Orbánt, ne keménykedjék a szovjetekkel, mert ezzel veszélybe sodorhatja a folyamatot. Ő azonban, kerül, amibe kerül, csak arra gondolt, hogy övé legyen a babérkoszorú a történelmi emlékezetben.

3. Nem csupán a liberális Fidesz alakult meg az 1980-as évek végén, hanem a szintén liberális SZDSZ és több más antikommunista párt. Mi több, felújították tevékenységüket a történelmi pártok. Viszont kétségtelen, hogy a Fidesz egyike volt azoknak az erőknek, amelyek a hozzájuk csatlakozók és a külföldi érdekeltségek számára zsilipelték át a közvagyont, illetve a társadalom feje fölött hozták létre azt az alapvetően népellenes rendszert, amely három évtizede uralkodik Magyarországon.

Emlékeztetőül: a rendszerváltozás másfélmillió munkanélkülivel, a téesztagok, faluközösségek földtulajdonának elorozásával, az állami vagyon népi részvényeken keresztüli elosztásásának elutasításával, az emberek feje fölötti alkotmányozással kezdődött. Az oktatás szegregálasa már a Kádár-rendszer végén elindult, s mára elérte a fiatal korosztályok 70-80 százalékát. Hasonló mondható el az egészségügyről. A szakszervezetek szétverve, a dolgozói jogok nagy része felszámolva. Az is jellemző, hogy a kormánynak a járvány miatti eddigi intézkedései szinte kizárólag a vállalatok terhein könnyítenének, a magyar társadalom dolgozói és nyugdíjas rétegeinek súlyos, illetve nehéz szociális helyzetben lévő 30-60 százaléka iránt közönyösek az ország vezetői.

4. A kétharmados győzelmekben jelentős része volt a Fidesz-KDNP szempontjából kedvezően átalakított törvényeknek, a társadalmat két kibékíthetetlen részre szakított, uszító propagandának, amihez a médiarendszer nagy részének a párt érdekei alá rendelésével teremtették meg a szócsövet. Az átírt választási szabályok közé tartoztak az olyan számítási trükkök, mint a töredékszavazatoknak a nyerteshez való csoportosítása, a körzethatárok módosítása, fiktív, államilag támogatott pártok létrehozása és sok más elem. De a kettős állampolgárság intézményének is a Fidesz győzelmének elősegítése volt a fő célja. Erre épülhetett a kishatárforgalomban a kettős állampolgárok csoportos utaztatása, fiktív címekre való bejelentése, ennek érdekében a lakcím-nyilvántartási szabályok megváltoztatása. Főleg a romániai, illetve a vajdasági magyarság számára teremtették meg a levélben való szavazás lehetőségét, amiből azonban kizárták a Nyugaton dolgozó százezreket. A következmény: a szavazatok nem egészen felével jutottak így a kétharmadhoz.

5. Magyarországon, a hatvanas évek második felétől a társadalom döntő része kiegyezett a Kádár-rendszerrel. Ezzel szemben az észteknél folyamatos volt a passzív ellenállás a Szovjetunióhoz való tartozás időszakában. Ennek sok rejtett és kevésbé rejtett formája volt. Mindenesetre a nyolcvanas évek második felében egyszer én is segítettem a magyarországi ellenzékkel kapcsolatban lévő egyetemi tanáron keresztül Nyugatra juttatni ottani tömegdemonstrációkról készült videó-kazettát. Nekik magyarázni, hogy mit jelentett az őket sokkal keményebben érintő pártállami rendszerben élni, az olyan érzéketlenségről tanúskodik, amit egy kulturált észt egyszerűen szánalmasnak minősítene. Egy nem kulturált pedig – bár én ilyennel nem találkoztam, amikor egyetemista diáktáborban, egy ottani állami gazdaságban egy tehenészet építkezésén dolgoztam – nyilván sercintene egyet. Hozzá a külügyminiszter arrogánsan kioktatta az észt riportert, s rajta keresztül az észtországi nézőket, miközben ők, személyes tapasztalataim szerint, mint kis testvér, sokkal többet tudtak és tudnak rólunk, mint mi róluk.

Ez persze, nem jelenti azt, hogy az észtek hibátlanok lennének. Például az ellenállás egyik formája volt, hogy a szovjethatalom időszakában sok egyetemista sem tanult meg rendesen oroszul. Ez ugyanolyan, a saját nemzeti érdekérvényesítést akadályozó ostobaságnak tűnt fel a szememben, mint amikor erdélyi vagy kárpátaljai magyarok nem tanulták, illetve tanulják meg az államnyelvet. Az észtek mentségére, a nyelv hasonlósága és a tévéadások révén általában értették és sokan beszélték is a finnt. Már a hatvanas években számosan tudtak angolul, s főleg németül. Utóbbinak erős hagyományai voltak, hiszen a mai főváros, Tallinn Hanza-város volt, a baltikumi tengeri kereskedelem egyik központja, a terület a dán, a svéd, a lengyel-litván után elsősorban német megszállás alatt volt. 1710 után orosz fennhatóság alá kerültek az észtek, de balti-német uralkodó osztállyal és felső-középosztállyal a XIX. század végétől évszázadon át tartó függetlenségi mozgalmakkal. 1917 után szintén a németek és a szovjetek felváltva uralták a területet a függetlenség 1988. november 16-i kikiáltásával. (Szíjjártó úr talán nem ismerte ezt a dátumot, amikor kioktatta az észteket!) 

Mostanság az észt társadalmat az újfasizmus éledése; a háború alatt a nácikkal kollaborálók piedesztálra emelése terheli és osztja meg. Az egyébként sem számottevő észt lakosságot nagyban apasztja a tanult fiatalok kivándorlása. Ennek ellensúlyozására virtuálisan is fel lehet venni az állampolgárságot. Jellemző, hogy például a főváros, Tallinn, ahol az észtek mellett jelentős számban élnek oroszok, ukránok, beloruszok, választott főpolgármestere orosz származású. Hogy aztán mit gondolhatnak arról az országról, amelynek külügyminisztere ilyen lekezelő stílusban nyilatkozik, az még akkor is nyugtalanító, ha tudja az ember, a külföldiek nincsenek abban a helyzetben, hogy helyre tegyék a Szijjártó féle csúsztatásokat. Arra viszont jó az eset, hogy érzékeljük: így kakaskodnak az Orbán-rezsim főemberei a nevünkben külföldön is. És ez ebben az igazán vérlázító. #

CÍMKÉP: Szijjártó Péter az észt köztelevízió műsorában magyarázta el, hogy hol lakik az úristen (Képernyőkép a külügyminiszter honlapjáról)

MEGJEGYZÉS:  Kerestem az észt tévécsatornákon az interjú eredeti változatát, amint arra a cikk elején is utaltam, azonban nem találtam. Viszont az egyik olvasó, a nevemre március 30-án küldött üzenetben, gyalázkodó szavak kíséretében, csatolta az Észt Nemzeti Műsorszolgáltató (Eesti Rahvusringhääling) oldalának megfelelő részére irányító linket. És meglepetés ért: megítélésem szerint, bár az ízlés viszonylagos, a magyar külügyminiszter kifejezetten szimpatikusan, gördülékeny angolsággal nyilatkozott, több esetben az észt szempontokra is figyelemmel. Világossá vált tehát számomra, hogy a 20 perc 20 másodperces beszélgetés egészéből a 16. perctől kiemelt, a Szijjártó Péter Facebook-oldalán közzétett, a magyar feliratozással egyfajta ráerősítést kapott részletet a magyarországi híveknek szóló propagandaszándék hatotta át. A miniszter honlapjáról készült fényképen a magyar felirat is sokkal arrogánsabb, mint ahogy Szijjártó Péter angolul fogalmazott. A  fentebbi cikk tehát miniszter magyarra hangolt közlését, s ennek a magyar közönségre való feltételezhető hatását elemezte, megítélésem szerint helyesen.