Blinkennek magyar gyökerei vannak, de már érték személyes sérelmek az Orbán-kormány részéről.

Már-már elalél véleményformálóink egy része az Antony Blinkennel, illetve feleségével összefüggő magyar vonatkozások miatt. De nem árt tudni róla azt sem, hogy a Washingtonban szerveződő Biden-adminisztráció külügyminiszter-várományosa azok közé tartozik, akik

a katonai beavatkozást szorgalmazták Irakban, Szíriában, Líbiában és Jemenben.

Az alakuló washingtoni kormány külpolitikájának alakításakor figyelembe kell vennie az amerikai fegyvergyártók érdekeit is. Ezek lényegesen nagyobb összeggel támogatták a megválasztott elnök, Joe Biden kampányát, mint a távozó Donald Trumpét.

Ugyanakkor Blinken kritikusan fogadta Trump elnök korábbi döntését az Iránnal kötött nukleáris megállapodás felmondásáról. Következésképp ezzel kapcsolatos gondolkodásmódja összhangban van a tényleges megválasztására váró elnök, Joe Biden elképzelésével az amerikai–iráni kapcsolatok normalizálásáról. Izrael szintén számíthat Blinken megkülönböztetett jóindulatára. Ez nem csak zsidó származása miatt valószínűsíthető, de konkrét megnyilatkozásai is alátámasztják. Egyértelművé tette, hogy

nem kötné politikai feltételekhez Izrael jelentős katonai segéllyel való támogatását a palesztinok erősödő akcióinak elhárítása érdekében.

Az új külügyminiszter-jelölt különféle tisztségeket töltött be az Obama-kormányban. Először Joe Biden akkori alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként 2009 és 2013 között, nemzetbiztonsági tanácsadó helyettesként 2013 és 2015 között, valamint helyettes államtitkárként 2015 és 2017 között. Ez épp csak jelzi, hogy igen felkészült tagja lehet Biden csapatának, amelyben a középnemzedék több ambíciózus személyisége kap bizonyítási lehetőséget.

De természetesen a prímet a külpolitikában is az elnök fogja vinni. Bidennek, akit sokan hajlamosak teszetosza vénemberként megjeleníteni, félévszázados tapasztalata van a nemzetközi ügyek terén. Mint ilyen, alkalmas arra, hogy sok húron játszva erősítse az Amerikai Egyesült Államok presztízsét. Fő ellenfélként tekint Oroszországra, amit a Szovjetunió örökösének tart. Azon fog dolgozni, hogy a hidegháborús győzelmet a posztszovjet korszakban elért triumfálással szilárdítsa meg. Ennek érdekében várhatóan

    ♦ rendezi a NATO európai szárnyát, s növeli a katonai fenyegetés mértékét;
    ♦ Ukrajna után megszilárdítja az USA befolyását Belarussziában, Moldovában, Grúziában stb.,  miközben beavatkozásai nyomán Kelet-Európától az orosz közel külföldig fasisztoid viszonyok keletkeznek;*
    ♦ hagyja, hogy a NATO-tag Törökország délről szorongassa meg Oroszországot;
    ♦ mindent megtesz azért, hogy csökkentse Moszkva energiahordozókból származó bevételeit;
    ♦ minden ürügyet felhasznál arra, hogy újabb szankciókkal sújtsa Oroszországot és annak vezetőit;
    ♦ az emigránsokon és szervezeteiken keresztül továbbra is napirenden tartatja az ország nagy régióinak önálló államokba tömörítését;**
    ♦ a nyugati médiumok, főleg az internet segítségével, továbbá a Nyugatról pénzelt NGO-k (civilnek nevezett szervezetek), ellenzéki csoportosulások révén erodálja az oroszországi fiatalságnak a putyini vezetésbe vetett bizalmát. 

A fő cél Oroszország belülről történő fellazítása. Mindezt úgy kell megoldania a Biden-adminisztrációnak, hogy ne kergesse Oroszországot az ostromlott erőd helyzetébe, mert ez a moszkvai vezetésnek alkalmat teremtene arra, hogy a nacionalizmus és az Amerika ellenesség felszításával operáljon. Ezért taktikai engedményeket is tesz majd Putyinnak. Ezzel egy időben a Kínának az USA fő gazdasági konkurensének – de csak vagy harminc év múlva legfőbb katonai kihívójának –, továbbá Iránnak és másoknak tett ajánlatokkal a washingtoni vezetésnek el kell érnie, hogy a világ más fővárosai ne úgy tekintsenek a Kremlre, mint az USA-val való szembenállás szervező erejére.

A csöppet sem könnyű mutatvány főszervezői feladatát kapja Antony Blinken,  aki családi okokból is ismeri az európai térséget, amely ismét az amerikai külpolitika fő csapásirányává válhat. A külügyminiszter-jelölt családjának nem csak magyar, hanem lengyel és ukrán gyökerei is vannak. Édesanyja Judit – aki második férje, a holokauszt túlélő Samuel Pisar után vette fel jelenlegi családnevét – gyerekként Budapesten vészelte át a második világháborút, és csak 1949-ben sikerült elhagynia az országot. A leendő külügyminiszter második felesége szintén Budapesthez kötődik, hiszen itt született. Soros György Közép-európai Egyetemének (CEU) budapesti irattára a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalmi Levéltár (OSA) nevet kapta 2015-ben, nagyvonalú adományaik elismeréseként.

Más kérdés, hogy milyen gondjai támadnak ebből a magyar kormánynak, amely mint köztudott, egészen Bécsig űzte a CEU-t.

