Választ várunk arra a kérdésre, miért rángatnak bennünket hol az egyik, hol a másik irányba. És feddhetetlennek szeretnénk látni vezetőinket!

Orbán Viktor soha nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy miért fordította Magyarország szekerének rúdját Nyugatról Kelet felé. Bármilyen álláspontot is képvisel valaki ezekben az ezeréves kelet-nyugati irányváltásokban, legyen bár a jelenlegi miniszterelnök támogatója, indokait nem ismerheti. És ez nincs jól így!

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Figyelmeztetnem kell, hogy Önt is megtéveszti a környezete!

VÉGRE ÉN IS MEGKAPTAM! Remegő kézzel bontottam ki a borítékot, de mindjárt hiányérzetem támadt. Erre a levélre már nem nyomtatták rá Orbán Viktor miniszterelnök úr fényképét. Lelki békémet azonban helyreállította, hogy azért még most is honfitársának tekint. Legalábbis a megszólításból ítélve. Viszont végigolvasva a szöveget, meg kell mondanom, összességében csalódást érzek.

Az eddig öntörvényű új amerikai elnök mára megértette, hogy ifjabb Bush és elődei kétes örökségét kell tovább vinnie.

Az a szabály, hogy nincs szabály. Pontosabban, az a szabály, hogy amit én mondok, ma az a szabály. Pont, mint a maffiában. Vagy mint Orbán Viktor országában. Csakhogy ugyanezt játsszák a világgal a nyugati nagyhatalmak, élén az USA-val. És ennek már fele sem tréfa…

A kormánynak és az egyetemnek is fel kellene hagyni a mellébeszéléssel, s menteni, ami még menthető!

A Közép-európai Egyetem és/vagy a CEU körüli kavarások már napok óta témát adnak a médiumoknak nem csak idehaza, hanem a tudományos világ, nemkülönben a politikacsinálás nyugati és keleti központjaiban is. (Például az amerikai kormányzati, a brüsszeli reagálások, a tudományos világ tiltakozásai mellett az orosz állami tévé híradója az elmúlt napokban már kétszer is terjedelmes helyszíni riportot közölt a budapesti eseményekről.) De ebben az ügyben minden érintett csúsztat. Csak ki erre, ki meg arra. Ha valaki itthon hozza szóba az elhallgatásokat, mindjárt a nemzetvezető szekeréhez kötözik. Maradnék hát annyiban: engedtessék meg kétkedni az egyik és a másik fél álláspontjában is, minthogy láthatóan mindegyik csak az igazság egyik felét tárja a nyilvánosság elé.

A Németország területén most folyó harcászati gyakorlatokhoz lengyelül, ukránul, s főleg oroszul beszélő statisztákat toboroznak.

Orosz villámháborútól tart a Baltikum – adja hírül az Euronews. A litván elhárítás szerint Moszkva hadereje 24 órán belül támadásra kész. Egykori tanítványom küldte a linket, s arra kért, hogy kommentáljam a hírt. Íme:

A CEU-ügy arra kellhet a kormánynak, hogy kierőszakolja az érdemi kapcsolatfelvételt a Trump-adminisztrációval.

Örökös lépéshátrányban vagyunk Orbán Viktor és csapatának észjárásával szemben. Jól példázza ezt a budapesti Közép-európai Egyetem (Central European University - CEU) körüli polémia. Azt követően, hogy március 28-án, kedden a kormány módosító javaslatot nyújtott be a felsőoktatási törvényhez, sokan azt vizionálták, hogy a Soros György által alapított intézmény, s annak szellemisége ellen indult támadás. Némelyek szerint az lenne a cél, hogy sóval hintsék be még a helyét is sok Fideszes alma materének, amely amúgy – amiként én látom –, mint intézmény eléggé távol tartja magát a magyarországi hétköznapoktól. De a hétvégére kiderült, hogy olyan összefüggésről is szó lehet, amire eddig nem gondoltunk.

A CEU számíthat a hatalmas amerikai állam védelmére. De miért e kitüntető figyelem? 

A hazai mellett a világsajtó is azzal van tele, hogy a magyar kormány el akarja lehetetleníteni a Budapesten működő, Soros György által alapított Közép-európai Egyetemet, azaz a CEU-t. Azonban egy szál, a kémügy rendre kimarad a bősz elemzésekből. Pedig még Bolgár György is figyelmeztetett!

A titkosszolgálatok egykori (?) tagjai szinte elfoglalták a médiateret, hogy olyan dolgokról beszéljenek, amilyenekről – eddig úgy tudtuk – csak akkor beszélhetnek, ha erre megbízóik utasítják őket.

Volt idő – Vagy csak a vágyakban élt az is? –, amikor a moralizáló értelmiség jelesebb tagjai nem azt tűzték ki célul, hogy az embereket az Evangéliumtól a szolgálati szabályzathoz térítsék át. A francia Julien Benda világítja meg ezzel az orosz Lev Tolsztojtól vett példázatra épülő gondolattal az 1927-ben megjelent Az írástudók árulása című tanulmányának lényegét. Talán ez a dolgozat volt az első, amelynek szerzője azzal szembesítette a nyugati értelmiséget, közöttük a történészeket, a művészeket, sőt az Egyház embereit, hogyan kezdtek alájátszani azoknak a politikai szenvedélyeknek, sőt szolgálni őket, amelyek az embereket, a nemzeteket egymásra uszítják.

E száz éve tartó folyamat részeként, a legutóbbi időben a politikai szenvedély felszításnak új módszerére találtak a hatalom birtokosai és az őket szolgáló média munkatársai. Internetes és nyomtatott újságjainkat, a rádió- és televíziós műsorokat volt (?) kémek, titkos szolgálatok egykori (?) alkalmazottai árasztották el. A tegnap alighanem csúcsot döntött e tekintetben. Az Index interjúja nyomán nem tudtam olyan adóra kapcsolni, nem tudtam olyan közéleti internetes felületre kattintani, hogy ott ne valamely leszerelt (?) ügynök magyarázta volna a szolgálatok működésének mechanizmusait, s ne arról akart volna meggyőzni, hogy az oroszok mindig is spájzban voltak, és persze az amerikaiak, meg a románok, meg a kínaiak, meg…

Bár minden külföldi akadály elhárult, itthon még abban sincs egyetértés, hogy lehet-e népszavazást kiírni a paksi erőműbővítés ügyében.

Arra biztat bennünket a Lehet Más a Politika (LMP), illetve a Párbeszéd Magyarországért Párt (PM), hogy ha majd módunkban áll, szavazzunk a paksi atomerőmű bővítése ellen. Én kétszer is meggondolnám, hogy akár csak egy szavazat erejéig is vállaljam a döntés felelősségét ebben a nagyon bonyolult ügyben. Az egyetlen dolog, amit állampolgárként elvárnék, hogy folyjanak nyilvános és részletekbe menő viták minden lehetséges fórumon, de valódi szakértők között.

Az üzemek államosítása után talán csak egy lépés a délkelet-ukrajnai területek Ukrajnából való kiszakítása.

Egy amerikai honatya a minap az Oroszország elleni teljes blokád gondolatával rukkolt elő. Ötlete, amely persze igencsak hátrányosan érintene néhány jelentős, amerikai érdekeltségű multinacionális céget, vagy, hogy mást ne mondjak: az USA űrprogramjának végrehajtását, most végképp szárnyakat kaphat a délkelet-ukrajnai helyzetben bekövetkezett fordulattól.