1050. BEKIÁLTÁS: Átvertek a gabonahiánnyal is

Befellegzett a politikusok, köztük az EU vezetőinek, a médiumok és az értelmiség szavahihetőségének.

ursulavonderleyen-tiedemann-grafika-hnd-blog.jpg

Még márciusban, az ezredik Bekiáltás-bejegyzést „ünnepelve” írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „Nekem se higgyenek!” Akkor is az „Ukrajna körüli információs háború”-ról értekeztem, tele kétellyel mind a nyugati, mind az oroszországi hírforrásokkal kapcsolatban. Hozzátéve azonban, hogy az események nyolc évvel ezelőtt kezdődött láncolatából feltételezni kellett volna: egyszer eljutunk oda, ahol most tartunk. Miközben persze

magam sem gondoltam február 24-e előtt, hogy Moszkva saját hadseregét veti be, az addig általa is proxy-, azaz helyettesítőkkel, a Donyec-medencei népi milíciákkal vívott, háborúba az ukránokat felfegyverzett Washington, vagy amiként a Kreml politikusai mondják, a „kollektív Nyugat” ellen.

Ezek után azonban már borítékoltam magamban valami olyasmit, ami a négy ukrajnai megye szeptember végi október eleji annektálásával vált és válik kézzel foghatóvá. Egyszerűen azért, mert ha a kő elrepül, megállítani nem igen lehet… Azt viszont nem feltételeztem, hogy az USA tőkés körei olyan gátlástalanul érvényesítik érdekeiket az energiajátszmához kapcsolódó, spekulációval szerezhető irdatlan bevételekért, az amerikai pénzügyi rendszeren keresztül a globális gazdaságban megőrizni kívánt elsőségükért, ami miatt az Európai Unió és Németország vezetőinek közreműködésével még az európai gazdaságot is kinyírják.

Persze, tudjuk, hogy mindezért Putyin, és egyedül ő a felelős. Én pedig, hogyan is mondhatnék ennek ellen anélkül, hogy ne sütnék rám sokadjára a Kreml fizetett ügynöke” bélyeget? Pedig ismét rábukkantam egy átverésre. Még szeptember 7-én helyeztem el az egyik Facebook-oldalamon egy hírt arról, hogy

„Az orosz elnök bejelentette: miközben Moszkva és Ankara nagy erőfeszítéseket tett – többek között az ukránok által elaknásított kikötőket mentesítve, és a horgonyukról elszabadult aknákat eltávolítva a hajók útjából –, hogy eljusson az ukrajnai gabona az éhezőkhöz, az útnak indított 87 megrakott hajóból mindössze kettő kötött ki Afrikában. A 2 millió tonnányi rakományból csupán 60 ezer tonna jutott a nélkülözőkhöz az ENSZ élelmiszerprogram részeként. A gabona 97 százaléka az Európai Unió országaiba és más viszonylag gazdagabb államokba került.”

Az akkori hozzászólások között hamarosan megjelent, hogy „Az orosz elnök bejelentette? – Mióta hiteles ez?” Az ezt követő, hosszas, a média természetéről, a hírek hitelességéről ott lefolyt, egyébként az internetes felületeken zajló pengeváltásokhoz képest kulturált vitát itt nem idézem fel, mert nem szeretnék Putyin elnök szavahihetőségénél leragadni. Már csak azért sem, mert mára igazolódott az állítása ebben az ügyben. A nélkülözőkhöz jutott gabona aránya ugyan némiképp javult időközben, de az InfoRádió októberi 1-jei, kora délutáni adásában egy szakértő, ENSZ-adatokra hivatkozva még így is arról beszélt, hogy

az eddig több mint kétszáz kihajózott ukrajnai szemestermény csaknem fele az Európai Unió országaiba került, további jelentős mennyiség közepesen fejlett országokba, s a valóban éhező térségekbe a rakományoknak csupán a töredéke.

Az ügy egyik vetülete, hogy ez az ügy is az unió vezetőinek szavahihetőségét ingatja meg. Mert ugyebár emlékszik még az olvasó ezekre, a nyáron elhangzott, a sajtót uraló mondatokra?

„Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziója közvetlen hatást gyakorol a globális élelmezésbiztonságra és az élelmiszerek megfizethetőségére. / Az Európai Tanács 2022. június 23–24-i ülésén az uniós vezetők hangsúlyozták, hogy egyedül Oroszország felelős a globális élelmezési válságért. / Oroszország azáltal, hogy fegyverként használja fel az élelmiszert az Ukrajna elleni háborúban, egyedül felelős az általa kiváltott globális élelmezésbiztonsági válságért. / Az unió vezetői erőfeszítésekre szólítottak fel a fejlődő országok támogatása érdekében, hogy azok meg tudjanak birkózni a válság következményeivel.”

Az Európai Bizottság honlapján még e cikk írásának idején is ott virított a mondat: Az Ukrajna elleni orosz invázió világszerte több millió ember élelmezését veszélyezteti, különösen az élelmiszer- és műtrágyaimporttól függő, alacsony jövedelmű országokban.” Hogy a fejlődő országokkal aztán mi lett, azt fentebb jeleztem. Egyébként csak a szokásos – ha engem kérdeznek. A hangulatkeltés politikai nyereségét bezsebelik, aztán minden marad a régiben. Amúgy műtrágya ügyben is, mert az USA és az EU akadályozza az orosz hajók mozgását, még azokét is, amelyekkel ingyen szállítanának egy viszonylag jelentős mennyiséget a legelesettebb országokba.   

Természetesen, érzékelem, hogy az orosz fél a jótékonyság ürügyén akarja feltörni a blokádot, de ez akkor is elég kínos helyzet a Nyugat szemszögéből, s egy újabb rossz pont neki (nekünk) a fejlődőktől. Viszont van még itt egy „apróság”. A sokak által orákulumnak tartott, s olykori tévedéseivel együtt (mert ki az, aki tévedhetetlen?) valóban tájékozott Raskó György agrárközgazdász azt írta szeptember 28-án, a Facebook-oldalán:

„Azon gazdáknak üzenek, akik gabonakészleteiken ülnek, és nem tervezik eladni kevéske kukoricájukat sem. A FAO mezőgazdasági nyersanyag árindexe már ötödik hónapja zuhan és ez szeptemberben is folytatódni fog.”

Puff neki! Már ötödik hónapja ez a helyzet, a magyar gazdák viszont az európai politikusoknak a médiumok által kritikátlanul közvetített, már akkor is eltúlzott vészkongatását készpénznek vették, ezért alighanem sok valóságos pénzt veszítenek. És már megint a spekulánsok járnak jól, akik olcsón vagy az előre jelzettnél olcsóbban jutnak gabonához, aztán meg majd kitalálnak valamit, amivel ismét felverik az árát, mikor majd vevőből eladóvá lényegülnek. De nézzük a laikus számára is döbbenetes számokat! Raskó György azt írta az elmúlt félévről:

„a növényi olajoknál figyelhető meg a legnagyobb zuhanás, konkrétan 36%-os áresés. A gabonafélék árszintje 17%-kal ment vissza ez idő alatt, de szeptemberben biztosan tovább esett globálisan, így kb. 3%-ot hozzá lehet majd tenni a szeptemberi adathoz, így 6 hónap alatt 20% lesz az áresés világátlagban. A tej és a hústermékek esetében ennél szerényebb az árlemorzsolódás, a tejnél 5%, a húsoknál 4%. A cukor ára is közel 10%-kal esett.

Mielőtt még azt gondolná valaki, hogy az üzletekben is érzékelni fogja ezt, vagy legalábbis ugyanilyen mértékben esnek majd a fogyasztói árak, amit az alapanyag-termelőkön és -kereskedőkön kívül álló okok is alakítanak, sietve hozzá kell tennem: az agrárközgazdász kizártnak tartja, hogy az árcsökkenés mértéke akkora legyen, hogy a korábbi évek árszínvonala alá kerüljön, de azt még inkább, hogy mostanában újra emelkedjen. Az ok, legalábbis az egyik ok: „világszerte jó termések vannak gabonából, szójából, napraforgóból, stb. Oroszország meg soha nem látott rekord mennyiségű búzát termelt az idén, mintegy 100 millió tonnát. Ennek legalább a felét a világpiacon fogja eladni”.

Egyébként a Raskó posztjához hozzászólt egyik tejtermelő szerint az ukrajnai kukoricában a vegyszermaradványok messze határérték fölöttiek. És felhívta a figyelmet az eladók – hozzáteszem: köztük egyre több az amerikai földbérlő – által meghamisított minőségi tanúsítványokra. A tehenészetek tulajdonosai tépik a hajukat, mert az aflatoxin megjelenik a tejben is, s így alkalmatlanná válik a forgalmazásra. Raskó reagálása: saját ukrajnai vásárlásaiknál ilyet nem tapasztaltak. Ám, most jön egy újabb csavar: a hozzászóló gazda azt állítja: mindez olyan méreteket ölt, hogy a megfelelő minőségű takarmányok áremelkedésével kell számolni idehaza.

Mondhatja erre az olvasó: már megint egy mellékszál. Ám itt az van éppen bemutatva, hogy semmilyen ügy nem intézhető el egyetlen mondattal. Pedig mostanság az internet népe éppen ezt várja el, amikor bármely témáról tájékozódni akar. Mert a tőkések által, no meg a saját érdekeiktől vezérelt politikusok, s a velük kéz a kézben lejtő médiumok, továbbá a Lukács György által emlegetett „Szakadék Nagyszálló” ellenzékieskedő értelmiségijei hitetik el a tömegekkel, hogy

az igazságok pici pasztillákba, tőmondatokba, hangharapásokba tömörítve fogyaszthatók, a közönség pedig már mehet is tovább abban a hitben, hogy tudja a tutit. 

De nem! Valójában szüntelen átverésnek vagyunk kitéve minden ügyben. Tekintélyekre ne hagyatkozzon, utánuk a kútba senki ne ugorjon, mert csak az érdekek vannak! S persze, az én szavaimat is tegye mérlegre, mielőtt elfogadná az állításaimat, a következtetéseimet! A gondolkodás, a többféle ellentétes forrásból való tájékozódás, sajnos, nem megúszható, ha nem akar nagyon ráfázni az ember. S még így sem lehet biztos a dolgában teljesen, mint a cikk elején saját példáimon keresztül érzékeltettem…#

CÍMKÉP: Az egyre elvakultabb Ursula von der Leyen szeptember közepén elhangzott évértékelőjét már a Der Spiegel is „szomorú színjáték”-nak nevezte, mert az Európai Bizottság elnökének kérlelhetetlen optimizmusa ellentmond a tagállamok gazdasági-pénzügyi helyzetének (Tiedemann-grafika, HND-blog)