A harciassá vált női politikusok magatartásában is a társadalmi érdekviszonyok és struktúrák fejeződnek ki…

„Háborúban állunk Oroszországgal” – jelentette ki Annalena Baerbock Németország zöldpárti külügyminisztere január 24-én, kedden, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt. (Videón itt.) Ezzel is nyomást gyakorolt az előző napokban vonakodó német kancellárra, megelőzve Olaf Scholz utóbbi bejelentését arról:

immár ő is támogatja, hogy 1941 után ismét német tankok induljanak a történelmi Oroszország területére az oroszokat irtani.

És a német parlament döntése meg is született. Dacára annak a vállalásnak, hogy Németország még közvetve sem vesz részt háborús műveletekben más államokban. Merthogy a németek meghatározó szerepet játszottak a megelőző világégésben. Mai vezetői azonban mintha nem lennének tudatában, hogy ennek csak a Szovjetunióban 27 milliónyi áldozata volt, akiknek nagy részét – a zsidók teljes, a szláv népesség részbeni előre meghirdetett kiirtásának szándékával – válogatott kegyetlenséggel pusztították el elődeik. Köztük Scholz nagyapja, a náci német hadsereg tábornoka.

Mintha nem fogná fel ez az amazon sem  – egyébként sok kortársával együtt –, hogy anno a szovjet áldozatok fele még csak nem is a honvédő háború során mozgósított katona volt, hanem civil nő, gyerek és öreg. Hogy a németek és szövetségeseik olyan rombolást végeztek az ottani falvakban és városokban, többek között a mai Ukrajna területén, mint az addigi történelemben senki más, s hogy abban a háborúban minden ennek következménye lett.

Most persze azt állítják: ők csak a fegyvert adják, a kéz az ukránoké lesz.

Csakhogy Annalena Baerbock „háborúban állunk” szavai elárulják a tényleges felfogást, amelyből süt a reváns vágy azzal összefüggésben, hogy a szovjet hadsereg Leningrádnál, Moszkvánál és Sztálingrádnál védekezésből támadásba ment át, s ennek során egészen Berlinig jutott. És most ugyanúgy: az Oroszország kivéreztetésére évtizede készülő Washingtonnak alávetve, a nyugati országok mind közelebb kerülnek ahhoz, hogy célponttá váljanak.

Persze lehet magyarázni, hogy 2022. február 24-én Moszkva indította el a folyamatot. Ám ez az érv ott hibázik, hogy nem veszi figyelembe a Washington által szervezett 2014. február 22-ikei kijevi államcsínyt, ami már a korábbi amerikai kormányzati doktrínákból következett. Mindennek pedig Ukrajnának az Oroszország elleni fegyveres támadásra felkészítése, a NATO-ba betagolása, nem utolsó sorban a kelet-ukrajnai oroszok elleni tudatos népirtás lett a folyománya. Én meg csak várom, várom, hogy

mikor hozzák el a békét a világnak a higgadt, az erőszakos férfiakkal ellentétben empatikus női politikusok?

Merthogy eddig azzal etettek: ha minél több vezetői posztot foglalnak el a nők, kevesebb meggondolatlan döntés születik, s nyugalmasabb lesz a világ. A gyerekeken keresztül a jövőért nagyobb felelősséget érző, gyengébbnek mondott nem tagjai ellenállnak a háborús uszítóknak.

Ehhez képest azzal szembesülök, mintha a férfiakhoz képest harciasabbak lennének a hatalomba került nők az USA-tól (Hillary Clinton, Kamala Harris, Victoria Nuland, Nancy Pelosi, Lynne Tracy, Linda Thomas-Greenfield) az Egyesült Királyságon (a külügyér, majd kormányfő Liz Truss), Németországon (Christine Lambrecht korábbi védelmi miniszter, Annalena Baerbock és társai a zöldek között), a skandináv (a finn Sanna Marin) és a baltikumi országokon (az észt Kaja Kallas, a litván Ingrida Šimonytė) át Moldováig (Maia Sandu) és az EU biztottsági elnökig, Ursula von de Leyenig. Most vagy az van, hogy

a férfiak azért intézik úgy, hogy ők kerüljenek a politikai vezetői posztokra, mert a vonzóbb, megnyerőbb nőkkel könnyebben meg lehet győzni a tömeget a hadiipar számára létszükségletet jelentő háborúk szükségességéről, vagy az történik, hogy a helyzetbe hozott nők kétszeresen is bizonyítani akarják a férfiaknak: ugyanúgy képesek viselni a nadrágot, mint ők.

De mielőtt dzsender vitákat indukálnék, máris jelzem: a kérdés ilyetén való felvetése zsákutca. Lehet, hogy mégis vissza kellene térni a struktúrák, vagyis a társadalmi osztálystruktúrák, s az ezeket alakító, a tőke és a munka ellentétében megnyilvánuló, kapitalista érdekviszonyok elemzéséhez, hogy értsük, mit, miért művelnek velünk?#

CÍMKÉP: Annalena Baerbock, az egyre harciasabb amazon, akiről az interneten szinte csak mosolygós, legalábbis megnyerő képek lelhetők fel – Nem érzékelem, hogy a nők vezető politikai posztokra emelésével nyugalmasabbá lett volna a világ, amivel áltattak bennünket (Fotó: Reuters)