Ráadásul a külügyminiszter-jelölt apja, Donald Blinken, aki korábban befektetési bankárként tevékenykedett, és 1994 és 1997 között volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete, későbbi könyvében már az első Orbán-kormányt is bírálta. Mint írta: „Sajnos az Orbán-kormány visszalépést jelentett a kormányzati munka átláthatósága és elszámoltathatósága tekintetében. A költségvetés adóssága és a munkanélküliség továbbra is magas maradt, a külföldi befektetőket terhelték a bonyolult adószabályok, és az Orbán-kormány első két évében nem privatizáltak nagyobb állami tulajdonú vállalatokat. Az is zavaró volt, hogy a kapcsolatok Romániával és Szlovákiával megromlottak, noha a korábbi években haladás történt a megbékélés felé az etnikai kérdésekben”. Cikkem első mondatára visszautalva: mintha túl sok üröm lenne ebben az örömben!#

CÍMKÉP: A magyar felmenőket is magáénak tudó amerikai külügyminiszter-jelölt, Antony Blinken és Magyarországon született felesége annak idején jelentős összeggel támogatta a budapesti Közép-európai Egyetemet (CEU), csakhogy azt időközben Bécsig űzte az Orbán-kormány

MEGJEGYZÉSEK:
    * Először gondoljunk csak Magyarországra, amikor a fasisztoid viszonyokat említjük! A fasizmusnak, az önkényuralomnak ugyanis sok formája lehetséges. Mindenesetre a nemzeti együttműködés (hamis) orbáni rendszere ugyanazt a képet hívja elő, mint amiből a fasizmus szó ered: a római fasces, az összekötözött vesszőnyaláb ugyanezt szimbolizálja, ha összetartunk, nem törünk, nem hajlunk. De amikor ezzel a tömegek szemében elsőre tetszetős gondolattal állt elő valaki a történelem során, abból nagy eséllyel diktatúra lett. A Hurrá, megvan Orbán jogállami szakértője című cikkemben megpróbáltam ízelítőt adni abból, miért nem érezheti Magyarországon biztonságban senki:
    - mindenki sorsa lényegében egy embertől, az általa élcsapatként vezetett, liberális demokrácia-, szocialista- és kommunistaellenes pártformációba tömörült, amint látjuk, bármikor ejthető kegyencektől függ,
    - nincs jogbiztonság: esetenként a rendőrség külön bírósági határozat nélkül bárki lakásába betörhet, ott házkutatást tarthat,
   - a törvényeket a jogszabályalkotási törvény gyakorlatilag naponkénti megsértésével hozzák meg,
   - bárki cégére, vagyonára szemet vetnek a hatalomhoz közel állók, azt akár közvetett hatósági segédlettel (például váratlan és ismétlődő adóhatósági ellenőrzésekkel ellehetetlenítve egy cég működését, kisajátítási rendelkezésekkel stb.) megszerezhetik,
    - a települési, településrészi szegregáció általánossá vált, s ennek nem csak gazdasági, esélyegyenlőségi vonatkozásai vannak, de rendőrhatósági, bírósági, egészségügyi összefüggései is. (A cigánytelepeken, a szegénynegyedekben 10 évvel alacsonyabb az átlagéletkor, ami egyfajta népirtásként is felfogható, mert a fasisztoid kapitalista állam irányítói szándékosan nem dolgoznak ki komplex programokat a helyzet változtatása érdekében. Ehhez társul az egészségügy tönkretétele, ami főleg a szegények körében szedi áldozatait.),
    - egyre erőteljesebb a szegregáció vagyoni, bőrszín, származási, vallási és nemi alapon. A kirekesztett rétegeket az oktatási rendszeren keresztül fosztják meg a piacképes tudástól, illetve az állami támogatások a vagyoni állapothoz kötődnek. Jogszabályokba bújtatott csoport-, sőt egyéni döntésekkel érik el, hogy a közösség minden tagja által megtermelt jövedelemből, illetve az Európai Unióból származó támogatásokból annál nagyobb részhez jusson valaki, minél tehetősebb. (Ajánlott olvasmány: Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság, A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon.)

Másodszor érzékelnünk kellene a keleti terjeszkedés súlyos következményeit! Minél keletebbre terjeszti ki befolyását az angolszász civilizáció, amit persze ma már megakaszt Kína izmosodása, s még Oroszország sem adta fel egészen, a folyamatot annál véresebb zavargásokkal, sőt helyi háborús konfliktusokkal indítják el. Általánosságban, az egyre keletebbre fekvő államokban egyre nagyobb tömegnyomorral szembesülünk a korábbi állapotokhoz képest. (Lásd a keleti szovjet utódállamok többségét, a Közel-Kelet és Észak-Afrika szétbombázott államait!) Általában despoták gyakorolják a helyi hatalmat, nem ritkán az alvilággal összefonódó oligarchák közreműködésével. Ugyanúgy mint az USA hátsó udvarában, a Közép- és Dél-Amerikában a CIA közreműködésével létrehozott, a kokainbárók mögöttesére épülő fasisztoid államokban, a propagandában azonban a demokrácia, a szabadság győzelmeként ábrázolva a viszonyokat.

    ** Oroszország részekre szabdalásához: nem tudhatjuk, összefügg-e a másfél–két évszázados, a Szovjetunió széthullása után ismét elővett nyugati tervvel, de minimum különösnek kell tartanunk, hogy a brit kormányfő javaslatára II. Erzsébet királynő bárói címet adományozott a héten Jevgenyij Lebegyev orosz-brit médiamogulnak, egy hajdani KGB-tiszt fiának, akit egyik titulusa szerint egy nem a királyi korona alá tartozó terület urává tett, azaz Szibéria lordjának is kinevezett.