1107.BEKIÁLTÁS: Van-e érdeme az Orbán-kormánynak?

„Kelet-Európában nem voltak meg a demokratikus átalakulás személyi, intézményi feltételei, bár ezt sugalmazták.”

balmixkrausz-domokos-kleinheincz-artner-schiffer23-03-11x.jpg

„Antikapitalista füstölgések” címmel adtam a kisebb összefoglalót az 1101. Bekiáltásban a béke jegyében megtartott, március 11-i Balmix konferenciáról. Akkor ezt a gondolatot emeltem a személyes megjegyzéseket is tartalmazó beszámoló élére:

„A mai háborúkat, az ukrajnait is, az új tőkés erőközpontok kialakítására törekvés idézi elő, nem egyének szeszélye.

A rendezvény harmadik részében, amelynek „A kapitalizmus válsága és a hibrid háborúk” volt a témája, magam is előadtam. A beszélgetés és a helyenként szenvedélyes vita teljes videó-felvétele most került fel az internetre. Eleget téve több érdeklődő kérésének, erről a helyről teszem elérhetővé. Nem adok részletes leírást, csupán szinte önkényesen kiemelek egy-egy gondolatot a megszólalók sorrendjében.

Megjegyzem, hogy a kétórás eszmecserében, beleértve a vitát is, többször előkerült az a kérdés: társadalmi baloldaliként miként viszonyuljunk Orbán Viktornak az Ukrajna területén folyó háborúval kapcsolatos békepártiságához. Ahhoz a gondolatához, hogy a fegyverszállítások csak a lakosság szenvedését hosszabbítják meg, s még több ember életének kioltását alapozzák meg. A megoldás: azonnali tűzszünet és tárgyalás...

Az elsőként megszólaló Artner Annamáriától (a videón 1:00-nál) azt a gondolatot emelem ide, mely szerint fasiszta rendszereket ma csak az atlantista erőtér tud fenntartani a világban. Nincs fasizmus az imperialista rendszeren kívül. Viszont az Orbán-rezsimet ne toljuk be ab ovo a fasizmus kategóriájába. Orbánnak elsősorban annak az országnak a függetlenségéért, jólétéért kell harcolnia, amit hazámnak tekintek – jelentette ki Artner, akit a későbbi vitában a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszóval szembesített Vajnai Attila.

Rám a hibrid háborúk fogalmának és történetének körbejárását osztották ki a szervezők. (Kabai Domokos Lajos, a videón: 16:00-nál) Főleg a tudatipar, a propaganda néhány módozatáról beszéltem. A megszólalásom utolsó harmadában azt hangsúlyoztam – többek között Obama választási kampányából, a Brexit internetes manipulációjából hozva fel példát, hogy a befolyásolás új szintre lépett:

immár lehetővé vált a gyakorlatilag egyénre szabott, az érintett által érzékelhetetlen véleményformálás.

Krausz Tamás az Ukrajna területén folyó háborúval összefüggésben többek között azt fejtegette (40:40-nél): nincs olyan a nemzetközi jogban sem, hogy az egyik félnek joga van a nemzetbiztonsághoz, a másiknak nem. Történészként érzékeltette, hogy Kelet-Európában nem voltak meg a demokratikus átalakulás személyi, intézményi feltételei, jóllehet az érdekeltek ezt sugalmazták. Oroszországban és másutt, maguk a nyugati országok, mindenekelőtt az USA által képviselt kapitalista körök, a piacok, a nyersanyagforrások feletti ellenőrzésben voltak érdekeltek. Ezért maguk olyan erőket segítettek hatalomra a demokrácia díszletei között, amelyek ebben partnerek voltak.

A posztszovjet térségben, beleértve Kelet-Európa nagy részét is, a mai tekintélyuralmi rendszerek a korábbi történelmi viszonyokból következnek, miközben a nyugati propaganda és bizonyos hazai politikai erők azt állították: kéznyújtásnyira van a demokrácia. Ukrajna e tekintetben azzal tűnik ki, hogy az egyébként mindenütt jelenlévő, nyugati kulturrasszista felfogás pronáci rendszert alapozott meg.

Mint Pelle János kérdésére magam is utaltam rá: 2014 februárjában felfüggesztették az alkotmányt, kiszorították a parlamentből a megválasztott képviselőket, Washingtonhoz kapcsolódó, köztük külföldi, sőt amerikai állampolgár minisztereket neveztek ki, később betiltották az ellenzéki pártokat, az orosz nyelvű médiumokat, szabadcsapatokat eresztettek a kelet-ukrajnai, nagyrészt orosz lakosságra, az ukrán hadsereg azóta is módszeresen ágyúzza a településeiket, megfosztották az ivó- és öntöző víztől a Krím lakosságát, ami ugyebár eleve emberiség elleni bűntett, jóllehet ezt nemhogy nem vetette fel a nyugati, s a magyar sajtó, de még hírt sem adott róla.

Schiffer András (58:30) többek között azt vetette fel, beszélhetünk-e egyáltalán nemzetközi jogról olyan körülmények között, amikor elfogadjuk – és elfogadjuk –, hogy Oroszország agressziót követett el, de ugyanezt nem tesszük szóvá Koszovóval, vagy éppen az USA szíriai jelenlétével kapcsolatban. A továbbiakban maga is élénken vett részt az előadásokat követő vitában. (1:16:00-tól) Az elhangzottakhoz kapcsolódva, többek között a közönség soraiban helyet foglaló Melegh Attila szociológus azt követelte, hogy

a civil szervezetekről ne általánosítva essék szó, mert a kapitalizmus körülményei között a társadalom önvédelmi rendszerének fontos részei ezek, nem mindegyik a transznacionális tőkés társaságok érdekeit képviseli.

Baloldaliként elfogadhatatlannak tartja, a nemzeti autokrácia túlértékelését. Mint fogalmazott: illúzió, hogy ez az osztály hatékonyan védené az ország egészének érdekeit. Ugyanígy, a lenini világrendszer-elmélet alapján, szerinte összességében a tőkés Oroszországnak sem lehet pozitív szerepe a tőke–munka ellentétének feloldásában, tehát a kapitalizmus úgymond megszelídítésében. Ezzel összefüggésben, az ukrajnai helyzet kialakulásában nem csak az amerikai szerepet tartja vizsgálandónak, hanem annak a kérdésnek a felvetését is: Moszkva miért nem volt képes olyan helyzetet teremteni, hogy Ukrajna ne vele ellentétes irányba, azaz Nyugat felé forduljon.#

CÍMKÉP: A Balmix-konferencia harmadik részének előadói balról jobbra: Krausz Tamás történész, Kabai Domokos Lajos újságíró, Kleinheincz Ferenc moderátor, Artner Annamária közgazdász, Schiffer András ügyvédNincs olyan a nemzetközi jogban, hogy az egyik félnek joga van a nemzetbiztonsághoz, a másiknak nem (Képernyőkép)