Demeter Szilárd szennyirata miatt főleg zsidó körökben háborognak, de az ellenzéki pártok nélkül elenyészik az indulat.

Évtizede tudható, hogy bekövetkezik a robbanás. Csak az volt a kérdés, mikor, s mi lesz a szikra, ami közvetlenül kiváltja. Senki nem sejthette, hogy a kultúrharc élére állított Demeter Szilárd nevéhez kötődik a gyutacs élesítése, s ez 2020. november 28-án történik meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, akire sokmilliárdos keret elosztása van bízva, s aki „a kortárs magyar irodalom, a könyvszakmai terület és a tehetséggondozás” feladatára Orbán Viktor által felkenve kapott megbízást, úgy Soros Györgyözött egyet az Origo.hu-n összefércelt szövegében, hogy az még ennek a kormánynak a holdudvarában is példátlan. (Az Origo a szöveget november 29-én elérhetetlenné tette – KDL) A tőzsdemogult olyan „liberális Führer”-nek nevezte, akit

Blinkennek magyar gyökerei vannak, de már érték személyes sérelmek az Orbán-kormány részéről.

Már-már elalél véleményformálóink egy része az Antony Blinkennel, illetve feleségével összefüggő magyar vonatkozások miatt. De nem árt tudni róla azt sem, hogy a Washingtonban szerveződő Biden-adminisztráció külügyminiszter-várományosa azok közé tartozik, akik

A francia jogállam által indított Sarkozy-eljárásnak a kapitalizmus stabilizálása a mélyebb értelme.

Csattanós válaszként is felfoghatják a Magyarországon dúló jogállamiság vitában megszólalók a párizsi büntetőbíróságon november 23-án, hétfőn kezdődött tárgyalást. A törvényszék elé idézték a befolyással való üzérkedéssel és korrupcióval gyanúsított Nicolas Sarkozy volt francia államfőt és társait. Méghozzá olyan ügyekben, amelyek az ő köztársasági elnöki hivatali idejében – 2007 és 2012 között –, illetve a pozíciójával összefüggésben keletkeztek. Sarkozynek a 2012-es elnökválasztási kampány törvénytelen finanszírozása miatt is bíróság elé kell állnia jövő tavasszal. Jóllehet az egyik vádlottnak a koronavírus-járványra hivatkozó távolmaradása következtében már az első napon felfüggesztették az eljárást, attól az eset még példa a jogállam működésére. Vagyis arra, hogy

Nem igaz, hogy a jogállamiság követelményeit ne határoznák meg az Európai Unióban.

BéZsétől VéJéig azon lovagolnak az Orbán-rezsim propagandistái, hogy az Európai Unió vezetői képtelenek megmondani, mi fán terem a jogállam, miközben ennek hiányát róják fel a magyar kormánynak. Csakhogy ez átverés. Orbánék etetik vele a gondolkodásról leszoktatott népet. Mert, ha csak a józan eszükre hallgatnának az emberek, kapásból azt válaszolnák:

A süketelése alatt nem vette észre, hogy a magyarországi kormányzás egészéről rántja le a leplet.

Miért veszített a BBC-ben Varga Judit? – szálltam be a kérdéssel az egyik internetes közösségi térben az igazságügyi miniszter november 17-ei szerepléséről folyó vitába. Ezzel mindjárt magamra is vontam az egyik tábor rosszallását, illetve a másik egyetértését. Mert a más fórumokon szintén zajló eszmecsere résztvevői ezúttal is két csoportot alkottak. Az egyik félhez tartozók ünnepelték, hogy a magyar politikus úgymond leiskolázta a BBC világhírű riporterét. A megszólalók másik része viszont élt a gyanúperrel:

Minden harmadik ukrajnai tervezi, hogy külföldön vállal munkát. Többségük egyszer s mindenkorra.

A hivatalos Kijevvel szemben álló Novorosszíja (Újoroszország) internetes újság megdöbbentő adatokat közölt arról, miként veszíti el munkaképes lakosságának nagy tömegeit Ukrajna. Az ENSZ értékelése szerint az ország a maga 6 millió külföldi munkavállalójával tavaly már az ötödik volt a migránsok világlistáján. Ráadásul

A jereváni Soros-irodát is megrongálták a tüntetők a katonai vereség hatására.

Mintha a Nyugat nem fordított volna kellő figyelmet arra, hogy elhallgattak a fegyverek a Dél-Kaukázusban. Az előzmény: szeptember 27-én reggel az azerbajdzsáni fegyveres erők Törökország által támogatott légi, páncélos és tüzérségi egységei összehangolt támadást indítottak az Azerbajdzsánból kiszakadt, örmények lakta Hegyi-Karabah ellen. Villámháború alakult ki, amelyben legalább tízezren vesztették életüket. Korábban az azeriek kényszerültek távozásra innen, ezúttal százezernyi örmény menekült el, mígnem november 10-én, moszkvai idő szerint 00:00 órakor befejeződött a küzdelem. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban ünneplik a győzelmet, az örmény fővárosban. Jerevánban viszont tömegmegmozdulásokon követelik a miniszterelnök, Nikol Pasinjan távozását, aki

Csak idő kérdése, mikor kerül sor a magyarokra, a románokra, a lengyelekre és másokra.

Az ukrán miniszterelnök, Denisz Smihal törvénytervezetet nyújtott be a parlamentnek úgymond az internálandó hadifoglyokról. (Lásd a Magyarázó jegyzetet – Пояснювальна записка 05.11.2020 – a Verhovna rada linkkel elérhető honlapján!) A kijevi hivatalosságok a háborús áldozatok védelmét szolgáló 1949-es genfi konvencióra hivatkozva indokolják elképzelésüket. Mint állítják, azért van erre szükség, mert bár Ukrajna 2006-ban csatlakozott a genfi egyezményhez, akkor nem határozták meg hogyan kell eljárni a hadifoglyokkal és az internáltakkal. Nem szabályozták például

A vállalati elit és lobbistáik uralma ellen lépett fel Bernie Sanders a választás utáni üzenetében.

„Az amerikai szakszervezetek tényleg a mércét kell jelentsék számunkra, nem pedig a tőkés érdekekkel való összefonódást? Hagyjuk a maffiával való korábbi kapcsolatukat, de tényleg őket kell követni? Akkor miért nem támogatták Bernie Sanderst? Vagy lemaradtam valamiről?” – tettem fel a kérdést Székely Tamásnak, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetség (VDSZ) elnökének a Facebookon. Az apropót az adta, hogy Székely kiposztolta:

A magyar társadalom döntő részének nézetét az amerikai elnökjelöltekről az Orbán Viktorhoz való viszonya határozza meg.

Az olyan választásokhoz, mint amilyen most zajlott az USA-ban mindenütt érzelmileg viszonyulnak a közemberek. Magyarországon azonban most a hangadó értelmiség agyát is elöntötték az indulatok. Tisztelet a higgadt keveseknek, az elmúlt hetekben a Facebookon, illetve a hagyományos médiumokban megnyilvánuló ismert közéleti szereplők is valamelyik szekértáborhoz csatlakoztak. Ehhez képest egyik korábbi cikkemben már óvtam magunkat attól, hogy