Liz Truss is eszköz a tőkefolyamatok romboló hatásáról való figyelemeltereléshez.
Mintha homokszem került volna az Euronews gépezetébe. Vagy csupán arról van szó, hogy már ebben a (neo)liberális szerkesztőségben is besokalltak attól, hogy a szórakoztatáson nevelkedett választókat bohóckodással megnyert, ám ezzel együtt művelt és képzett
A mai Ukrajna az ott élők megkérdezése nélkül, Lenin, Sztálin, Hruscsov, sőt Jelcin és társainak önkénye révén jött létre.
„Az ukránok a hazájukat védik” – olvasom jónéhány kommentben a Facebook különféle felületein, hallom olykor szakértőktől is. Rendben van, csakhogy
Be akarják zárni múzeumát, miközben kivonják a könyvtárakból az orosz műveket, még a mesekönyveket is.
Ukrajna Íróinak Nemzeti Szövetsége büszkén és öntudatosan tudatta a világgal, hogy
Miközben mi fellélegeztünk, az orosz kisember az oligarchák, a fel- és alvilág bűnözőinek prédájává lett.
Magam is kijátszottam az andropovi–gorbacsovi alkoholtilalmat operatőr kollégám kedvéért, valamikor a 80-as évek közepén, a moszkvai Seremetyevói repülőtéren. De ettől még biztosan nem omlott volna össze a Szovjetunió. Még attól sem múlt volna ki, hogy gyakorlatilag mindenki ezt tette a legrafináltabb technikákkal az akkor 293 milliós országban. De azt a naivitást, a nyugati vezetőkben való feltétlen hitet, ami a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárát, a szovjet állam első, egyben utolsó, elnökét jellemezte
A példák többségét az USA-ból hozza a Yale Egyetem professzora, de önmagunkkal is szembesít.
Gyakran az a benyomásom, hogy mindent megírtak már a fasizmus mai vonatkozásairól is. Korábban Ungváry Rudolf: „A láthatatlan valóság” kötetét ajánlottam többször is az olyan olvasónak, aki nem akarja szőnyeg alá söpörni a baljós jeleket. Most épp Jason Stanley: ,,Így működik a fasizmus” című könyvét olvasom. (Théâtre Le Levain, Bègles, 2021, magyarul) A Bevezetőben írja a szerző:
Mannerheim és Piłsudski a Horthyéhoz hasonló viszonyokat örökölt, de ők képesek voltak szakítani saját múltjukkal.
Illúziók tartják fogságban a magyar társadalmat 1867 óta. Ezeket a Kiegyezés nyomán kialakult nagyhatalmi tudat gőgje formálta. Megalapozói a 19. századi nemzeti romantikus történelemszemlélet, s az ennek jegyében fogant irodalmi és képzőművészeti alkotások voltak. Főleg Vörösmarty, Kölcsey, Petőfi és Jókai, Gárdonyi, s persze mások célzatosan szelektált művein, s azok kurzusirodalomként való tálalásán keresztül alakult ki a dicsőnek, hősiesnek, szeplőtelennek mutatott nemzeti múlt. Azt az érzést táplálják a mai közönségbe is – amely közönség őseinek kilencven százaléka korábban eleve ki volt rekesztve a nemzet fogalmából –, hogy a „magyar” kiválóbb másoknál. Függetlenség-pártiság ide, függetlenség-pártiság oda, a Kiegyezés után a kiváltságos rétegek, az arisztokrácia, a vármegyei, hatósági főhivatalnokok, a tábornokok, főtisztek, tisztek kasztjába tartozók, az állami hivatalnoki állásokat betöltő dzsentri, illetve a városokban és a falvakban felemásan polgárosodók szűk osztályában, a tanítók, a papok többségében az a gondolat munkált, hogy
Lehet szapulni, de a Kádár-kori értelmiség eredményeit az elmúlt harminc évben nem sikerült meghaladni.
A „Jobb későn, mint soha” helyett ezúttal inkább azt mondanám, hogy „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Egy március 17-én kelt bejegyzésemhez kapcsolódva, csak ma, augusztus 20-án üzent az én FB-oldalamon az egykori vezető újságírónak, Z. L-nek, bizonyos Gy. S. Utóbbi szinte semmit nem árul el magáról a saját Facebook-oldalán. Kommentje szerint még abban sem biztos, hogy a cikkemben szóba került Z. L. azonos-e azzal a személlyel, akit nyilvánosan így vont felelősségre:
Összevetés hiányában hiteltelen minden adat, amivel az ukrajnai háború örvén támadnak bennünket.
Az Index felületén, július 31-én Ráti Emese jegyezte a „Csaknem tízezer hektár ukrán búza semmisült meg a háború miatt” című cikkecskét. A Zaporizzsjai terület katonai vezetőjére, Olekszandr Sztarukra hivatkozik, akinek szavait az Unian ukrán hírügynökség terjeszti:
Honvédő háborúként élik meg a történéseket az orosz tömegek, s ennek a rock-koncerteken is hangot adnak.
Számomra árnyaltabbá tette az Ukrajna elleni, február 24-ei támadással kapcsolatos moszkvai döntést egy kínai elemzőnek a Rosszija v globalnoj politike (Oroszország a globális politikában) című lapban megjelent cikke. Nem mintha nem hallottam volna már korábban is olyan vélekedést, hogy
A súlytalanság mögött az eszmei önfeladás húzódik meg – állítja Szigeti Péter jogtudós-politológus.
Messzebb jutott az Eszmélet folyóirat szerkesztősége a 133. számában körbejárt téma eredetileg vázolt céljához képest. Még a parlamenti választások előtt azzal a körkérdéssel kerestek meg öt társadalomkutatót és egy politikust:
