A Göncz Árpád sírhelyének közelében megtapasztalt magány-élmény vehette rá a kormányfőt a méltató szavakra.

Bekiáltott egy ismeretlen Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki feleségével együtt magánemberként érkezett Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni Magyar Köztársaság első elnökének gyászszertartására az Óbudai temetőbe, november 6-án.

Arról senki nem tehet, ha meleg. Azért illesse bírálat, ha akár politikusként, akár hétköznapi emberként gátlástalan!

Annak idején nem kiáltottam be Ungár Klárának: kettős mércével mér, amikor Kocsis Máté vélt vagy valóságos szexuális identitását emlegette fel politikai indíttatású kiszólásaiban. Mulasztásom magyarázata: májusban elkerülte a figyelmemet, hogy a liberális politikus egy Facebook-posztjában, valamint a Nol.hu-nak adott nyilatkozatában azt vélelmezte Kocsis Máté budapesti VIII. kerületi polgármesterről és egy másik kormánypárti politikusról, hogy bujkáló melegek. Magyarázatai szerint mindezt azért tette, mert felháborították Orbán Viktor Fidesz pártelnök homofób kijelentései, amelyekkel szemben Kocsis és említett politikus társa, akik Ungár szerint melegek, nem állnak ki meleg társaik mellett.

Oroszország és szövetségesei, illetve az USA koalíciójának hadereje között folyik a versengés Szíriában – állítja egy kínai szakértő.

Idehaza is vitatéma, milyen céllal nyúltak bele a közel-keleti darázsfészekbe a moszkvai vezetők azzal, hogy szeptember 30-án – formálisan Bassár el-Aszad elnök kérésére, s ezzel a nemzetközi jog előírásait követve – bevetették az orosz légierőt Szíriában. 

Van, aki azt állítja: az Ukrajnában játszott szerepükről akarják elterelni a figyelmet. Más azt gondolja: az Oroszország elleni gazdasági szankciók miatt vágnak vissza az Európai Unió országainak – a légitámadások miatt még többen menekülnek el a térségből Nyugat-Európába, ami, ott egyre több gondot okoz. Maga Vlagyimir Putyin államfő és környezete szerint mindenekelőtt önvédelmi céllal avatkoztak be, mert a Kaukázus felől, illetve újabban a Közel-Keleten berendezkedett Iszlám Állam miatt több mint két évtizede terrorfenyegetettségben élnek az oroszok – amint erről az Oroszországot védi Putyin Szíriában című összefoglalóban is írtam.

Délről és Keletről is megtámadhatják a szélsőséges iszlamisták a Volga-vidéket.

Bár nyilvánosan még berzenkedik az Obama-adminisztráció, lassan beletörődik, hogy Oroszország – úgymond a törvényes szíriai kormány kérésére – nyílt katonai segítséget nyújt az Aszad-rezsimnek. Az orosz légierő szeptember 30-ai óta támogatja, hogy a szíriai hadsereg visszafoglalhassa az országnak az elmúlt években elveszített területeit. Ezeken az USA és közel-keleti szövetségeseinek segédletével – néha elképesztő fiaskók révén – fegyverekhez, lőszerekhez és pénzügyi forrásokhoz jutott felkelők, terroristák, radikális iszlamisták rendezkedtek be.

A DK elnöke abba a rádiósba mart bele, aki gyakran szakmai presztízsét is kockáztatva állt ki mellette a műsoraiban.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy az elmúlt napokban még az úgynevezett baloldalon sem a Gyurcsány Ferenc által nyilvánosságra hozott Sokak Magyarországa című úgymond röpirat tartalma, hanem az azzal kapcsolatos purparlé került a viták középpontjába.

A Spíler blog 2004-től mostanáig huszonkét Gyurcsány-programot szedett össze, amit a szavazási táblázat után adok közre. Nem csoda hát, hogy a jelek szerint az ellenzékiek többségét is zavarják már az egykori miniszterelnök terméketlen próbálkozásai. Ez a mostani dokumentum sem hoz igazán újat a helyzetértékelésben, a társadalmi célok kijelölésében és a cselekvés formáinak megjelölésében. Ráadásul hiteltelen a szándék – amint Horváth Gábor is írja a Népszabadságban –, hogy „Gyurcsány egy olyan baloldalt próbál meg újraéleszteni, amelynek bajaihoz maga is jelentősen hozzájárult”, s aki „Előkészítetlen lemondásával kiszolgáltatta az országot a neohorthysta restaurációnak, így a magyarok nyakára szabadult a kétharmados Orbán-rezsim”. Eközben „Most sem hagy kétséget, hogy ő akarja megszabni az események menetét – miután arra másoknak, részben miatta, esélyük sincs”.

Minthogy érdemben nincs miről vitázni, maradnak a körítéssel kapcsolatos csaták.

Kissinger szerint szövetkezni kell Oroszországgal, ellenben atomfegyverkezési verseny kezdődhet a Közel-Keleten.

Háború, vagy béke: ember, állam, a nagy konfliktus-fenyegetettség a XXI. században. Ez az a témakör, amit a világ harminc országából érkezett politológusok, politikusok szakértők, újságírók elé állítottak az oroszországi Szocsiban rendezett Valdaj Fórum idei szervezői. A rendezvényen a béke és a háború kérdéseit társadalmi, nemzetközi, vallási összefüggésekben, valamint az államok közötti gazdasági együttműködést áttekintve értelmezték az előadók. Az évente némileg változó összetételben összeülő nemzetközi vitaklub XII. ülésszakán Vlagyimir Putyin orosz államfő, a Rusposters csoportosítása szerint, saját alcímeimmel kiemelve, tíz témakört érintett az október 22-ei záróbeszédben:

1.) Információs háború

2.) Az őslakosok és a bevándorlók közötti ellentétek

3.) A terroristák elleni álságos háború

4.) Kettős mérce a terroristák megítélésében

5.) Kereskedelmi-szankciós háború

6.) Az USA európai rakétatelepítései

7.) A Nyugat tevékenysége a Közel-Keleten

8.) Oroszország szíriai hadműveletei

9.) A közel-keleti konfliktus rendezése

10.) Szíria politikai stabilizálása

Az orosz elnök kimondva–kimondatlanul azt érzékeltette, hogy az ezekkel kapcsolatban felvetett – a cikkem végén, a függelékben, részletesebben is taglalt – kérdésekre adott válaszoktól függ, hogy háborúk sorozata, vagy béke vár-e a Föld lakóira.

Akárminek álcázzák egy politikai párt tagjai az ilyen megnyilvánulásaikat, azt pártütésnek hívják.

Az MSZP három volt elnökének – Hiller Istvánnak, Kovács Lászlónak, Lendvai Ildikónak – azt ígérte Rangos Katalin, a Klubrádió műsorvezetője a Szabad Sáv című műsor október 19-ei adásának legvégén, hogy „Meg fogom itt hirdetni, több-kevesebb rendszerességgel, nem mondom, hogy minden hónapban, de minden két hónapban a volt pártelnökök fórumát. (Kacarászás a háttérben - kdl.) És akkor végigbeszéljük, hogy mi az, amit gatyába lehetne rázni, talpra lehetne állítani, vissza lehetne fényesíteni a baloldalt, ha nincs ellenetekre”. „Beveszünk a klubba” – reagált az ajánlatra Lendvai Ildikó, amit a műsorvezető egy kedélyes okéval nyugtázott.

Az MSZP oktatáspolitikusa egy lehetséges orosz nyelvvizsgától is fényévnyire vesztegel.

Eddig tartózkodtam attól, hogy csatlakozzam azokhoz a publicistákhoz, bloggerekhez, akik szerint a diploma megszerzésére képtelen Kunhalmi Ágnes MSZP-politikusnak enyhén szólva nem áll jól, hogy oktatáspolitikai szakértőnek nevezte ki magát. Tartózkodásom oka: jó ideje szánalmasnak tartom a hölgy évek óta tartó erőlködését azért, hogy hitelessé tegye magát ezen a területen. Akkor meg, hogy kezdhettem volna egy olyan ember ostorozásába, akit amúgy sajnálok?

Nálam akkor kezdte halmozni Kunhalmi a hitelességi deficitet, amikor egy évekkel ezelőtti baloldali rendezvényen tanúja voltam annak, miként osztja az észt több tucat egyetemi tanárnak és volt rektornak. Eközben nyilvánvalóan fogalma sem volt arról, kik ülnek vele szemben. Mit tudhat az oktatásügyről az a magát baloldalinak tartó politikus, aki nem ismeri a szakterület baloldali kötődésű tekintélyeit sem? – morfondíroztam magamban.

Immár a trianoni határokon belül is jelentős területeket ad fel a magyarság a mezőgazdaság eltartó képességének drámai csökkenése miatt.

Az október 15-ei, csütörtök esti Echo-tévés megszólalásomból olybá tűnhetett fel, hogy a magyar agrárgazdaság minden szereplőjét egyformán kárhoztatom azért, mert az ágazat mai teljesítménye a nyomába sem léphet a három-négy évtizeddel ezelőttinek. A Visszhang című műsor rövid vitájában azt talán sikerült érzékeltetnem, hogy a fő felelősöket a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad politikai-gazdasági elitjében keresném. Annak viszont nem tudtam hangot adni, hogy a 351 ezer úgymond mezőgazdasági háztartásból jóval több mint 300 ezernek semmi beleszólása nincs a folyamatokba.

Ezek a legföljebb egy-két tucat hektáros gazdaságok valójában vegetálnak. Tulajdonosaik alkotják a politikusok által olykor már-már szent áhítattal emlegetett gazdák tömegét. Rájuk hivatkoznak a parlamenti pártok hordószónokai, amikor a magyar földhöz a piros–fehér–zöld délibábos álmok vízióját kapcsolják, miközben pontosan tudják, hogy a törvények a legkevésbé sem ezeknek az embereknek a kibontakozását szolgálják. Mert ők a magyar mezőgazdaság páriái, akik az Európai Unió támogatásai nélkül már a következő évben földönfutókká lennének.

Egyetlen szóval sem említette az USA-t, mégis az Egyesült Államokat tette felelőssé a világ gondjaiért az orosz elnök.

Véget vetne az egypólusú világnak Vlagyimir Putyin – vetítettem előre vasárnapi posztomban az orosz államfő hétfői, szeptember 28-ai, ENSZ-beli beszédének várható legfontosabb üzenetét. Úgy gondolom, nem tévedtem. Az orosz közéleti szereplők közelmúltbeli megnyilatkozásait értékelve helyesen ítéltem meg, hogy a felszólalás jelentős részét teszi majd ki az Iszlám Állam elleni fellépés sürgetése. Igazolódott a feltevésem arról, hogy Putyin szólni fog a globális kérdésekről. Ezek közül viszont csupán a klímaváltozás által okozott kihívást említette. Azt indítványozta, hogy ne elégedjenek meg a kvóták megvitatásával, hanem új környezetkímélő technológiák kifejlesztésére fogjanak össze a kormányok. Tévedtem viszont abban, hogy nem fog beszélni Ukrajnáról. Beszélt róla.