Mintha a Kádár-kori „aki nincs ellenünk, az velünk” irányába akarnák elmozdítani a NER-t.

Akaratlanul is a „Mi a magyar, ki a magyar?”– régi kérdésével birkózott Novák Katalin a május 14-én, a parlament épülete előtt elmondott beiktatási beszédében, amit világos, térden felül érő ruhában mondott el. Mentségére, nem a NER-módi szerinti Bocskai-zsinóros öltözékben. Ami viszont a kérdést illeti, arról nem ő tehet, hogy az előző évtizedekben, sőt évszázadokban sokan, sokféleképpen válaszoltak a felvetésre, vagyis nincs rá kiérlelt válasz. Ezért is történhetett, hogy e tekintetben

Tombol az uszítás a médiumainkban az eltérő forrásokból származó híradások egymás mellé szerkesztése helyett. 

Rendkívüli dolog történt velem. Hetek óta először fordult elő, hogy a nagy amerikai, közösséginek nevezett oldalon nem töröltek azonnal egy olyan, általam megosztott videót, amely

Szükségszerű, időben meghozott döntésnek nevezte az Ukrajna elleni katonai fellépést az orosz elnök.

Természetesen, elmaradt a nyugati politikusok, elemzők és az internetes foteltábornokok által jósolt nagy bejelentés Moszkvában. A május 9-ei, győzelem napi díszszemle, ahol ennek úgymond meg kellett volna történnie, érthetően visszafogottabb volt a megszokotthoz képest. Leginkább azt demonstrálták a Vörös téren, hogy az orosz hadvezetés egyáltalán nem vetette be Ukrajnában a legkorszerűbb fegyvereket. Az előkészített és az elmúlt napokban elpróbált légiparádé el is maradt. Azt mondták: a kedvezőtlen időjárási feltételek miatt. Egyébként pedig az ünnepi beszédet mondó államfő nem deklarálta a mariupoli győzelmet, nem jelentette be az általános mozgósítás elrendelését, nem beszélt sem csapatkivonásról, sem nagyobb támadás elindításáról, nem fenyegetett atomfegyverrel. Vagyis semmi olyasmit nem mondott, amivel a Moszkvától távoli propagandisták és kattintásvadászok hitegették a nagyérdeműt az elmúlt napokban. Úgy maradt el az orosz államfő szónoklatából a szenzáció, amiként minden találgatás hiábavalónak bizonyult az elmúlt fél évben a putyini vezetés várható cselekedeteivel, magának Vlagyimir Putyinnak a halálos betegségével kapcsolatban. De a hivatásos és amatőr jósok persze ettől még nem szégyellik el magukat. Teszik, amit eddig tettek, s korántsem hatástalanul. Hozzájárulnak

Az imperializmus ellen kellene fordulni, nem a háború nem lélező erkölcse nevében egymásnak esni!

Csaknem azonos időben tüntetett Oroszország, illetve Ukrajna mellett, illetve ellen két csoportosulás Budapesten, április 30-án. Persze, megtehették volna azt is, hogy együtt vonulnak fel, tábláikon azzal a felirattal, hogy

Ha még valakinek illúziói lennének: a jövőben havonta egyeztetik, milyen hadfelszerelésre van szüksége Kijevnek.

Ne áltassuk magunkat a háború szereplőivel kapcsolatban! Mert természetesen, az Amerika és Oroszország közötti háborúra utal a cím. Arra a pusztításra, aminek napi eseményeiről több mint egy hónapja nem írok a Bekiáltásban. Mert annyi a sajtót elárasztó, ellenőrizetlen szóbeszéd, az amerikai, az ukrán, illetve az orosz hadsereg védelmében és szolgálatában írásbeli kötelezettségvállalás mellett dolgozó fronttudósító, no meg a kormányok, a hadseregek által bedobott, a tömegek átverését célzó hamisítás, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás reménytelen vállalkozás. Ebben az ügyben

A csak a kampánytechnikák bűvöletében élő politikusok végül alul maradnak a hatalomért folyó küzdelemben.

Az MSZP immár „elhervadt szegfű” – értékelte a választmány április 23-i ülése számára Ujhelyi István, a párt európai parlamenti képviselője. Mindjárt javaslatot is tett az új névre:

Egyelőre a kizsákmányoltak védelmezőjeként tekint az Európai Unió tőkepártoló testületeire.

Mintha valamit nagyon nem érzékelne Donáth Anna európai parlamenti képviselő, a Momentum párt elnöke. Ugyanis április 21-én ezt a mondatot tette közzé Facebook-oldalán:

Lássuk, hogy Orbán Viktor képes-e a többséget szolgáló kormányzásra az eddig uralkodó felfogása ellenében!

Megtörtént, aminek meg kellett történnie. 2022. április 3-án, vasárnap eldőlt, hogy

A lengyel és az ukrán vezetőknek jól jöhet az ellenségkép, de ez a magyar ellenzéknek is tehertétele lehet.

Igyekeztem távol tartani magam a választási kampánynak nevezett hazugság-tengertől. Az (EU-/NATO-tagok)–amerikai–(ukrán)–orosz–(kínai) háborúskodásról ugyanilyen okból nem írok már vagy húsz napja a Bekiáltásba. Ami az április 3-án esedékes magyarországi országgyűlési választásokat illeti, számomra nem igazi lehetőség, hogy

Mintha azok is bele lennének őrülve a saját eszméjükbe, akik a gonosz ellenpólusán képzelik el magukat.

Krasznahorkai László egymondatos, négyszáz oldalas elbeszélés-regénye szerint