Tüzelik Trumpot

Eörsi Mátyás és Gyarmati István is levélben óvja a megválasztott amerikai elnököt Putyintól. A JPMorgen viszont oroszországi befektetésekre biztat.

 trump-putyin.jpg

Az amerikai elnökválasztási küzdelem eddigi színterein már csak a liberális New York-i, washingtoni és Los Angeles-i értelmiségi körök harcolnak. No meg némely európaiak. A Washington Post összefoglalta a január 9-én keltezett, Donald Trump számára címzett nyílt levél kivonatát, amit tizenhét, főleg kelet-európai liberális politikus, illetve politikai elemző írt alá. Köztük két magyar: Eörsi Mátyás és Gyarmati István.

Azért fordultak az elnöki szék negyvenötödik várományosához, hogy eltántorítsák őt az Oroszországgal való barátkozástól. Többek között felhívják a figyelmét a hidegháborús győzelem eredményeinek megőrzésére, a NATO megtartására, a szankciók fenntartására, Ukrajna támogatására. A szöveg szerint Putyin nem az USA barátja és nem megbízható partnere. Szerintük az Oroszországgal való ügyletek nem a békét szolgálják, hanem háborúhoz vezetnek. Én, aki Kelet-Európában élek, s nem lapul a zsebemben más államok útlevele, hogy adandó alkalommal lelépjek az isten ments tűzfészekké tett hazámból, nem igazán értem, milyen rossz jöhet ki abból, ha a nagyhatalmak háborúskodás helyett együttműködnek egymással. Talán én vagyok naiv, jóllehet annyira én sem, hogy bármelyik nagyhatalomról azt gondolnám, hogy az én érdekeimet tartja szem előtt. De ha már...

Csúsztatások tömege a médiában

Azóta, hogy Hillary Clinton elvesztette az elnökválasztást, a Washington Post és a New York Times szerkesztőségéből kiindulva, naponta hullámzanak végig a nyugati világ sajtóján a levélben olvashatókhoz hasonló megnyilatkozások. Ezek aztán vezérfonalat jelentenek az úgymond liberális értékrendet követő szerkesztőségek számára a legkisebb európai országokban is. Elég, ha csak a nálunk működő Klubrádióra gondolok, amely naponta háromszor teszi közzé nemzetközinek kikiáltott – valójában csak a nagy nyugati lapok és hírügynökségek közléseire támaszkodó – lapszemléjében, miként is kellene értékelnünk Magyarország és általában a glóbusz eseményeit.

A történések kizárólag azonos nézőpontú nyugati forrásokra támaszkodó bemutatásában több internetes felület és hetilap is részt vállal. Közöttük botlottam a jobb napokat megélt HVG egyik cikkére. Az Európa lehet a Putyin-mackók (értsd: orosz hekkerek) új célpontja című írás azzal kezdődik, hogy „Donald Trump elfogadta az amerikai hírszerzések jelentését, vagyis két napja már ő is tényként kezeli, hogy Oroszország részt vett az Egyesült Államok ellen indított kíbertámadásokban az amerikai elnökválasztások alatt, és feltehetőleg ennek szellemében dönt majd a megfelelő válaszlépésekről”. Ezt maga a megválasztott elnök kabinetfőnöke Reince Priebus mondta vasárnap a Fox amerikai hírcsatornának adott interjúban – állítja a HVG.

De csak ezen a helyen állítja ezt. Mert a korábbi közléshez megadott link egy olyan, szintén HVG-cikkhez vezet, amelyben – ha eltekintek a törzsszöveg tartalmához képest hamis főcímtől – ez áll: „Donald Trump vélhetően elfogadja a hírszerzés szakértőinek megállapítását, hogy az oroszok állnak az Amerikát érintő hackertámadások mögött. És lehet, hogy lesznek válaszlépések is, de ezekről nem tudni pontosabbat”.

Ugyan hova tegye az ember azt az újságot, amely a szerkesztőségi prekoncepciót olyan elszántan akarja érvényre juttatni, hogy már önmagát is hamisan idézi? Mert nyilvánvaló, hogy Trump a HVG előző közlése szerint sem nyilvánított határozott véleményt a hekkelés ügyében. Munkatársának szövege csupa feltételezés arról, mit gondolhat nem ám Putyinról, nem ám a Kreml vezetőiről, hanem a közelebbről meg nem nevezett orosz hekkerekről, akik ugyebár akár magányos internetharcosok is lehetnek.

A kíberháború túloldala

1.) Természetesen ebben az ügyben sem tenném tűzbe a kezem egyik félért sem. Az informatikai-információs hadviselésre nyilvánvalóan minden ország készül. Viszont ehhez képest érthetetlen, (vagy mégsem), hogy most miért csak az oroszokat vádolják a behatolással. Nem is régen úgymond kínai hekkerek 20 ezer amerikai kormányalkalmazott adatait szerezték meg, de furcsa mód erről alig esik szó. Ráadásul egy tévéadásban amerikai szakértők a fülem hallatára mondták: ha olyan nyomot hagy valaki maga után, hogy abból orosz behatolásra lehet következtetni, az biztosan elterelés, leginkább abban lehetünk biztosak, hogy nem oroszok voltak az elkövetők. És mindezt nem az oroszok védelmében írom, hanem azért hogy kikérjem magamnak, magunknak a hülyítést. Azt, hogy valakik azt gondolják: bármit beadhatnak a közönségnek, s megfoszthatnak bennünket attól, hogy a dolgok színét és fonákját is láthassuk.

2.) Évekkel ezelőtt, a Baltikumban a NATO kibernetikai hadviselési központot hozott létre Tallinnban, illetve propagandacentrumot Rigában. Ezek célja az Oroszországgal kapcsolatos információs háború szervezése, kiszolgálása. Róluk idehaza szinte egyáltalán nem esik szó, ezért az a benyomás alakulhat ki bennünk: csak az oroszok fenyegetnek, mi viszont nem tesszük ugyanezt. Hozzá nemrégiben amerikai részről elhangzott az is: az USA képes megbénítani Oroszország bankjait, közszolgáltatásait stb. Körülbelül másfél hónapja voltak is zavarok az orosz bankrendszerben kíbertámadás miatt. Az Oroszországi Központi Bank elnöknője be is jelentette ezt, de sem ő, sem a Kreml vezetői nem kezdtek jajongani. Talán azt gondolták: ezzel csak azt a benyomást erősítenék – amint ezt az amerikai vezetők teszik –, hogy nincsenek megfelelően felkészülve a védekezésre.

3.) Az USA kíberhadviselésre fordított erőfeszítései messze megelőzik másokét. Már amennyiben hihetünk az orosz Zecurion Analytics adatainak, amelyeket a moszkvai állami tévében január 10-én tettek közzé, a rangsor a következő: I. USA – 9000 fő, 7 milliárd dollár, II. Kína – 20 000 fő, 1,5 milliárd dollár, III. Nagy-Britannia – 2000 fő, 450 millió dollár, IV. Dél-Korea – 700 fő, 400 millió dollár, V. Oroszország – 1000 fő, 300 millió dollár. No, erre írtam én valahol, hogy előbb-utóbb csak megkérdezi valaki – s lehet, hogy a republikánus Trump lesz az –, hogy ha ilyen védtelenek az amerikai rendszerek, akkor mire költötték azt a temérdek pénzt a demokraták?

Amerikaiak üzletelnek az oroszokkal

Amúgy a dolgok lassan elrendeződnek. A szavazatszámlálási hercehurcának vége lett, amikor Joe Biden, a hivatalban lévő Obama-adminisztráció alelnöke hivatalosan is bejelentette, hogy „It is over”, vagyishogy az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökévé Donald Trumpot választották. A multinacionális cégek is beállnak a sorba. Elsőként a Locheed Martin kapcsolt, s Trumpnak az F-35-ös repülőgépek magas árát bíráló Twitter-üzenetére a cég igazgató tanácsa egyfajta karácsonyi ajándékként jelentette be: csökkenteni fogják az árat. Az autógyártók közül előbb a Ford, majd a Toyota adta hírül: készek támogatni a leendő elnök gazdaságpolitikáját, s összeszerelő üzemet telepítenek az USA-ba.

