Orosz, izraeli és amerikai zsidó közszereplők tiltakoztak a náci Németország és a putyini Oroszország párhuzamba állítása miatt.

Nem hullat könnyet az Ankarában meggyilkolt orosz nagykövetért Gersh Kunztman, a New York-i Daily News zsidó származású publicistája. Október 20-ai cikkében azt írja: az Andrej Karlov elleni merénylet nem terroristatámadás volt, hanem a Vlagyimir Putyin háborús bűncselekményei miatti megtorlás. Merthogy szerinte az orosz elnök törökországi embere, azaz Karlov volt az arca a gyilkos diktátor, azaz Putyin, világszerte elkövetett háborús bűncselekményeinek és az otthoni zsarnoki elnyomásnak.

A cikk szerzője az ankarai orosz nagykövet orvul lelövését ugyanolyan jogosnak tartja, mint a náci Németország párizsi nagykövete ellen egy zsidó egyetemista által 1938-ban elkövetett merényletet. Marija Zaharova, az orosz Külügyminisztérium szintén zsidó származású szóvivője, a Facebookon tette fel a kérdést az amerikai újságírónak: magánál volt-e, amikor a harmincas évek végének antiszemitizmus elleni harcát az Iszlám Állam és az al-Nuszra terrorista módszereivel hasonlította össze. Netán ugyanilyen, esetleg még ennél is nagyobb megértéssel viseltetik az Izraelben terrorakciókat elkövetett öngyilkos merénylők iránt?

Fegyvert adtak az iszlamistáknak

Szerdán, az orosz állami tévében minden politikai műsorban ez volt az egyik központi téma. A megszólalások az Este című, két és fél órás adásban érték el a forrpontot. Ebben is, az oroszok mellett, izraeli és amerikai közéleti szereplők, zsidó újságírók, eltérő intenzitással, határolódtak el attól a hisztériától, amit a távozó és a közel-keleti ügyekben tehetetlennek bizonyult amerikai adminisztráció, nemkülönben az elnökválasztáson vesztes Hillary Clinton és az őt támogatott New York-i és washingtoni média generált. Többek között bejátszották Hillary Clinton évekkel ezelőtti nyilatkozatát (a linkkel elérhető videón 1:18:20-tól) arról, miként hozta létre az USA az iszlamista fegyveres szervezeteket:

– Amikor a Szovjetunió behatolt Afganisztánba (1979. december 24. – KDL) támadt egy ragyogó ötletünk: hozzunk létre Pakisztánban iszlamista katonai alakulatokat. Fegyverezzük fel őket Stinger-rakétákkal és minden más szükséges eszközzel, hogy átmehessenek Afganisztánba harcolni a szovjetek ellen. Aztán otthagytuk ezeket a tapasztalt, kiképzett, fanatikus harcosokat a két országban. Ott hagytuk őket teljesen felszerelve, felfegyverkezve és ott egy egész hadsereg jött létre. Ha minderre visszaemlékszünk, akkor az a helyzet, hogy most azok ellen harcolunk, akiket magunk hoztunk létre a Szovjetunió elleni háborúra.

Már annak is negyedszázada, hogy felbomlott a Szovjetunió. Ezért Líbiára terelte a szót Vlagyimir Szolovjov, az orosz állami tévé legismertebb közéleti műsorvezetője. Az 1:19:40-től kezdődő bejátszásban ismét az egykori külügyminiszter asszony, Hillary Clinton hallható, amint hahotázva meséli Kadhafi líbiai elnök eltávolításának, meggyilkolásának általa leegyszerűsített történetét:

– Jöttünk, láttunk és ő (Kadhafi) meghalt.

A zsidók adósai Oroszországnak

Néhány héttel később meglincselték az ottani amerikai nagykövetet is. A műsorvezető emlékeztetett arra, hogy akik az orosz oldalon méltatlanul nyilvánultak meg az ügyben, távozni voltak kénytelenek állásukból. Mert a nagykövet, az nagykövet. Ehhez képest Obama elnök tegnap még nem nyilvánított részvétet az Ankarában meggyilkolt orosz diplomata halála miatt, jóllehet Trump, a megválasztott elnök már megtette ezt. De ebben a műsorban épp csak érintették Obama méltatlan viselkedését. Történt viszont valami egészen meglepő. Vlagyimir Szolovjov, a tévésztár átmenetileg kilépett a szerepéből és 1:27:30-nál monológba kezdett:

– Amikor én a zsidó, egy New Yorkban megjelenő újságban azt olvasom, hogy egy másik zsidó arra vetemedik, hogy Oroszországot a náci Németországgal hasonlítja össze, amikor azt a pimaszságot követi el, hogy összehasonlítja az orosz nagykövetet a náci Németország nagykövetével, s egy szintre helyezi egy terroristával, s azt állítja, hogy az oroszok bűnösök és bűnös a nagykövetünk is, akkor emlékeztetni akarom ezt a zsidót népünk tragikus történelmére. Arra az időszakra, amikor népünk minden tagját bűnösnek kiáltották ki zsidósága, vagy egyes zsidók miatt. Egy zsidó sem engedheti meg magának, hogy ne emlékezzen erre, s hogy az egész zsidó nép adósa a szovjet hadseregnek és Oroszországnak, amely a Szovjetunió jogutódja. Köteles vagyok tehát felhívni a leszármazottakat, hogy akik ilyet engednek meg maguknak, azok megalázzák a zsidó népet és bemocskolják az elesettek emlékét. Bemocskolják azoknak a katonáknak az emlékét, akik véget vetettek a zsidó történelem legrettenetesebb tragédiájának, a holokausztnak. Ezért helyesen teszi a Külügyminisztérium, ha bíróság elé viszi az ügyet. És azt gondolom, hogy a világ antifasiszta és zsidószervezeteinek a leghatározottabban el kell ítélniük ezt a cikket és ezt az embert. Mert valahol a történelem átírásának is határt kell szabni. Most ez a zsidó – kiemelem a nemzetiségét, mert ő maga is ezt tette – átlépte az átléphetetlent. Olyat engedett meg magának, amit egykoron a nácik követtek el népünk ellen...”

Aleppó csak a kezdet

Persze, tudom. Folynak ma is az okoskodások arról, hogy Sztálin és Hitler valójában kéz a kézben járt. Ahogy egy általam most olvasott, Magyarországon a budapesti Terror Házához kapcsolódó alapítvány által jegyzett, eredetileg Londonban kiadott könyvben is írva van: „Való igaz, hogy mindkét diktátor ideológiailag függött egymás kölcsönös gyűlöletétől. Mindkettőjüknek szüksége volt egy szörnyre, amelyet gyűlölhetnek, és mindkettőjük ellenszenve a másik gyűlöletében teljesedett ki. A fasizmus szörnye, az ellenfelvilágosodás szülötte azzal teljesítette be megvetését, hogy a kommunizmus, annak szükségszerű szörnye, a felvilágosodás szülötte ellen irányul.”

Jelentsenek bármit is ezek a zavaros gondolatok, kiókumulálható belőlük, hogy ezerrel folyik a relativizálás, a történelem eseményeinek összemosása, átértékelése, átírása. Csakhogy ennek nem sok hasznát lehet venni az olyan konkrét helyzetekben, mint amilyen például annak idején a nácizmus ellen folytatott háború volt. Mert amikor elszabadul a pokol minden ördöge, s amikor civilizációnk fennmaradása a tét, akkor hiába finomkodnánk, hiába várnánk el, hogy a szeplőtelen humánum jegyében hozzák meg fejünk felett a döntéseket. Aki véget akart vetni Hitler ámokfutásának, idővel már nem lehetett tekintettel arra, hogy ártatlanok is meghalnak Kijevben, Minszkben, Rigában, Varsóban, Pozsonyban, Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, illetve Olaszországban, Normandiában, a németországi városokban és a Csendes-óceáni hadszíntereken.

Pedig már megint itt tartunk. Az 1970-es évek végétől – főleg az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei – annyi pénzt, annyi fegyvert, annyi kiképzési órát öltek az iszlám terrorista csoportokba, hogy helyi támogatást kapjanak a washingtoni érdekeknek nem megfelelő államok szétveréséhez, majd az öntörvényűvé lett bandák ellen létrehozott újabb bandákkal vívott harchoz, hogy ma újból szűkült a mérlegelés tere. Ahogyan a náci Németország elleni küzdelemben bekövetkezett a pillanat, amikor a bombák már ártatlan civilekre is hullottak, Aleppó jelzi, hogy ismét kialakult ez a helyzet.

Ráadásul gyanítom, hogy ez még csak a kezdet. A terrorizmus elleni küzdelemben egyre több olyan város, városrész, olyan falu fog elpusztulni, ahol gyerekek, nők, öregek is rekedtek. Ezt aztán mindig ki fogják használni propagandisztikus célokból az ellenérdekelt felek. Olyasféleképpen, ahogyan ez Aleppóval összefüggésben történik. Az USA 2003 óta folyó iraki beavatkozása, majd tehetetlenkedése következtében létrejött iszlámállam-szervezet, a damaszkuszi központi hatalom, illetve az ellene lázadók, s még vagy három tucatnyi banda, no és Washington térségbeli szövetséges államainak fegyveres összecsapásai, bombázásai, ágyúzásai következtében vagy öt éve rombolják, pusztítják lőfegyverekkel a várost, mégis, a világ előtt, a mindössze jó egy éve bekapcsolódott oroszok számlájára írja az összes romot a hatékony ellenpropaganda-gépezet.

Naponta befolyásolnak bennünket ki tudja, milyen úton-módon keletkezett, meglepően profi, ám forrásmegjelölés nélküli  képekkel, nyolc éves arab kislányok hibátlan angolsággal írt internetes üzeneteivel, az ostromlott városban készült stúdió minőségű mozgókép- és hangfelvételekkel. Nyilvánvalóan átvernek bennünket azért, hogy érzelmeinkre apellálva bennünket is felhasználjanak a geopolitikai játszmákban. És mi önként és dalolva parírozunk és tudtunkon kívül sodorjuk a világot egy újabb katasztrófa felé. Ezzel fizetünk a tunyaságunkért, az ostobaságunkért, s mert hagytuk, hogy a láthatatlan erők uszítsanak bennünket, közben a nevünkben és a rovásunkra évtizedeken át nyerészkedjenek. #

CÍMKÉP: Vlagyimir Szolovjov az orosz állami tévé sztár műsorvezetője

Megjegyzés: Ezzel a cikkel nem szeretném zsidó polgártársaim érzékenységét sérteni, miközben azt hiszem, van abban valami tanulságos, ahogyan az oroszországi televíziós és más közszerelők, nem csak ebben a műsorban, nyíltan beszélnek identitásukról. Továbbá nem szerettem volna azt a látszatot kelteni, hogy világosan látom, hogy kinek az oldalán van az igazság a szíriai ügyekben. Most is csak azt tettem, amit oly gyakran ebben a blogtérben, hogy saját tudásunk gyarapítására bemutattam a helyzetet egy olyan nézőpontból, amelyből idehaza ritkán lehet látni az eseményeket.##