A CEU számíthat a hatalmas amerikai állam védelmére. De miért e kitüntető figyelem? 

A hazai mellett a világsajtó is azzal van tele, hogy a magyar kormány el akarja lehetetleníteni a Budapesten működő, Soros György által alapított Közép-európai Egyetemet, azaz a CEU-t. Azonban egy szál, a kémügy rendre kimarad a bősz elemzésekből. Pedig még Bolgár György is figyelmeztetett!

A Klubrádió március 30-ai, csütörtöki, Megbeszéljük… című műsorában a Tarlós István főpolgármesterrel készített interjúban vezette fel, majd a Gerő András történésszel folytatott beszélgetéssel vezette rá a figyelmes hallgatót arra az információra, ami az egész adás talán legfontosabb közlése volt (a megadott linkkel 06:03-nál):

Tekintsünk most el az olyan pontatlanságoktól, hogy – amint a szentpétervári egyetem honlapján kutakodva végül egy PDF-fájlból sikerült kiderítenem – az orosz hatósági intézkedés dátuma 2016. szeptember 20-ika volt. Vagy, hogy a tiltás az érettségizettek felvételijére vonatkozik – más tekintetben folyik oktatás, továbbképzés, kutatás, különféle tudományos programok szervezése. A hivatalos indoklásban nincs szó az orosz kormány kritizálásáról, az alapítványokról sem. Ha csak nem szerepel mindez egy másik, általam nem ismert, később született dokumentumban. Az is árnyalja a képet, hogy a budapestinél jóval kisebb intézményben már orosz tőke is van, illetve egyes információk szerint moszkvai, illetve pétervári befolyásos körök párharca, nem különben egy palota birtoklása miatti vita is kíséri a működését. De mondom, ezektől tekintsünk el, mert a lényeg valóban az, hogy az orosz hatóságok korlátozták (nem betiltották!) a Nyugatról is finanszírozott egyetem működését mindaddig, amíg az nem teljesít bizonyos előírásokat.

Talán válaszként azokra a lépésekre, amelyeket a posztszovjet térség más országaihoz hasonlóan az ellenzék támogatása, vagy épp a kijevi puccs megszervezése érdekében tettek a nyugati alapítványok és kormányok, főként a washingtoni adminisztráció. Talán ellenlépésként a sorozatos szankciókra, amelyeket a Krím annektálása miatt Oroszország ellen foganatosítottak a nyugati országok 2014 óta. S talán feleletként arra, hogy a NATO-csapatok jó ideje az orosz határok közelében, mi több Szentpétervártól rakétalövésnyi távolságban gyakorlatoznak. Kalinyingrádhoz, az orosz Balti Flotta állomáshelyéhez pedig még közelebb.

Vagyis – És most vegyünk egy nagy lélegzetet! – azon az alapon küldték harcba (ismét?) Orbánt az oroszok, hogy ha ti így, akkor mi meg így...

És esetleg azon az alapon, hogy a legnagyobb, a legnevezetesebb egyetemek mindenütt és mindenkor a saját és az ellenséges titkosszolgálatok működésének, utánpótlás-toborzásának terepét is jelentették. Mert, bár igazán járatlan vagyok a szolgálatok működésében, de ennyit még én is tudok a huszadik század történetével kapcsolatos olvasmányaimból. Ám furcsa mód, épp ezt az aspektust nem veti fel senki széles e hazában a budapesti CEU elleni kormányzati akcióval összefüggésben. Nekem azonban Bolgár György szavai bogarat ültettek a fülembe, s amúgy is incselkedik velem az ördög és egyfajta összeesküvés-elméletet írat ide, amelynek építőkövei akár az alábbiak is lehetnének:

1.) Nem vitatva azokat az érdemeket, amelyeket méltatói most számtalan cikkben felsorolnak, a budapesti CEU tevékenysége lényegében érzékelhetetlen a magyar közvélemény számára. Történt bármi is az országban az elmúlt években – a hatalom birtokosai módszeresen működtek közre az ország elszegényítésében, termelő alapjaitól való megfosztásában, a demokrácia intézményrendszerének kiüresítésében, az oktatás nagy részének a legalsó szintektől a legfelsőbbekig való tönkretételében, az egyetemi autonómia maradékának megsemmisítésében – a CEU hallgatói és oktatói mindezek ellen soha nem emelték fel a szavukat intézményesen. Legalábbis én nem érzékeltem ezt. De ha nem, hát nem! Azonban annak a felszólításnak a tükrében, hogy a magyar demokraták álljanak ki a CEU mellett, talán van helyük az ilyen és  ezekhez hasonló kérdéseknek: „Nincs-e ellentmondás a CEU állítólagos értékrendje, illetve az eddigi hallgatás között? És vajon mi volt az oka ennek a hallgatásnak? Csak nem valami konspiráció?”

2.) Bolgár György talányos mondatai is arra ösztönöznek, hogy emlékeztessek rá: tíz napja egy különös interjút adott közre az Index. Ebben Katrein Ferenc, a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetközi terrorral és kémelhárítással foglalkozó korábbi vezető munkatársa többek között az orosz titkosszolgálatok magyarországi, kelet- és nyugat-európai aktivitásáról közölt adatokat. Hozzá a magyar és a nyugati média jelentékeny hányada jó ideje, nap mint nap arról értekezik, hogy Orbán Viktor kormányfő valójában az orosz elnök, Vlagyimir Putyin, pontosabban Oroszország érdekeit szolgálja többek között azzal is, hogy szemet huny az orosz ügynökök itteni nyüzsgése fölött.

Fogalmam sincs, hogy így van-e. De ha engedünk a fantáziánknak, és ennek alapján kanyarítunk cikket – ahogyan ezt igen gyakran teszik a világ tekintélyes orgánumai is –, miért ne indulhatnánk ki abból, hogy az oroszok besokalltak a köréjük (és csak a köréjük) szőtt kémhistóriáktól, szervertámadásokkal való gyanúsítgatásoktól, s arra utasították magyarországi úgymond helytartójukat, Orbán Viktort, hogy lépjen. Nehezítse meg annak a budapesti amerikai intézetnek a működését, amely – a Szovjetunió ismert gyakorlatából is kiindulva – Közép-Európa leendő nyugati kémeinek kiválasztásában is szerepet játszhat. Annál inkább gondolhatták ezt a Kremlben, vagy a Lubjankán, mert az elmúlt napokban a magyar szolgálatok egykori tagjai igen aktív amerikai, kínai, román stb. kémtevékenységről is szóltak, de valahogy mindig csak rajtuk, az oroszokon verte el a port a sajtó, meg az ellenzéki politikusok hada. Így aztán Viktorunk feladatot kaphatott... 

3.) Hogy így van, vagy nincs így? Sosem tudjuk meg. És ezt az egész eszmefuttatást úgyis visszakézből fogja cáfolni minden érintett, már ha érdemesnek tartja erre ezt a posztot. Ám előre is figyelmeztetnem kell: a CEU-val kapcsolatos gyanú erejét csöppet sem csökkenti, hogy a nagykövetség útján Washington bejelentette: „Az Egyesült Államok nagy aggodalommal tekint a magyar kormány által tegnap benyújtott törvénymódosítási javaslatra, amely súlyosan akadályozná a Közép-Európai Egyetem (Central European University) működését Budapesten. (…) Az Egyesült Államok ellenez bármilyen törekvést, amely veszélyezteti az Egyetem működését vagy függetlenségét”. Azóta Ben Cardin Maryland demokrata szenátora, az amerikai szenátus külügyi bizottságának rangidős tagja szintén közleményt adott ki, amelyben osztja „a magyar törvényjavaslattal kapcsolatos aggodalmakat, amelyek a CEU helyzetét és működését fenyegetik. Ez egy lépés a bezártság felé. (…) Arra kérem a magyar kormányt, hogy erősítse meg a személyközi kapcsolatokat, amik az erős kétoldalú viszony alapjai, és biztosítsa a Közép-Európai Egyetem működését.”

No, ez azért nem semmi! Lassan ugyan önmaga árnyéka lesz a magyar oktatási rendszer, benne az egyetemi képzés, de ezért még itthon sem igen szokás aggodalmaskodni úgy isten igazából, pláne nem tömegesen, nemhogy külföldön. Most azonban vigasztaljon bennünket, hogy van egy magyarországi magán oktatási intézmény, amely  számíthat a hatalmas amerikai államra. Ez az intézmény a CEU, amelynek küldetése nem kevesebb, mint hogy begyűjtse a posztszovjet térség országaiból a fiatalok válogatott csoportjait, hogy aztán visszaküldje őket, nyilvánvalóan nemes megbízatásokkal. Mondjuk, olyasféleképpen, amiként ez Orbán Viktorékkal történt annak idején. Sokak szerint mindenki hasznára...

Szóval, mindent egybe vetve, csupa öröm kísérte és kíséri ezt a külföldről igazgatott emberbarát tevékenységet. Ahhoz pedig végképp nem fér kétség, de komolyan, hogy Magyarországot tényleg gazdagítja az egyetem. Lám röpke huszonöt év alatt jócskán lekörözte a hasonló intézményeinket. Hozzá oly módon, hogy végre valamivel ténylegesen is a térség élére emelte hazánkat. A pénznek itt valóban volt és van haszna, bárki is söpörje be a nyereséget. Nem úgy, mint mondjuk, a fociban, ahol se nyereség, se presztízsnövekedés. Mindent egybe vetve ezért gondolom aztán, hogy a CEU-t illetően az a rossz, aki rosszra gondol. Még ha Bolgár György is indította el a konteó-gyártás kanyargós útján!

Amúgy meg, félre téve a cinizmust, meg az iróniát, s főleg az önáltató mellébeszélést, tetszik, nem tetszik, térségünk, ezen belül is Magyarország, mindinkább az eurázsiai erőforrásokért folyó küzdelem terepévé válik. Ennek megfelelően kellene számot vetni a jövőnkkel! De az ország miniszterelnökével kezdve mindannyiunknak ám, mert még a kormányunk által pénzzel támogatott, határon túli magyar intézményeknél, de tán még a Csíki sörnél is nagyobb tétek foroghatnak kockán! #

CÍMKÉP: Michael Ignatieff orosz nemesi származású, kanadai történészprofesszort és diplomatát tavaly szeptemberben iktatta be a rektori tisztségbe Soros György, a CEU alapítója