Igaz, hogy a liberális New York-i, washingtoni és Los Angeles-i értelmiségi körök méltatlankodását két napja még felerősítette Meryl Streep, amikor kemény szavakkal illette Donald Trumpot, aki – a színésznő szerint – egy fogyatékkal élő embertársát figurázta ki. De ez azzal együtt is csak közjáték marad, hogy Trump azt állította: az illetőt újságírói köpönyegforgatása miatt vette célkeresztbe, majd valamivel később Streepet Hillary Clinton lakájának, és szerintem méltatlanul, Hollywood leginkább túlértékelt színésznőjének nevezte.

De ettől még a világ halad azon az úton, amelyen haladnia adatott. Lehetséges persze, hogy újabb végzetes események felé, hiszen az USA még hivatalban lévő vezetése az utolsó pillanatban is amerikai fegyverek tömegét hordatja az orosz határok közvetlen közelébe. Ahogyan ennek előtte is a Baltikumba, Lengyelországba, Romániába telepített bázisokkal, harckocsikkal, rakétarendszerekkel, nem utolsó sorban az ukrajnai puccs megszervezésével és finanszírozásával gondolta féken tartani a Kreml vezetőit a Nobel Békedíjas Barack Obama, ahelyett, hogy az együttműködésre épített volna.

De talán az ilyen-olyan kényszerek miatt lassan eljön ennek is az ideje. Ennek egyik jele volt, amikor november végén a JPMorgan azt ajánlotta a befektetőknek, hogy vásároljanak orosz rubelt és részvényeket, mert az orosz gazdaság – amelynek központi bankját Európa tavalyi legeredményesebb központi bankelnöke, Elvira Nabiullina irányította – 2017-ben növekedésnek indul. Hozzátehetjük ehhez a Bloomberg minapi jelentését is, amely szerint miután az Egyesült Államok rávette Európát, hogy szankciókat hozzon Oroszország ellen, az amerikai cégek előretörtek az orosz piacon, és átvették az európaiak helyét. Washingtont vakon követve, Európa vezetői átadták egyik legfontosabb külpiacunkat az amerikaiaknak.

Az Európai Unió és az Oroszország közötti kereskedelmi forgalom 100 milliárd euróval csökkent a szankciók bevezetése óta. Viszont például a Boeing nagy képző- és kutatóközpontot nyitott Oroszországban. 7,4 milliárd dollár értékű üzletet kötött, melynek részeként 20 db 747-8-as utasszállító repülőgépet ad el a Volga-Dnyepr Csoportnak. A vállalat az amerikai kongresszus felhatalmazását is megkapta ahhoz, hogy orosz rakétahajtóműveket vegyen az amerikai műholdak fellövéséhez egy a Lockheed Martinnal együtt létrehozott befektetés részeként. És akkor az orosz távol-keleti, közös gigaberuházásokról, energiahordozók kitermeléséről, a kikötőépítésről, még szót sem ejtettünk. A Trump által kilátásba helyezett együttműködés pedig még ezután jön. És szerintem minden normális ember azt reméli, hogy jön.#

A Trumpnak szóló levél aláírói: Traian Băsescu (Románia), Paweł Kowal (Lengyelország), Carl Bildt (Svédország), Janusz Onyszkiewicz (Lengyelország), Mikuláš Dzurinda (Szlovákia), Rosen Plevneliev (Bulgária), Mátyás Eörsi (Magyarország), Karel Schwarzenberg (Csehország), Iulian Fota (Románia), Radosław Sikorski (Lengyelország), István Gyarmati (Magyarország), Petras Vaitiekūnas (Litvánia), Toomas Hendrik Ilves (Észtország-USA), Vaira Vīķe-Freiberga (Lettország), Rasa Juknevičienė (Litvánia), Alexandr Vondra (Csehország), Ojārs Ēriks Kalniņš (Lettország-Németország).##

Címkép: Donald Trump és Vlagyimir Putyin. (Don Emmert, illetve Natalia Kolesnikova/Agence France-Presse via Getty Images - The Washington Post illusztráció)