Csak idő kérdése, mikor kerül sor a magyarokra, a románokra, a lengyelekre és másokra.

Az ukrán miniszterelnök, Denisz Smihal törvénytervezetet nyújtott be a parlamentnek úgymond az internálandó hadifoglyokról. (Lásd a Magyarázó jegyzetet – Пояснювальна записка 05.11.2020 – a Verhovna rada linkkel elérhető honlapján!) A kijevi hivatalosságok a háborús áldozatok védelmét szolgáló 1949-es genfi konvencióra hivatkozva indokolják elképzelésüket. Mint állítják, azért van erre szükség, mert bár Ukrajna 2006-ban csatlakozott a genfi egyezményhez, akkor nem határozták meg hogyan kell eljárni a hadifoglyokkal és az internáltakkal. Nem szabályozták például

A kormányfő most látta elérkezettnek az időt, hogy pótolja ezt a hiányt. Ha a parlament elfogadja, 2021. január 1-jén lép hatályba a jogszabálytervezet. Benne elsősorban az fejeződik ki, hogy Kijev nem mondott le a Donyec-medence általa hat éve kontrollálhatatlan részéről. Az ukrajnai vezetés arra készül, hogy ha harci helyzet vagy háború esetén nagyobb számban ejt foglyokat az ukrán hadsereg, a hátországban kell táborokat létesíteni a fogvatartottak számára. A táborokat a Nemzeti Gárda őrizné, amelynek tagjai között – teszem hozzá én – szép számmal vannak fasiszta nézeteket vallók.

A tervezet kidolgozói hadifogolynak tekintik azokat, akik a szakadár Donyeck és Luganszk terület népi önkéntes és rendőri egységeiben, s más fegyveres alakulataiban szolgáltak, illetve szolgálnak, s mint ilyenek – miután az ukrán jogszabályok Oroszországot agresszornak tekintik – kombattánsnak minősülhetnek. Ezen kívül az orosz útlevéllel rendelkezőknek szintén számítaniuk kell arra, hogy bizonyos időre internálják őket. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat teljhatalmat kapna annak kiszűrésére, kikről feltételezhető, hogy valós vagy feltételezhető veszélyt jelentenek Ukrajna nemzetbiztonságára. Az ilyen személyek üldözésébe a rendőrséget is bevonnák, amely akár magáncégektől is kérhetne felvilágosítást. Vagyis nem csak a hadifoglyokról van szó…

A november 5-én keltezett törvénytervezet egyik része kifejezetten a kettős orosz–ukrán állampolgárokat veszi célba. Megjegyzem, közöttük nagy számban vannak üzletemberek és politikusok is. Nyilván őket nem háborgatnák. Talán. Mert mi van, ha valaki szemet vet a vagyonukra? Nemde, láttunk már ilyet a Horthy-Magyarországon is. Méghozzá tömegesen. De nem kell nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük: csak idő és helyzet kérdése, mikor kerül sor a magyarokra, a románokra, a lengyelekre és másokra.

Egyelőre, a donyeckiek és a luganszkiak mellett, az úgymond ideiglenesen megszállt Krím és Szevasztopol lakossága van nevesítve tételesen az előterjesztésben. Számukra kényszerlakhelyet, internáló, vagyis a koncentrációs táborokat, illetve a gettókat jelölnének ki a helyi tanácsok. Arra nem térnek ki a szöveg írói, hogy elkülönítenék-e a férfiakat, a nőktől, van-e korhatár, mi történik a gyerekekkel és így tovább. Bár a tervezet részletes számításai – Додаток (1) 05.11.2020 – „az internáltak anyagi javakkal, étellel, kezeléssel, gyógyszerekkel, lakhatási és kommunális, háztartási és kulturális szolgáltatásokkal, valamint kommunikációval való ellátásáról” nem sok jót ígérnek, hiszen abban a hat év alatti és feletti gyerekek külön-külön soron szerepelnek. Az internálandó személyekről, alsó hangon is több százezer személyről, végső soron az ukrán minisztertanáccsal összhangban az ukrán fegyveres erők vezérkara döntene. Nem mintha sokat változtatna a dolog lényegén, de bíróság közbeiktatásáról civilek esetében sem tesznek említést. Viszont az előterjesztők nem átallják hangsúlyozni, hogy

Természetesen magam is tudom, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogyan főzik. Tisztában vagyok vele, hogy az államfőnek Volodimir Zelenszkijnek elő kell állnia valamivel, hogy feledtesse: választási ígérete ellenére nem képes békét teremteni a szakadár országrésszel. Ez az ügy immár annyira a körmére égett, hogy még azt is vállalja: olajat önt a tűzre. Az ugyanis nem kétséges, hogy ezzel bizonyosan nem sikerül visszaédesgetni az elszakadt területek lakosságát. Azt is értem, hogy 2020. december 12-én megszűnik a Donyec-medence különleges státuszáról szóló törvény hatálya, s erre valamivel reagálniuk kell a képviselőknek. És tudnék még írni egy s mást. Például azt, hogy a hadsereg vezetői azért bírálják a tervezetet, mert a fogva tartás egy személyre eső költségei meghaladhatják az egy katonára jutó kiadások összegét.

Ám azon egyik megjegyzés sem képes változtatni, hogy ne felháborodástól remegve olvassam a törvénytervezet szövegét. Mert miért hallgatnak ilyenkor az Európai Unió képmutató hölgyei és urai? Na persze, miért nem, na, miért nem? Például azért, ami e cikk után a Háttérben olvasható. És mit csinálnak ilyenkor Soros György Nyílt Társadalom alapítványának kelet-európai szervezetei, amelyek olyan aktívak voltak a 2014-es kijevi puccs előkészítésében? Persze, ezt is tudom. Éppen Belarussziában, Moldovában, Grúziában, Örményországban, Kirgíziában biztatják a fiatalokat, hogy rengessék meg országuk alapjait, egyengessék az utat a nyugati tőke térhódításához. Kerül, amibe kerül. Ha náci módszerekkel, ha a pogromokban vitézkedő, tömeggyilkosságokat elkövető, hajdani ukrán banderistákat idéző felfogásban, hát úgy. A jelek szerint a világ nagy része számára, a demokrácia, a szabadság képmutató letéteményeseinek, az EU-nak, a NATO-nak, az Ukrajnát saját érdekeinek alárendelő USA-nak ez is belefér. Mindenesetre nekem gyomorforgató. És akkor még kíméletes voltam…#

CÍMKÉP: Denisz Smihal kormányfő Ukrajna és az EU zászlajával – Azt ígérik, senkit nem fenyeget az a veszély, hogy nyomtalanul eltűnik, információs irodát létesítenek a gettótelepesek számára (Fotó forrása: Karpat.in.ua)