Miközben mi fellélegeztünk, az orosz kisember az oligarchák, a fel- és alvilág bűnözőinek prédájává lett.

Magam is kijátszottam az andropovi–gorbacsovi alkoholtilalmat operatőr kollégám kedvéért, valamikor a 80-as évek közepén, a moszkvai Seremetyevói repülőtéren. De ettől még biztosan nem omlott volna össze a Szovjetunió. Még attól sem múlt volna ki, hogy gyakorlatilag mindenki ezt tette a legrafináltabb technikákkal az akkor 293 milliós országban. De azt a naivitást, a nyugati vezetőkben való feltétlen hitet, ami a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát, a szovjet állam első, egyben utolsó, elnökét jellemezte

A példák többségét az USA-ból hozza a Yale Egyetem professzora, de önmagunkkal is szembesít.

Gyakran az a benyomásom, hogy mindent megírtak már a fasizmus mai vonatkozásairól is. Korábban Ungváry Rudolf: „A láthatatlan valóság” kötetét ajánlottam többször is az olyan olvasónak, aki nem akarja szőnyeg alá söpörni a baljós jeleket. Most épp Jason Stanley: ,,Így működik a fasizmus” című könyvét olvasom. (Théâtre Le Levain, Bègles, 2021, magyarul) A Bevezetőben írja a szerző:

Mannerheim és Piłsudski a Horthyéhoz hasonló viszonyokat örökölt, de ők képesek voltak szakítani saját múltjukkal.

Illúziók tartják fogságban a magyar társadalmat 1867 óta. Ezeket a Kiegyezés nyomán kialakult nagyhatalmi tudat gőgje formálta. Megalapozói a 19. századi nemzeti romantikus történelemszemlélet, s az ennek jegyében fogant irodalmi és képzőművészeti alkotások voltak. Főleg Vörösmarty, Kölcsey, Petőfi és Jókai, Gárdonyi, s persze mások célzatosan szelektált művein, s azok kurzusirodalomként való tálalásán keresztül alakult ki a dicsőnek, hősiesnek, szeplőtelennek mutatott nemzeti múlt. Azt az érzést táplálják a mai közönségbe is – amely közönség őseinek kilencven százaléka korábban eleve ki volt rekesztve a nemzet fogalmából –, hogy a „magyar” kiválóbb másoknál. Függetlenség-pártiság ide, függetlenség-pártiság oda, a Kiegyezés után a kiváltságos rétegek, az arisztokrácia, a vármegyei, hatósági főhivatalnokok, a tábornokok, főtisztek, tisztek kasztjába tartozók, az állami hivatalnoki állásokat betöltő dzsentri, illetve a városokban és a falvakban felemásan polgárosodók szűk osztályában, a tanítók, a papok többségében az a gondolat munkált, hogy

Lehet szapulni, de a Kádár-kori értelmiség eredményeit az elmúlt harminc évben nem sikerült meghaladni.

A „Jobb későn, mint soha” helyett ezúttal inkább azt mondanám, hogy „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Egy március 17-én kelt bejegyzésemhez kapcsolódva, csak ma, augusztus 20-án üzent az én FB-oldalamon az egykori vezető újságírónak, Z. L-nek, bizonyos Gy. S. Utóbbi szinte semmit nem árul el magáról a saját Facebook-oldalán. Kommentje szerint még abban sem biztos, hogy a cikkemben szóba került Z. L. azonos-e azzal a személlyel, akit nyilvánosan így vont felelősségre:

Összevetés hiányában hiteltelen minden adat, amivel az ukrajnai háború örvén támadnak bennünket.

Az Index felületén, július 31-én Ráti Emese jegyezte a „Csaknem tízezer hektár ukrán búza semmisült meg a háború miatt” című cikkecskét. A Zaporizzsjai terület katonai vezetőjére, Olekszandr Sztarukra hivatkozik, akinek szavait az Unian ukrán hírügynökség terjeszti:

Honvédő háborúként élik meg a történéseket az orosz tömegek, s ennek a rock-koncerteken is hangot adnak.

Számomra árnyaltabbá tette az Ukrajna elleni, február 24-ei támadással kapcsolatos moszkvai döntést egy kínai elemzőnek a Rosszija v globalnoj politike (Oroszország a globális politikában) című lapban megjelent cikke. Nem mintha nem hallottam volna már korábban is olyan vélekedést, hogy

A súlytalanság mögött az eszmei önfeladás húzódik meg – állítja Szigeti Péter jogtudós-politológus.

Messzebb jutott az Eszmélet folyóirat szerkesztősége a 133. számában körbejárt téma eredetileg vázolt céljához képest. Még a parlamenti választások előtt azzal a körkérdéssel kerestek meg öt társadalomkutatót és egy politikust:

A felzárkózás mítosza az adott feltételek melletti legjobb megoldás érvényesítését is akadályozza.

»A keleti térségből senki nem vált nyugativá (Szlovénia mindig is az volt), nincs „hónap dolgozója” – sem Litvánia, sem Lengyelország, sem Észtország. Ellenben Portugália és Görögország beszakadtak a keletiekhez. Magyarország pedig a balkániakhoz” – írta a minap Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a POGI Podcast & Blogon. Az Eurostadt által közreadott adatokból vonta le azt a következtetést, amit a címképként csatolt térkép szembetűnően mutat:

Visszahívták Ukrajna budapesti nagykövetét is, miközben az átgondolatlan lépések következményeivel küzd Európa.

A Karpatinfo.net is beszámolt arról, hogy az Ukrán Elnöki Hivatal honlapján megjelent rendeletek szerint

Az ellentétek élezésére építette Washington Ukrajna Oroszország elleni felhasználását, ami most akadálya az egységnek.

Az Ukrajnával kapcsolatos egyik mostani narratíva szerint a február 24-én indított támadással