Nyugaton dekkolnak az Ukrajnából és Oroszországból származó értékek.

Miközben a francia városokban felgyújtott járművekben, a kirabolt üzletekben keletkezett kár értékét 1 milliárd euróra taksálják, a francia állam és annak intézményei is igyekszenek kivenni a részüket a rablásból. Mondhatni, tartják a gyarmatosító-szokást. A francia világlap, a Le Monde számolt be arról, hogy

„A Louvre rendkívül ritka, Ukrajnából odakerült ikonokat állít ki”.

A párizsi múzeum a kijevi Bogdan és Varvara Hanenko Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a tizenhat, úgymond legsérülékenyebb mű „evakuálását” szervezte. A lépést azzal az – ezek szerint hallatlan – intézkedéssel indokolták, hogy májusban Oroszországban az a döntés született: a moszkvai Tretyakov Képtárból kerüljön vissza az egyházhoz Andrej Rubljov szerzetes (kb. 1360–1430) korszakos, korábban államosított ikonja. Ez ma már a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban tekinthető meg. Kimondva-kimondatlanul: ha Kijevben Washington helyett Moszkva venné át az irányítást, bármi megtörténhetne...

Már a 2022 februárjában élessé vált háború cselekvésre késztette a Louvre elnökét. Mert, ahol a szükség, ott a segítség… Ám akkor az ukrán vezetés még elzárkózott a műalkotások megőrzésre történő átadásától. Mostanra azonban sikerült jobb belátásra bírni a kijevieket, amiben talán az ország egyre növekvő adósságának is szerepe lehetett. Így került tizenhat különleges alkotás, köztük öt nagyon értékes bizánci ikon Párizsba, ahol novemberig állítják ki őket. Azóta azonban kiderült, hogy ezek csak az első fecskék. Ukrajnában vallásháború is zajlik. Az évekkel korábban kezdődött küzdelem következtében, némi tengerentúli és konstantinápolyi segédlettel,

tavaly önállósította magát az ukrajnai pravoszláv egyház. Azért nem annyira, hogy a háttéralkuk után immár látványos lépésként, Volodimir Zelenszkij elnök előterjesztésére, ne igazítsák a karácsonyt a Nyugaton érvényes napokhoz.

A Moszkvától való elszakadást templomok felgyújtása, a híveknek a templomokból való erőszakos kiszorítása, papok házi őrizetbe vétele, bíróság elé citálása, egyes szentélyekben sátánista összejövetelek tartása kísérte és kíséri. Eközben a Kijevbe zarándokló nyugati politikusok Ukrajnát a demokrácia példájaként állítják a lesajnált kelet-európaiak elé, dacára a kirekesztő nyelvtörvényeknek, a megelőző évtizedekben a saját lakosság ágyúzásának, az ellenzéki pártok és médiumok betiltásának.

Hónapok óta tartanak a tiltakozások Kijevben amiatt is, hogy államosították a Pecserszka Lavra kolostor-együttest. A kegytárgyakat múzeumi relikviákká minősítették, s már csomagolják a legértékesebb darabokat, hogy Nyugat-Európa nagy múzeumaiba szállítsák őket. Természetesen, megőrzésre, hogy bajuk ne essék. Aztán, talán úgy őrzik őket időtlen időkig, ahogy Berlinben, Párizsban, Londonban, Madridban vigyázzák a Görögországból, a Közel-Keletről, az Egyiptomból, Afrika más tájairól, továbbá Ázsiából, Indiából – szóval az egész világból – összerabolt tárgyakat, alkotásokat…

Ám az ukrajnai műkincsekkel zajló virmanolás kisded játék ahhoz képest, amit a Washingtonnal és a nagyrészt szintén Washingtont szolgáló EU-parlamenttel a háta mögött Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság korlátozott végrehajtó és döntéshozó jogkörű elnöke művel, aki immár pénzügyi kérdésekben is utasítgatni, sőt zsarolni próbálja a tagállamok vezetőit.

Újabb és újabb akciót indít annak érdekében, hogy az általa képviselt kör hozzáférhessen az Európai Unió területén zárolt orosz állami pénzekhez.

Immár az Európai Központi Bank tekintélyes elnöke, Christine Lagarde is figyelmeztette: egy ilyen folyamat – fogalmazzunk egyértelműen: az efféle rablás! – megrendítheti az euróba vetett bizalmat. A befektetők könnyen elfordulnak egy olyan régiótól, ahol a nemzetközi jogot kijátszva elkezdik saját céljainak megfelelően felhasználni az ott lévő külföldi összegeket. Még akkor is, ha azok pillanatnyilag szankciók alá esnek. Ha ez bekövetkezik, az arra fogja ösztönözni az országok jegybankjait – figyelmeztetnek Lagarde-ék –, hogy máshol és más pénznemben helyezzék el országuk külföldön lévő állami vagyonát.

Miként a Mandiner.hu írja: a befagyasztott összegek legnagyobb kezelője, a belga székhelyű Euroclear. A nevében a tisztasággal, az átláthatóssággal operáló bankban összesen 196,6 milliárd eurónyi orosz állami vagyon dekkol a több mint 300 milliárdnyiból. Bár heverni nem hever, hiszen egyre gyarapszik. A lejáró kötvények összegét – miután azt nem adhatják át a jogos tulajdonosnak – kötelességszerűen befektetik. Az ebből származó nyereséget akarja jelentősen megadóztatni Ursula von der Leyen és stábja, majd

az így befolyó pénzt – számításaik szerint évi 3 milliárd dollárt – Ukrajnának átutalni.

Az eddig Kijevbe – vagy ki tudja, hova? – átfolyt százmilliárdokhoz képest nem nagy pénz. Ahhoz azonban elég, hogy később fedezzék belőle férjének, a szintén a német nemességhez tartozó von der Leyen család tagjának, Heikonak esetleges jutalékát valamilyen ukrajnai eü-üzlet közvetítéséért. Ugyebár emlékszünk még a Pfizer-vakcinabeszerzésre, amit az elnöknő telefonján intézett, s amivel a férjének cége sem járt rosszul?

Apropó, a Washington által szervezett, 2014 februári kijevi államcsínyt követően megalakult ukrajnai kormánynak – más külföldiek között – amerikai, egészségügyben érdekelt cégekkel kapcsolatban állt személy kapta az egészségügyi-szociális terület felügyeletét. Talán azért, mert, mint fentebb is mondám: ahol a szükség, ott azonnal a segítség…

Bár én naiv, nem értettem, miért épp az egészségügy lett kipécézve a gazdasági tárca mellett, amit kifejezetten amerikai állampolgár kapott. Arról is csak később cikkeztem, igaz, így is évekkel megelőzve a nyugati, s a magyarországi médiumokat, hogy az akkor még alelnök Biden fiának, Hunternek dollár tízmilliókat fizetett a semmiért a Burizma ukrajnai energetikai cég. Hogy jószántából-e?

Hangfelvétel van arról, hogy Joe Biden megzsarolta az akkori ukrán elnököt, Petro Porosenkot: ha nem mozdítja el azonnal az ügyben vizsgálatot indított ukrán államügyészt, búcsút mondhatnak egy jelentős katonai segélynek, amire történetesen egy olyan cégnek is fájt a foga, amiben az államfő-csokoládékirálynak is érdekeltsége volt.

Egyrészt a vér nem válik vízzé, másrészt, összenő, ami összetartozik. Leyen asszony Johann Ludwig von Knoop (1821–1894) nevű felmenője üzletemberként jutott a bárói címhez. Igaz, azok a gyapotüzletek és textilgyár-építések Oroszországot is szolgálták. II. Sándor cár ezért adományozta neki a rangot, amit lánya, vagyis az EU jelenlegi elnökének nagyanyja után használ a mi Illustrisima Dominánk, azaz méltóságos asszonyunk, aki kivételes lelkesedést mutat az USA-nak Oroszország ellen, Ukrajna felhasználásával vívott – nem mellesleg, Európa gazdaságát aláásó – proxy háborúja iránt.

Persze, hogyne mutatna! Hiszen, mint említettem, orvos-üzletember férjét is bekapcsolva – Heiko ugyanis 2020 decembere óta a sejt- és génterápiákra szakosodott Orgenesis cég orvos-igazgatója – amerikai gyógyszer-gyártókkal is igen jól üzletelt eddig is az EU-büdzséjéből. Hát, így megy ez, kérem, a mi kapitalista, mégis korrupciótól kevéssé érintettnek mondott világunkban, amit sokan tartanak minden világok legjobbikának. Mit ne mondjak? Fura egy értékrendjük van!#

CÍMKÉP: Szent Sergius és Szent Bacchus ikonját a VI-VII. századból jelenleg Párizsban őrzik. A kép a Sínai-félszigeti Szent Katalin kolostorból került Kijevbe, a Bogdan és Varvara Hanenko által alapított, eredetileg magángyűjteménybe, amit a Szovjetunióban államosítottak, ám idővel sok értékes, Moszkvában őrzött alkotással egészítettek ki – Az Európai Bizottság elnökének az EU-bankokban lévő orosz állami vagyonnal kapcsolatos mesterkedései tönkretehetik az eurót is (Fotó forrása: Le Monde)

KIEGÉSZÍTÉS: A francia Histoire et Société (Történelem és Társadalom) portál, külön bevezetővel, teljes egészében átvette  ezt a cikkemet.