Rendre idióták, hatalom őrültek, a korrupció mocsarában lubickoló tolvajok jutnak országvezetői pozícióba.

„Látom, hogy a fertőtlenítő egy perc alatt kiüti (a vírust). Egy perc alatt. Lehetséges, hogy injekción keresztül, vagy tisztításként csináljunk hasonlót? A tüdőbe megy be, károsítja a tüdőt (a vírus, akkor) érdekes lenne ezt is lecsekkolni”

Nem, nem Andrej Platonov, az orosz-szovjet szatíra jeles művelőjének Makar Graduskinjától származik a korszakos felfedezés. Nem a megérzéseivel előbb falusi, később moszkvai környezetét őrületbe kergető, üresfejű Makartól ered a találmány. Az écát maga Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke tárta a nyilvánosság elé április 23-ai sajtókonferenciáján, hozzátéve, hogy

ha már a vírusnak nem tesz jót a párás, meleg levegő, és a közvetlen napfény hatására, a melegtől elpusztul, akkor a napfényt vigyük valahogyan be az emberi testbe, és ezzel öljük meg a vírust. Szerinte ezt a bőrön keresztül, vagy valamilyen más módon kellene megoldani.

Persze, sokan legyintenek: az amerikai elnök csak a szokásos formáját hozta. Majd túl lesz a világ ezen a bohócságon is. Igen ám, de egyre inkább az a benyomásom, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa – hogy csak a saját házunkhoz közelebbi tájakon söpörjünk – az értékrendje, választási mechanizmusai alapján kimondva, kimondatlanul felsőbbrendűnek tekintett nyugati világban. Mert akárhogyan is forgatom, rendre idióták, hatalom őrült vezérek, a korrupció mocsarában lubickoló tolvajok jutnak országvezetői pozícióba ezekben az államokban is. S ha így van, akkor magában a rendszerben van valami baj.

Természetesen lövésem sincs arról, mit lehetne tenni ez ellen, de ha csak a hirtelen eszembe jutó politikusokra gondolok, érteni vélem, miért tart ott a világunk, ahol tart. Itt van mindjárt az alkoholista Jean-Claude Juncker, aki 2014 és 2019 között volt az Európai Bizottság elnöke. Aztán Silvio Berlusconi ugrik be. Ő három alkalommal vezette Olaszországot. Szó se róla, megvolt a magához való esze, de a tiszta kezű, erkölcsös politikus eszményét aligha róla mintáznák, ám a médián keresztüli hülyítéssel való hatalomgyakorlóét annál inkább. Hogy az elhíresült bunga bunga partijairól ne is beszéljünk!

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a korrupciós vádak mögül rendre a politikai pozíciójának fedezete mögé bújik. De elődjeinek mindegyike sem volt szeplőtelen. No és mi a helyzet Tony Blair brit miniszterelnökkel? Ő az amerikai elnökkel ifjabb George Bush-sal együtt verte át a világot az iraki vegyi fegyverek ügyében. Valamivel több mint egy millióan haltak bele a hazugság következtében indított háborúba, hogy a járulékos rombolásról, pusztításokról ne is beszéljünk. Helyezzük el ebben a panoptikumban a szószegő, s szintén korrupciós ügyekbe keveredett Nicolas Sarkozyt, vagy a magát félőrültként megjelenítő Boris Johnsont, az Egyesült Királyság miniszterelnökét is!

A felsorolással szándékosan nem jövök át az Elba keleti partjára, s ezen belül a Kárpát-medence kies tájaira. Odaugrok ismét, ahonnan elindultam: szerintem Donald Trump amerikai elnök várható demokrata párti kihívójával, Joe Bidennel sem járunk jobban. Ő ugyanis Barack Obama alelnökeként leginkább családtagjainak üzleti ügyeit képviselte az amerikai befolyásra végképp szétesett Ukrajnában, s ennek során magas rangú állami tisztségviselők zsarolásától sem riadt vissza. Kitekintésemnek persze nem sok értelme van. Csupán azért csináltam kasszát, hogy ténylegesen is ellenőrizzem, a narcisztikus Donald Trump kivétel-e azok sorában, akikre bízzuk a sorsunkat. Ezért ne is tessék azzal jönni, hogy na és akkor mi van? #

CÍMKÉP: Donald Trump április 23-ai javaslata a CNN hírtelevízió képernyőjén: teszteljék az ultraibolya fényeket vagy a fertőtlenítőszerrel injekciózást, hogy képesek-e megölni a koronavírust