A felhatalmazási törvénytervezetnek nincs tételes korlátja, a vezéren múlik, mikor adja vissza a hatalmat a parlamentnek.

Orbán Viktor kormánya – ami egyet jelent magával Orbán Viktorral – felhatalmazási törvény jóváhagyását kéri a parlamenttől. Ugyanazon a napon akarja ezt tenni, március 23-án, amikor Adolf Hitler kezdeményezte ugyanezt a Reichstag tagjainál. Akkor persze 1933-at írtak, és a németek súlyos szociális helyzetben voltak, s minden tekintetben megalázva az l. világháború győztesei által. 2020 Magyarországán a koronavírus elleni védekezés az ürügy, hogy a miniszterelnök még saját, elvtelen mamelukokból álló országgyűlési frakcióját is kiiktatva (!), rendeleti úton (!), minden külső ellenőrzés nélkül (!) kormányozhasson, vagyis teljhatalmat gyakorolva uralkodhasson. Beleértve ebbe az Alkotmánybíróság tevékenységének korlátozását, akár az önkormányzatok, a nemzetiségi önkormányzatok feloszlását, választások, népszavazások kiiktatását. Hogy miért lelkesedik ezért, s minden korábbi, ebbe az irányba mutatott tettéért az ő kétharmada, azt egy hazafias plakáton, a találóan a nemzet csótányának nevezett, Nagy Feró így indokolta:*

Mint fentebb jeleztem, a hírhedt felhatalmazási törvény címszót a történelem jól ismeri. A Wikipédia ezt írja róla:

Az Adolf Hitler rendeleti kormányzását megalapozó törvény nem hogy nem szüntette meg a német nép és birodalom ínségét, hanem éppenséggel belevezette történelmének legnagyobb katasztrófájába, az ország kettéosztásába, máig tartó megszállásába, magával rántva a világ nagy részét is. Csak 1945. április 30-án, a Führer öngyilkosságával, május 2-án, Berlin szovjet csapatok által történt elfoglalásával, s május 8-án, a II. világháborúnak az európai hadszíntéren való befejezésével került a történelem szemétdombjára.

Ami a magyar felhatalmazási törvény-tervezetet** illeti, dr. Varga Judit igazságügyi miniszter előterjesztésére, Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes javaslatára 2020. március 20-án, pénteken, 20 óra 45 perckor került Kövér Lászlóhoz, az Országgyűlés elnökéhez. Benne sorjáznak az olyan kifejezések, melyek megindítják a honfiúi szívet, mint a „vészterhes idők”, „összefogás”, „fegyelmezettség”, „a magyarság legfontosabb erőtartaléka”, „közös cselekvés”, „nemzeti összefogás” stb. Elfogadásának következményeiről nehéz lenne többet mondani róla, mint amit Bruck András publicista írt:

„a kormány a járványhelyzetre hivatkozva arra kér majd felhatalmazást, hogy lényegében bárkivel, bármit, bármeddig megtehessen.”

Az előterjesztés egytől öt, sőt nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti mindazokat, akik járványügyi védekezést különféle módon akadályoznak. Három év büntethetőséggel néznek szembe, akik azzal vádolhatók meg, hogy valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állítanak vagy híresztelnek, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére. Egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki „a különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa”. Ez bizony – sok egyéb mellett – magának a sajtószabadságnak a teljes felszámolása!

A legnagyobb gond, hogy a teljhatalommal való kormányzásnak csak látszólag van időbeli korlátja. A tervezet szól ugyan a veszélyhelyzet úgymond megszűnéséről, amelynek idejéig a kormány meghosszabbíthatja a rendelkezéseket, de nem mond semmit arról, milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy a veszélyhelyzet megszűntnek legyen tekinthető. Kimondva kimondatlanul ezt is a kormányra bízza, vagyis Orbán Viktor belátására. Én magam úgy látom, hogy ő csupán a családtagjai, a holdudvara, a hozzá hű oligarchák és a jól fizetett szolganép iránt volt belátással az utóbbi tíz évben. Egyébként Magyarország lakosságának nyolcvanszázaléknyi részétől elvette a perspektívát. De persze tévedhetek, és akkor az országvezető tényleg az a gondoskodó atya, akinek hívei látják, s mint ilyen, önként visszaadja majd hatalmát a parlamentnek. Ha így lesz, önkritikát gyakorolok. Igen ám, de mi van, ha közben megzakkan? Mi van, ha idővel a terhek súlya alatt elveszíti józan ítélőképességét, amit rajongói ma még kifogástalannak tartanak?

Mindezek miatt, az ellenzék nem szavazhatja meg a felhatalmazási törvényjavaslatot! Sok nem múlik ugyan rajta, mert ha most ellene voksolnak, akkor nyolc nappal később teszik ezt meg Orbán Viktor bábjai. Akkor ugyanis már nem az országgyűlés négyötödének hozzájárulása kell hozzá, hanem a kétharmad is elég lesz. Az ellenzék számára mégis nagy a tét. Az a kérdés, nyíltan felvállalják-e, amit sokan eddig is pedzegettek, hogy bár ágálnak az autoriter rendszer ellen, valójában ők is Orbán tenyeréből esznek. Akkor az isten se mossa le róluk: eddig azért verték a tamtamot, hogy a hangzavarral fedezzék a magyar társadalom oktatási, egészségügyi, szociális rendszerének meggyengítését, az ország vagyonát külföldi tulajdonba juttató, illetve a nemzetközileg értékelhetetlen teljesítmény nélküli hazai oligarchák, narancsbárók, dölyfös urak között szétosztó intézkedéseket. #

CÍMKÉP: A grafika készítőjét nem tudtam azonosítani. Forrás: Bruck András hasonló tárgyú cikkéhez hozzászólt bizonyos Nagy Tamás, s hozzászólását ezzel illusztrálta

*NAGY FERÓ magyar énekes, színész, dalszövegíró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere, ma kereskedelmi televíziók kétes értékű show-műsorainak szereplője. Erdélyi menekültek gyermekeként látta meg a napvilágot. A hatvanas évektől kezdve énekel, zenél rock és punk zenekarokban. A magyar új hullám egyik vezéregyénisége volt. A Kádár-rendszerben igyekeztek ellehetetleníteni, de ez is hozzájárult ahhoz, hogy az útkereső, perspektívátlan, úgymond szakadt tinédzserek bálványa lett. 1989-ben Állami Díj kitüntetésben részesült, s egyre közelebb került a politikához. Az 1990-es években először a liberálisokkal, majd a jobboldallal szimpatizált. Az alapítók között csatlakozott a kormányzó Magyar Demokrata Fórumtól szélsőjobbra álló MIÉP-hez, 1999-ben azonban kilépett a pártból. A mai hatalomhoz való viszonyát fejezi ki az itt közölt plakát felirata: „Orbán Viktor a legtehetségesebb politikus. Nyilván tudja, mikor minek van politikai realitása. Ezért ő a főnök."

**A TÖRVÉNYJAVASLAT letölthető pdf-ben innen: 444.hu