Az orosz elnök szerint a magyar kormányfőnek nincsenek oroszbarát érzelmei, nem Oroszország melletti politikus.
„Orbán már Putyinnak sem kell” – tette közzé ismerősöm. Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő október 17-ei, pekingi találkozójához kapcsolódva többek között arról fantáziált a posztjában, hogy
Az újgyarmatosítástól megszabadulni akaró mind több ország áll Peking és Moszkva mögé.
A Kínában tartott harmadik Egy övezet, egy út fórumhoz kapcsolódva nyilatkozta az orosz államfő, Vlagyimir Putyin, hogy van egy kívánság, miszerint
A mai propagandisták a demokráciával összeegyeztethetetlennek tartják az erőszakot, de amíg állam van, ez önbecsapás.
Az átlagosnál jóval érdeklődőbb egykori tanítványom mellékesen jegyezte meg egy beszélgetésben, hogy
Vitakörünk tagjai szerint lassú erodálódás, szétmorzsolódás részesei vagyunk.
„Ki, milyen, az életünket egy éven belül meghatározó jelenséget tart fontosnak a mai Magyarországon, esetleg Európában?” – tettem fel a kérdést a világ dolgairól rendszeresen elmélkedő társaságunkban. Amikor még nem sejtettem, hogy egy kisebbfajta fókuszcsoportos kutatás jön ki a kezdeményezésemből, némileg a válaszokat is befolyásolva, gyanútlanul hozzátettem:
„sokak fejében meg sem fordul, hogy az események, a folyamatok tálalása mögött rejtett érdekek húzódhatnak meg.”
Az egypólusú világrendszer hanyatlása a háttere a most éppen Izraelt megrázó, de a másutt is tomboló erőszaknak.
Ismét táborokra szakadt a világunk azzal összefüggésben, hogy október 7-én, szombaton reggel példátlan rakétatámadás érte Izraelt a Gázai övezetből. A koncentrációs táborszerű körülmények közé, egy Pest méretű területre összezsúfolt, legalább két és fél millió palesztin fölött uralkodó Hamász-szervezet több mint háromezer rakétát lőtt ki a zsidó államra. Ezt követően a szervezet fegyveresei behatoltak a dél-izraeli határterületekre, ahol öldöklésbe kezdtek, foglyokat szedtek. A válaszcsapással együtt, összességben több ezer izraeli, illetve gázai halottról, sebesültről szólnak az eddigi híradások. Ebben a helyzetben
Egy kataklizma szabadíthatná ki a közemlékezet zárványaiból a műveket, amelyek a mai valósággal is a szembesítenének.
A közelmúltban azzal hívott fel Zöldi László, hogy megemlékezést tervez az író Végh Antalról (1933–2000), születésének 90. évfordulóján. Az első gondolatom az volt: vajon mond-e a maga idejében botrányokat is kavaró szerző neve valamit akárcsak a középkorúaknak, hogy a náluk fiatalabbakról már ne is beszéljek? Október 9-én azonban még egy hívást kaptam:
A hangulatkeltésben érdekelt közéleti szereplők egyre gyakrabban tesznek elfogadhatatalan kijelentéseket.
Botka László szegedi polgármester szeptember 22-ei Facebook-posztjában mindenekelőtt azt emelte ki, hogy
A Klubrádióban és másutt is úgy forgatják a szót, hogy az megfeleljen a saját és a törzsközönség hiteinek.
Ismét elkövettem azt a hibát, hogy hosszabb idő után belehallgattam a magát függetlenként meghatározó Klubrádió szeptember 23-ai, Hetes Stúdió című műsorának ismétlésébe. Az első részben a putyini Oroszország – sőt, immár az oroszok elleni, kifejezetten rusztofób – uszítással kezdtek. A hangvétel gusztustalansága miatt átugrottam ezt a részt. A második órában, ezúttal is körülbelül 45 percen át több hírről polemizált négy újságíró. A más televízió- és rádióadásokban megszokott módon tették a dolgukat. Ám ezzel az a gond, hogy nem lehet mindegyik résztvevőnek, minden témáról alapos ismerete. Jobbára egyikről sem. Ezért
Jereván feladta a Moszkvával való együttműködést, Washington, illetve Párizs viszont cserben hagyta.
A jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó, de főleg örmények lakta Hegyi-Karabah ürügyén a szeptember 19-én újból kirobbant, véres összecsapásokhoz kapcsolódva azt a kérdést tette fel valaki az internet egy másik felületén:
