A tőkerendszer átvette az életünk fölötti irányítást, küzdeni ellene az emberiség elemi érdeke.

A cím részben csalafintaság. Azért vettem bele a két politikus nevét, mert ha egy írás előtt feltűnnek, arra sokkal többen kattintanak. Ugyanakkor mégsem csapom be az olvasót, mert egyszersmind szeretném rávezetni, s erre a cikk végén utalok majd, hogy a mélyebb társadalmi-gazdasági összefüggésekről való eszmecsere nélkül esély sincs arra, hogy némi fogódzót kapjunk a politikusok magatartásának értelmezéséhez, a világban való eligazodáshoz. Itt, a Bekiáltáson, szándékom szerint, az olyan írások segítenek ebben, mint például az elmúlt napokban

Azt akarják elhitetni, hogy ha Biden nem lenne szórakozott, s ha Putyin nem lenne gonosz, akkor boldog lenne a világ.

Asszonyom! A Grandhouse International Club számára írt tanulmányom olvasójaként Ön azt kérdezi, mi az oka a világszerte fokozódó agressziónak? Bár nem jelölte meg, hogy kinek az agressziójára gondol, s milyen területen,  kiindulópontként a világban uralkodó társadalmi-gazdasági rendszerhez kötöm a válaszom. Tehát, szerintem

Tálalásában szinte minden bajunk oka az a dilettantizmus, amivel a korrupt Orbánék kormányoznak.

Az orbáni kormányzási módszerek bírálata uralta a Klubrádió október 18-ai „Reggeli személy” című műsorát” Benne Dési János beszélgetett Csillag István jogásszal, közgazdásszal, egykori gazdasági és közlekedési miniszterrel és – orákulummal. Azt sugallta – mint ahogy mindig ezt teszi –, hogy

A brazil tükörben talán jobban látható, milyen felfogást képviselnek a magyar vezetők.

Orbán Viktor és Jair Bolsonaro brazil államfő között különleges kapcsolat van. Legalábbis úgy tesznek, mintha az lenne. Mindenesetre a magyar miniszterelnök még São Pauloba is elküldte Novák Katalint, hogy támogassa a brazil vezetőt a választási kampányban. Orbán pedig október 1-jén videó-üzenetben biztosította politikustársát támogatásáról. Az ugyan nem ment vele túl sokra, mert

Az ellenérdekelt társadalomban az oktatás színvonala sem javítható meg alapvetően reformokkal.

„Tanítsatok Magyarországért!” – szólít fel bennünket jó szándékkal Forgács István a Mandiner.hu október 15-ei számában. Ebben azon kesereg – okkal! –, hogy

Novák Katalin szerint sem vonatkozik a felelősségre vonás a nyugati érdekeket szolgáló vezetőkre.

„Országaink nevében követeljük, hogy Oroszország azonnal hagyja abba polgári célpontok támadását” – olvasom a bukaresti kilencek – a bolgár, a cseh, az észt, a magyar, a lett, a litván, a lengyel, a román és a szlovák – államfő október 11-ei közös közleményében, amihez Észak-Macedónia és Montenegró elnöke is csatlakozott. A felsorolásból kiderül, hogy az aláírók között Novák Katalin is ott van. Egyetértenék vele,

A Kremlhez közel állók elégedetlenek a háború katonai és kommunikációs kezelésével.

Az oroszországi állami rádió és televízió műsorvezetőinek, szakértőinek az elmúlt egy-két hétben többször is felvetett kérdéseit osztom meg az olvasóval. Sem nem erősítettem, sem nem gyengítettem a felvetéseket. Azok számára, akik csak a nyugati médián keresztül értesülnek a hírekről, talán így is eléggé meglepőek. Legfeljebb olyan tényekkel bővítettem őket, amelyekről úgy gondoltam: az egyoldalúan tájékoztatott magyar közönség számára feltétlenül szükségesek az értelmezéshez.

A közéleti vitáinkban a személyek elleni kirohanások elfedik a kapitalizmusból következő rettenetes következményeket.

Orbán Viktor október 7-ei, prágai, úgymond vonulásának leírását Parászka Boróka erdélyi ellenzéki újságírótól idéztem minapi, „Orbán csak ürügy a vétó eltörléséhez” című cikkemben. Mert ismét az történt, ami oly gyakran előfordul a magyar ellenzéki és kormánypárti sajtóban:

Van-e egyáltalán, mi megmentheti az embert az enyészettől?

A kettős nekrológ miatti nyomott hangulatban futtattam végig tekintetemet a könyveken, melyek egyre növekvő számban évtizedek óta körbevesznek. A valaha volt iskolánk, a Teleschola két újabb nagyszerű, nemzetközileg jegyzett operatőr-tanára, Vagyóczky Tibor és Rák József elvesztése miatti érzelmek továbbra is fogva tartottak, s a megváltoztathatatlantól gyötörve ezt a mondatot róttam az íróasztalon heverő papírlapra:

Nem a vétó nélküli EU lesz erősebb, hanem az eddig is erősek hatalma növekedhet.

„Huszonkilenc másodperc. Ennyi ideig vonul Magyarország miniszterelnöke a vörös szőnyegen, füttykoncertben, szidalmak között, dühös hangorkántól kísérve. A szégyen útja.”– írta a Facebookon Parászka Boróka erdélyi újságíró, akinek véleményét gyakran osztom, máskor pedig nem. Ezúttal – tudatosan vagy öntudatlanul, nincs jelentősége – különös szerep lett az övé.