Washington és Moszkva egyaránt az elhúzódó kifárasztás stratégiáját követi.

„Egyértelművé vált, hogy Ukrajna a NATO számára csak eszköz, nem pedig cél!” – jelentette ki Szergej Mihejev orosz politológus a katonai szövetség vilniusi csúcstalálkozójának Ukrajnával kapcsolatos döntésére utalva a Vesztyi FM rádió, július 12-ei Zseleznaja logika (Vaslogika) című adásában. A kijelentés hátterének kijevi és moszkvai szemszögből való megvilágítása a célja az alábbi, az európai gazdaságot fenyegető veszélyre is utaló kommentárnak. 

HÁTTÉR: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamainak a litvániai Vilniusban, Oroszország tőszomszédságában, július 11–12-én megtartott vezetői értekezletétől Volodimir Zelenszkij ukrajnai elnök azt várta, hogy ha nem is nyújtják át országának a katonai szövetségbe szóló meghívólevelet, legalább kijelölik a belépés lehetséges határidejét, s ezzel valamiféle útitervet, határidőkhöz kötött cselekvési programot határoznak meg a nyugati érdekek oltárán kivéreztetett országa számára.

„Példátlan és abszurd, hogy sem a meghívásra, sem Ukrajna tagságára nincs időkeret meghatározva. Úgy tűnik, nincs készség sem arra, hogy Ukrajnát meghívják a NATO-ba, sem arra, hogy a szövetség tagjává tegyék” – írta a Twitteren közzétett nyilatkozatában Zelenszkij. Holott, neki is tudnia kellett, hogy háborúban álló országot nem vesz fel a szövetség, mert azzal maga is a forró háború részévé válna.

Nem mintha bárkit is érdekelnének ma már a nemzetközi jogi kitételek, a szerződések, a politikusok által tett ígéretek, de eléggé nyilvánvaló, hogy ezzel a Nyugat lényegében egy világháború kitörését idézné elő. Moszkva ugyanis 2008 óta folyamatosan hangoztatta, 2021 decemberében pedig minden NATO-tagnak írásban is megüzente, hogy

milyen tárgyalási kiindulópontot ajánl annak érdekében, hogy elálljon a válaszcsapás(ok)tól amennyiben elemi biztonságát veszélyben látja.

Ennek a petíciónak a Nyugat általi teljes figyelmen kívül hagyása miatt következett be 2022 februárjában a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság elismerése, a velük megkötött kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása, majd további két, főleg szintén oroszok által lakott ukrajnai térség Oroszországhoz csatolása. Csak ekkor! Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a megelőző nyolc évben az ukrajnai hadsereg a saját ország keleti részét folyamatosan pusztította, s emiatt az oroszországi közvélemény egy része elégedetlenségének adott hangot Putyinnal szemben! Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy a Kreml megfogalmazása szerinti „washingtoni érdekeknek alárendelt, vazallussá tett kollektív Nyugat” ugyanúgy változtatott stratégiáján, miként az oroszországi vezetés is.

Az orosz vezetésnek azzal kellett szembesülnie, hogy a 2022. február 24-én, Ukrajna ellen indított támadás során az eredetileg feltételezetthez képest lényegesen nagyobb ellenállásba ütközött. Emiatt idővel az ukrán hadsereg lassú felőrlésének módszeréhez folyamodott, illetve az ukrajnai lakosság idegi kifárasztásához. Egyúttal azt a következtetést is levonta, hogy a szinte állóháborúvá alakult küzdelem tapasztalatait fel kell használnia fegyverzetrendszereinek korszerűsítéséhez, katonáinak kiképzéséhez, harci tapasztalatokhoz juttatásához, s jelentősen felfuttatja a hadiipari termelést egy lehetséges, nagy háborúra való felkészülés jegyében.

A Washington által a 2014. februárjában szervezett kijevi államcsíny óta egyre kézzelfoghatóbbá vált, hogy az elmúlt több mint száz év amerikai elnökeinek doktrínái jegyében, annyi próbálkozás után, az USA végre tőkés csoportjainak érdeke alá rendelheti az oroszországi erőforrásokat, s az ottani piacokat. Ami ennél is fontosabb, Moszkva kiiktatásával elrettentheti azokat a feltörekvő országokat, amelyek szabadulni akarnak a Washington által szőtt világgazdasági–pénzügyi hálóból. A Kreml hatástalanítására volt hivatva az eltelt kilenc esztendő alatt az Európai Unióval együtt Oroszországra kirótt több ezer szankció, ami gyakran a nyugat-európai gazdasági érdekekkel is ellentétes volt. Az utóbbi másfél évben különösen erőssé vált a szorítás, amitől  

azt várták, hogy 2022 végére csődbemegy az orosz gazdaság, lázadások törnek ki, s az orosz állam felbomlik.

A washingtoni villámbomlasztási kísérlet azonban ugyanúgy kudarcot vallott, mint Moszkva villámháborús terve Ukrajna ellen. Ezért vették rá a NATO-országok vezetőit arra, hogy folyamatosan lássák el fegyverrel az orosz hadsereget lekötő, fárasztó, annak vér- és anyagi veszteséget okozó, s ezen keresztül az oroszországi lakosság idegzetét próbára tévő ukrajnai vezetőket. Feltehetően, utóbbiaknak anyagilag is megéri, hiszen az országba áramló, ellenőrizhetetlen sorsú fegyvertömeg egy részével is lehet bizniszelni, no meg az ukrajnai oligarchák és a hadiszállításokban érdekelt vezetők cégeinek is jut a támogatásokból, az ország kiárusítása révén felvett hitelekből.

Főleg a határokon az országból való illegális távozásért 3000–5000 euróval tejelni képtelen, katonának összefogdosott férfiak és családtagjaik a vesztesei ennek a piszkos játszmának. Közülük 100 ezer fölött lehet a halottak, ennek duplája–háromszorosa a sebesültek, a rokkantak száma csak ezen az oldalon. Ukrajna gazdasága szétesett. Ami működik belőle, annak egyre nagyobb része nyugati befektetőknek hoz hasznot. De ez a „kollektív Nyugatot” egyelőre nem igazán izgatja. Sőt!

Ha ugyanis az új stratégia sikeresnek bizonyul – aminek hatékonyabb megvalósítását szolgálhatja, nem pedig a béke irányába való elmozdulást a Zelenszkij kiengesztelésére álságosan felkínált NATO–Ukrajna Tanács – az Atlanti óceán két partján kialakult hatalmaknak nem nagy ár Ukrajna szétverése. Hiszen annyi próbálkozás után végre ellenőrzésük alá vehetnék a mai Oroszország területét, s annak természeti kincseit. Persze, csak ha így lesz, s ha nem rokkan bele maga az Óvilág is. Mindenesetre a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov már figyelmeztetett: a NATO törekvései, ezen belül Ukrajna biztronságának úgymond garantálása veszélyezteti Oroszország biztonságát, ami hosszú-hosszú évekre veszélyesebb hellyé teszi Európát.#

CÍMKÉP: Szergej Mihejev a pravoszláv egyházhoz közelálló orosz politológus az állami rádióban többek között a Zseleznaja logika (Vaslogika) című műsorban kommentálja naponta a külföldi és a hazai eseményeket – Ha az új stratégia sikeresnek bizonyul az Atlanti óceán két partján kialakult hatalmaknak nem nagy ár Ukrajna szétverése. De mi történik, ha nem ez a terv érvényesül? (A kép forrása a szankciók miatt nem érhető el)