Aki az úgynevezett kommunizmusnak felrója a típusház-építést, az vagy tudatlan, vagy hamis célok vezetik.

Felbosszantott a vasárnap esti Kommentár Klubot felvezető bejátszás. (M5 tévécsatorna, 2023.12.03.) A téma a művészet társadalomformáló ereje, a Nyugat erkölcsi válsága volt. Ezen belül az építészetnek a társadalomra való hatását ígérte a műsorvezető. A beszélgetésnek a művészetben épp csak, az építészetben egyáltalán nem járatos résztvevői azonban nem kapcsolódtak az előzeteshez. Talán azért sem, mert az összeállítás készítője ilyen zavaros mondatokkal rukkolt elő:

Szinte határtalan szabadságot ígértek a neoliberális próféták, de már a Mozgó Világ szerzői is kongatják a harangot.

Egy bhutáni filmet néztem előző este. A Himalája dél-keleti oldalán fekvő, egymilliós ország életébe engedett bepillantást a történet. A Bhutáni Királyságról szóló leírások szerint a természet védelme minden más célt megelőz, s ennek következménye, hogy ez az egyetlen ország a Földön, amely

A kettős mérce, a csúszatás, a hamisítás szövi át szent kapitalista világunk diskurzusait.

Egyik olvasóm azt kérdezte tőlem, hogy mire vélje ezt a nagy csendet? Vagy akkora már a köd, hogy nem érdemes szurkálni? Arra utalt, hogy

,,Ami Izrael és a palesztinok között folyik, a globális küzdelem része” – mondta az izraeli kormányfő, s ez a gondja az USA-nak.

Miért repked az USA külügyminisztere Washington és Tel-Aviv között, miközben felbukkan Ankarában és a térség más országaiban is? A többségben talán az a benyomás alakulhat ki, hogy

„Nem kellene Zelinszkijt követnetek” – írtam kijevi, már nyugdíjas újságíró kollégámnak a minapi beszélgetésünk után.

Kedves Grigorij! Amikor nemrégiben beszélgettünk, azt mondtad: „Szerencsére, Amerika segít bennünket.” Mármint Ukrajnát. Mint barátod figyelmeztetnem kell:

Az első kibucnyikok Oroszországból származtak, ahol a 7. századtól a 19. végéig élt a faluközösségi földművelési forma.

Szemrehányást kaptam A Szentföldön az állam is terrorista lesz? című írásom miatt. Az egyik, a többpólusú világgá alakulás összefüggéseit taglaló internetes felületen azt kérdezte az illető:

„2001 és 2010 között német energiavállalatok 950 millió euró osztalékot vittek ki Magyarországról”

Ismét fasizálódik a Nyugat, veszélyben a humanista értékrend.

„Összekötözték a szülőt a gyermekével és élve elégették őket” – ér el engem is egy megosztás nyomán a Neokohn által a Jerusalem Postból 2023. október 24-én átvett cikk címe. ,,Ezek barbárok nem emberek.” – olvasom az első hozzászólást, ami aztán kinyitja a gyűlölet zsilipjét. Nem tudom, hányadik már az efféle szöveg, ami elém tolakszik az interneten azzal összefüggésben, hogy a Hamasz palesztin terrorszervezet október 7-én kíméletlenül és válogatás nélkül kínzott meg, gyilkolt le százakat, ejtett civil foglyokat Izrael déli részén. Kegyetlenkedésükre, s arra, hogy a Gázai koncentrációs övezet több mint kétmilliós, palesztinai arab lakosságát élő pajzsként használták, nincs mentség. Ám nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem:

Nem mondanak újat ahhoz képest, amit másutt már nem is egyszer hallottam.

Ahogy közeleg a határidő, egyre gyakrabban kapok üzenetet: újítsam meg előfizetésemet a Magyar Hangra. A magát polgáriként meghatározó, vagyis a kapitalizmus mellett elkötelezett hetilapnak szinte alapítása óta előfizetője vagyok. Nem azért, mert osztottam, osztanám szerkesztőinek a szociális társadalom lehetőségének irányába szerintem mindig zárt értékrendjét, s amely a konzervativizmustól indulva immár a neoliberalizmus felé hajlik, hanem a többirányú tájékozódás miatt. Mégis, 

Előbb a kádári hatalom, majd a rendszerváltó nómenklatúra és értelmiség viszonyult ellenforradalomként a felkeléshez.

Bár az egyik televíziós csatornán arról biztosítottak a minap, hogy a magyarországi iskolai tankönyvekben lényegében minden helyére került az 1956-es forradalommal kapcsolatban, de van rá okom, hogy azt állítsam: a megemlékezések egyre távolabb kerülnek attól, amitől tényleg forradalomnak lehetett és lehetne nevezni a felkelést. Az én felfogásom szerint ugyanis