1286. BEKIÁLTÁS: Óvszerrel is megalázó
CÍMKÉP: A BME VIK augusztus 13-ai gólyatábori felhívása az úgymond kolleginákhoz és kollégákhoz a szabályzat betartásáról, amely az óvszer bevitelét is tiltja – Ennek örvén az alattvalói, illetve az uralmi mentalitás kiépülésével összefüggő felvetésekkel szembesítem az olvasót (Kép forrása a tábor Facebook-oldala)
Múlt századi szocializáltságomnak, koromnak tudom be, hogy viszolygok az olyasfajta együttlétektől, amilyenekről egy ideje a gólyatáborok háza tájáról hallani. Azokra az esetekre gondolok, melyeket így jellemzett valahol az interneten egy névtelen:
„A gólyatáborokban ma már mindenki mindenkivel, hogy is mondjam csak, üzekedik?”
Minden bizonnyal túlzó ez az állítás. Ugyanakkor, ha ez efféle hazai hírek mellett, az egyes filmekben megjelenő, a nyugati, főleg az amerikai egyetemi ifjúság körében dívó, fékeveszett beavatási szertartások jutnak eszembe, mégiscsak elgondolkodtat, miként jutott odáig a világunk, hogy elterjedtté, s a jelek szerint eléggé elfogadottá vált a leendő értelmiségiek első próbatételeként valamiféle szexuális kiszolgáltatottság elfogadása? Ez óvszerrel vagy anélkül egyaránt megalázó – szerintem.
Sokan élcelődtek már azon, miként szerez érvényt a szabályzatnak a tábor vezetősége. De ennél lényegesebbnek gondolom, miként rendezi el magában az ifjaknak az a rétege, amely általában kiáll az emberi jogok, a kisebbségek mellett, továbbá a nők bármiféle megalázása ellen, amikor önmagáról van szó, aláveti magát a beavatási szertartások évről évre hagyományozódó, íratlan elvárásainak? Ugyanennek a másik oldala:
Miként jutnak el odáig tömegesen a leendő elit tagjai, hogy engedelmeskednek a hatalmat gyakorlók, történetesen „a láger” vezetőinek, a magánéletüket érintő akaratának? Vajon nem az önfeladás egyik lépése ez?
E felvetéseket a múlt héten nyilvánoságra került egyik felhívás váltotta ki belőlem. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának (BME VIK) diákönkormányzata közzétette, hogy mit nem vihetnek a gólyatáborba a frissen felvettek. Többek között óvszert sem. Először a Telex és a 444 portál szerkesztői ütköztek meg ezen. Olyannyira, hogy a 444 magyarázatot is kért Radácsi Kristóftól, az egyetemi hallgatói önkormányzat elnökétől, aki azt válaszolta:
„Valóban igaz, hogy a gumióvszer »a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzésében kulcsszerepet játszik», azonban a mi meglátásunk szerint a szexuális kontaktus elkerülése egy fokkal eredményesebben tölti be ugyanezt a szerepet. A gólyatáborok szervezői ezt a táborban hangsúlyozzák és fokozottan felhívják a gólyák figyelmét, hogy a tábor ideje alatt kerülendő a szexuális kontaktus.”
Valaki azt vetette fel a Facebookon, hogy vajon „nevezhető-e ez a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulásának?” Nem vitattam a kérdésben rejlő állítást, csupán egy másik dimenzióba igyekeztem helyezni, amikor megjegyeztem: „Miért csak a nők elleni erőszak megnyilvánulása lenne ez? Az alattvalók gondolatait és cselekedeteit egyaránt ellenőrzés alatt tartani akaró hatalom azokat is aláveti, akiknek látszólag kedvezni akar. Innen nézve nem látom be, hogy a gólyatábor hímneműi miért lennének kedvezményezettek?”
A tábor szervezői, akiket talán valamiféle keresztényinek gondolt túlbuzgalom is vezérelt, mintha nem vették volna észre, hogy szándékuk gellert kapott. Mert rendelkezésükkel a gólyatáborozók magánszférájába törtek be. Olyan ifjakéba, s nem csak a nőneműekébe, akik egyik napról a másikra egy új közegbe csöppenve, beilleszkedési kényszertől sarkallva hajlamosak elfogadni, hogy az adott esetben a hatalmat gyakorló idegenek akár a magánszférájuk fölött is átvegyék az ellenőrzést. Sok hasonló eset egymásra hatásaként így épülhet ki észrevétlenül egyrészt az alattvalói, másrészt az uralmi mentalitás az új nemzedékekben, nem utolsó sorban a jövendő vezetői rétegekben. #
Kabai Domokos Lajos
