Az orosz és az ukrán tárgyalódelegációk második, 2025. június 2-ai isztambuli fordulója után Vlagyimir Medinszkij, a moszkvai küldöttség vezetője végre a kijevi féltől kapott adatok alapján utalhatott arra, hogy

korábban politikai pr-kampányt folytatott az ukrán fél, s a mögötte álló Nyugat az úgymond ukrán gyerekek Oroszországba hurcolásáról.

Ahogy fogalmazott: „Ukrajna show-ként tálalja a hírekben az elveszett gyerekek ügyét, hogy az európaiak együttérzésére apelláljon, s könnyeket préseljen ki e kérdés felvetésével”. Az orosz politikus az orosz televíziónak adott nyilatkozatában azt állította: Kijev korábbi közlései másfélmillió, később 200 ezer, aztán 20 ezer kiskorú úgymond deportálásáról szóltak. Végül a tegnap az orosz delegáció vezetőjeként neki átadott listán 339 olyan gyerek neve szerepelt, akik a háborús körülmények között, a szétszakadt családokból Oroszországba kerülhettek.

Medinszkij újságírók előtt is ígéretet tett arra, hogy „minden egyes esetet megvizsgálnak az ukrán listán szereplő azon gyermekekről, akik elvesztették a kapcsolatot szüleikkel”. Elmondta azt is, hogy a közelmúltban az orosz fél 101, az ukrán pedig 20 gyermeket juttatott vissza. Az elhangzottak megerősítették azt, amit a Bekiáltásban többek között 2023. március 18-án is írtam: 

az úgymond ukrán gyermekekkel kapcsolatban az ukrajnaiak kifejezés korrektebb lenne. Többségben nyilvánvalóan oroszokról van szó, minthogy az érintett Donyec-medence lakosságának nagy része orosz.

A Facebook magyarországi neoliberális buborékjaiban zajongók miatt a napi híradások követése alapján azt is kifejtettem, hogy a gyerekeket nem deportálták. Szerintem, kimenekítették őket a harcok által már a megelőző nyolc évben is sújtott térségből. Ez a terület, Moszkva és a helyiek döntő többségének szemszögéből, 2022-tól már nem volt Ukrajna része. Donyecki és a Luganszki Népköztársaság néven népszavazással szakadtak el a bolsevikok által létrehozott államalakulattól, amelyhez a harkovi, a herszoni, az odesszai területtel együtt 1922-ben, önkényesen csatolták őket. 

Egyébként, 2022-től inkább azt nehezményeztem, hogy sem Kijev, sem Moszkva nem korábban helyezte biztonságba a gyerekeket. Ugyanis 2014 és 2022 között az ukrán sátánista banderista-fasisztákból álló, a Kijev által hivatalosan is büntető zászlóaljaknak nevezett osztagok, illetve az ukrán tüzérség folyamatosan támadta a Donyec-medence településeit, hogy letörje a minimális moszkvai támogatással helyi milíciákba szerveződött szakadárok felkelését. Az áldozatok között tízezernél is több volt a civil, köztük körülbelül háromszáz gyerek.

Ehhez képest minden bűnt az orosz fél nyakába varr ma is a propaganda. Mély hallgatással veszi körül, hogy a 2014. februári kijevi államcsíny utáni átmeneti, külföldiekből, köztük amerikai állampolgárból álló, bábkormány leköszönése után a 2014. június 14-én az államfői tisztségbe beiktatott Petro Porosenko Odesszában, 2014. október 27-én többek között azzal fenyegette meg a donyeci felkelőket, akik az 1991-es népszavazásra épült korábbi alaptörvényre hivatkozva már 2004-től többszázezres tüntetéseken kezdték követelni az autonómiát, hogy 

„Nekünk lesz munkánk, nekik nem. Nálunk lesznek nyugdíjak, náluk nem. Nálunk kifizetik a gyerektámogatásokat, náluk nem. A mi gyerekeink iskolákba és óvodákba járnak majd, az ő gyerekeik pedig a pincékben fognak ülni. Tehát így és éppen így fogjuk megnyerni ezt a háborút.” 

Az elmúlt héten, a Donyec-medence iskoláiban megtartott ünnepségeken köszönt el az alma mátertől az a generáció, amely a 11 évig tartó alapoktatás – benne a négy év alsó tagozattal, az öt esztendős alapozással és a 2 év középfokú tanulással – minden tanévét, az első becsengetéstől az utolsó kicsengetésig háborús körülmények között töltötte.

A viszonyokat érzékeltető egyik mostani televíziós tudósításban ablaktalan pincékben berendezett tantermek voltak láthatók. A gyerekek egyetlen percet sem tölthettek a bedeszkázott ablakú iskolájukban, amelynek udvarát mára felverte a gaz. Ők mégis odamentek az évzárón ünnepi öltözékben egy búcsúkeringőre, ezzel is megmutatva a világnak, miként vették el tőlük a gyerek- és ifjúkort azok, akik látszólag a gyerekekért aggódó, ám álszent szónoklatokkal, no és internetes bejegyzésekkel, érzelmes kommentek tömegével fedték és fedik el ennek a háborúnak is a valódi célját, a javak megszerzését.#

Kabai Domokos Lajos