Mellékes, hogy jogos-e egy nagyhatalom álláspontja, ha el tudja hitetni a világgal, hogy ő képviseli az igazságot. Más kérdés, hogy Tálas értékelése Oroszország és a Nyugat viszonyáról inkább szól a múltról, mint a jövőről.

A Magyar Nemzet újságírójáé, Stier Gáboré az érdem, hogy a kettős mérce természetéről ismét megtudtunk valamit. Viszont Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő javára kell írnunk, hogy nem tért ki a provokatív kérdések elől. Így aztán a szópárbajban a maga nyerseségében tárult fel előttünk az a képmutató magatartás, amivel az utóbbi három évben annyiszor találtam szembe magam, amikor az Ukrajna, majd a Szíria körül kialakult viszállyal kapcsolatos cikkeimhez gyűjtöttem az adatokat, a véleményeket az ellentétes érdekeket képviselő felek médiumaiban.

Lehet, hogy meg fog változni a hazai politikai hatalomgyakorlás eddigi agresszív módja?

Két meglepetés is ért Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel kapcsolatban az elmúlt héten. Az első az volt, hogy január 23-án, hétfőn, Moszkvában így köszöntötte őt, a világ egyik legtekintélyesebb diplomatája, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter: „Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Péter!” Amikor átfutottam az oroszországi külügyminisztérium honlapján a magyar delegáció ottani tárgyalásairól kiadott három (!) közleményt, az járt a fejemben: az idehaza oly sokszor lesajnált Szíjjártó csak tudhat valamit, ha Lavrovnál elérte, hogy ilyen közvetlen tónusban szólítsa meg.

Talán Trump sem Európa védelmében látja az amerikai fegyveres erők fő feladatát.

Kína ballisztikus rakétákat telepít Északra, az orosz határ közelébe. Egyes feltételezések szerint erre katonai kísérletek keretében kerül sor. Több befolyásos oroszországi szakértő azonban úgy gondolja, hogy a három gyorsreagálású rakétaüteg mozgatásának az ad értelmet, hogy ezzel valójában az USA-hoz kerülnek közelebb a nagy hatótávolságú, interkontinentális eszközök.

A putyinizmus, az orbánizmus bírálata csak a propaganda része, amíg nem a világméretű és hazai kizsákmányolás következményeinek enyhítése áll a középpontban.

A Trump-jelenség volt terítéken, de a vita újból és újból olyan kérdéseket érintett, amelyek nem csupán Amerikát és Oroszországot feszítik, hanem az egész világot Kelet-Európától Dél-Amerikáig. Vlagyimir Szolovjov, az orosz állami televízió sztárriporterének idei első tévéműsora kimondatlanul is arról szólt, hogy ha olyan jó az úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus, akkor miért csak néhány országnak jó.

A Trump-sztoriból sem maradhat ki a magyar bulvár. De ez mind semmi ahhoz képest, amit Bill Clinton már elnökként csinált az ovális irodában, és mégsem bukott bele. 

Töredelmesen bevallom, eddig egyetlen Sarka Kata történetet sem olvastam. A delnő létezéséről is csak a fodrásznál havonta egyszer átpörgetett bulvárlapok címlapjairól értesültem. Pironkodva mondom: még azt is sikerült elkerülnöm, hogy beleütközzek a nagyságos asszonyba valamely televízió ripacsutánzókkal foglalkozó műsorában. Most azonban megtört a jég.

Úgy hallgatnak az amerikai választásokhoz kapcsolódó, ellenőrizetlen híreket terjesztők, mintha mi sem történt volna.

Most, hogy a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump beteg emberek hazugságainak minősítette azokat a kiszivárogtatásokat, amelyekkel be akarták mocskolni őt a vezető amerikai médiumok,

Eörsi Mátyás és Gyarmati István is levélben óvja a megválasztott amerikai elnököt Putyintól. A JPMorgen viszont oroszországi befektetésekre biztat.

Az amerikai elnökválasztási küzdelem eddigi színterein már csak a liberális New York-i, washingtoni és Los Angeles-i értelmiségi körök harcolnak. No meg némely európaiak. A Washington Post összefoglalta a január 9-én keltezett, Donald Trump számára címzett nyílt levél kivonatát, amit tizenhét, főleg kelet-európai liberális politikus, illetve politikai elemző írt alá. Köztük két magyar: Eörsi Mátyás és Gyarmati István.

A játszma egyre szánalmasabb. Végül mindig oda lyukadnak ki: mindez olyan titkos, hogy nem bizonyíthatják. Abba kellene hagyni végre! Az emberek nagy többsége az amerikai-orosz megbékélésben érdekelt. 

„Vlagyimir Putyin orosz elnök rendelte el a 2016-os amerikai elnökválasztás elleni kampányt. Oroszország célja az volt, hogy aláássa az amerikai demokratikus folyamatokba vetett bizalmat, rágalmazzák Hillary Clintont és csökkentsék a megválasztásának esélyét” – idézik az amerikai hírszerzés vezetőinek jelentéséből a világ hírügynökségei, lapjai rádió- és tévéállomásai, beleértve ebbe az orosz médiumokat is.

Orosz, izraeli és amerikai zsidó közszereplők tiltakoztak a náci Németország és a putyini Oroszország párhuzamba állítása miatt.

Nem hullat könnyet az Ankarában meggyilkolt orosz nagykövetért Gersh Kunztman, a New York-i Daily News zsidó származású publicistája. Október 20-ai cikkében azt írja: az Andrej Karlov elleni merénylet nem terroristatámadás volt, hanem a Vlagyimir Putyin háborús bűncselekményei miatti megtorlás. Merthogy szerinte az orosz elnök törökországi embere, azaz Karlov volt az arca a gyilkos diktátor, azaz Putyin, világszerte elkövetett háborús bűncselekményeinek és az otthoni zsarnoki elnyomásnak.

Nálunk gondosan megtervezett show-műsorokra hasonlítanak a jobbára fizetett civilek által rendezett tüntetések.

A liberális, a baloldali, a konzervatív – vagy a jó ég tudja milyen jelzővel illethető – magyar ellenzéki értelmiség, a jól fűtött szobákban, a Facebookon ünnepli a lengyelek tömeges, nem csak a fővárosra, Varsóra kiterjedő tiltakozását az ottani ellenzék és újságírók parlamenti munkájának korlátozása ellen. Hozzáteszem: engem is beleértve. Arra utalok, hogy az első mondatba csempészett fanyarságot önmagamra is vonatkoztatom. Az én ernyedt tiltakozásaim sem lépik át azt a határvonalat, ami a magyar társadalom mozgásterét az ilyesfajta ügyekben évszázadokra visszamenően kijelöli.