A Kreml sokak számára érthetetlen hezitálása miatti kérdőjelek hónapok óta szaporodnak.

Ismét az általam néhányszor már idézett Jakov Kedmi borzolta fel a kedélyeket az orosz állami tévé július 5-ei, éjszakai, a címkép jobboldalán is látható műsorvezető nevével fémjelzett,  „Vecser sz Vlagyimirom Szolovjovim” (Este Vlagyimir Szolovjovval) vitaműsorban. A nyugalmazott izraeli altábornagy rendszeresen ostorozza szakmai alapon hol az oroszországi, hol az ukrajnai vezetést. Az utóbbit szerda este azért, mert Kijev minden hadműveleti-harcászati elméleti meggondolást és gyakorlati tapasztalatot figyelmen kívül hagyva, a mesterséges intelligenciára alapozott, az egy-egy frontszakaszra vonatkozó napi amerikai utasításokat vakon követve,

tüzérségi, illetve légitámogatás nélkül veti be a NATO-országoktól kapott, elavult, gyenge páncélzatú, esetenként a túlságos digitalizáltság miatt könnyen mozgásképtelenné váló harckocsikat. Köztük a Leopardokat.

Ezek aztán könnyű célpontjai az orosz tüzérségnek, a harci helikoptereknek. Nem egyszer az aknamezőkre irányítják őket, ahol azonnal felrobbannak a személyzetükkel együtt. Az orosz félre ezúttal azért lett dühös, mert mint mondta: „Reggel egy neves, egy nagyon neves tudósító-blogger cikkét olvastam arról, hogy az ukrajnai front egy konkrét védelmi szakaszát nem erősítették meg. A három mélységi műszaki erődítés helyett csak egy van.” Aztán hozzátette, hogy délután újabb orosz blogger, újabb írása került elé. Abban arról volt szó, hogy az ukrajnai frontvonal egy másik, konkrét helyén, nincs elég lőszere az orosz egységnek.

„Elment az eszük? – fakadt ki dühösen a biztonsági szakértő. Nem fogják fel, hogy a katonáik életét veszélyeztetik? Ha egy ilyen parazita cikke miatt meghalna a fiam, mert az ellenség természetesen ott indítana támadást, akkor megfojtanám az illetőt. Hova juttatják így a hazájukat? Izrael a Közel-Kelet, sőt Európa legdemokratikusabb országa, de a hadsereggel kapcsolatos írások cenzúrakötelesek. Akár hazai, akár külföldi, de egyetlen újságíró sem hozhat nyilvánosságra cikket a tűzvonalban történetekről anélkül, hogy ne engedélyeztetné a katonai cenzorral”.

Mindehhez a stúdióban lévő németországi és belorussziai szakértő csak pislogott, az oroszországiak zavartan bólogattak. A műsorvezető viszont felcsattant, mondván ő itt már ezerszer felvetette ezt. Hozzáteszem: olyan riporterként ágált, aki hétköznapi és vasárnapi tévés és rádiós műsorvezetői munkája mellett, minden pénteken és szombaton forgat az ukrajnai hadműveletben résztvevő déli katonai körzet különböző egységeinél, nem egyszer a frontvonalban. Az életüket kockáztatók iránti empátiával, indulatosan áll ki azért is, hogy

legalább Oroszország nemzetközileg elismert határain belül, azokban a térségekben hirdessenek ki hadiállapotot, ahol a településeket, a kórházakat, az iskolákat, a lakóházakat jó ideje támadják Ukrajnából indított diverzánsok, illetve rendszeresen ágyúzzák őket a túloldalról.

Szolovjov, az előző adásban szintén kifakadt. William Joseph Burns CIA-igazgatónak a Reuters, illetve a CNN által is közzétett, Angliában tartott előadásában kijelentette: az amerikai titkosszolgálatok nem hagyhatják ki azt az „egy nemzedék életében egyszer kínálkozó lehetőséget, hogy az orosz hadsereg speciális hadműveletével elégedetlen lakosság körében ügynököket szervezzenek be”. Elégedetten nyugtázta, hogy a Telegram-csatornán május közepén közzétett felhívás már a kétmilliós kattintásszámnál tart. A Putyin elnök elkötelezett hívének számító Szolovjov úgy reagált erre: „Akiről kiderül, hogy külföldi titkosszolgálatnak dolgozik, azonnal főbe kell lőni!”

Ennek persze egyelőre az is akadálya, hogy Oroszországban nincs halálbüntetés, amit a másfél hete katonai lázadást szervezett Jevgenyij Prigozsinnal, a Wagner magánalakulat (volt?) tulajdonosával szemben is szívesen alkalmazna sok orosz. Dacára a wagneresek artyomovszki (bahmuti) sikerének. Miként Szolovjov a csütörtök reggeli rádióműsorában kijelentette: „Nem lehetnek Oroszország hősei azok, akik egyéni ambícióktól és anyagi érdekektől vezérelve Moszkva ellen indulnak!”

Egyelőre azonban még csak ott tart az ügy, hogy a szerda esti tévéhíradóban egy kommandós akció-sorozat részeként készült felvételeket mutattak be. Ezeken Szentpéterváron, illetve ahhoz közel, Prigozsin tulajdonában lévő vagy érdekeltségeihez tartozó épületekben, többek között egy fényűző palotában, halmokban álló, részben bedobozolt pénzkötegek – összesen tízmilliárdnyi rubel –, aranytömbök, vaskos kábítószercsomagok, fegyvergyűjtemény voltak láthatók. Ám mindez nem feltétlenül váltott ki megnyugvást az említett éjszakai vitaműsorban résztvevőkből, és feltételezhetően a tévénézők többségből sem. Mert nagyszerű, hogy végre léptek a hatóságok, amelyek a lefoglalt pénz jelentékeny részét és a védelmi minisztertől ajándékba kapott különleges pisztolyt már vissza is juttatták az oligarchának, de az közönség azt kérdezi:

 miként alakulhatott ki ez a helyzet? Hogyan halmozódhatott fel az elképesztő vagyon az államfőhöz közel álló oligarchánál?

S még az utóbbi a legkevesebb, hiszen az oroszországi és a nyugati kiváltságosok körében megszokottak az ilyen külsőségek. A fő ebben az, hogy átmenetileg politikai hatalmi tényezővé válhatott a börtönviselt kalandor, ami Putyin tekintélyét is tépázza. Ráadásul, a kérdőjelek régóta szaporodnak, s nyomukban egyfajta tanácstalanság. A január 29-i cikkemben is szóvá tettem, hogy az akkor mögöttünk lévő héten a szokásosnál is indulatosabban követelte több oroszországi közvélemény-formáló – műsorvezető, kommentátor, politikus – a moszkvai döntéshozóktól: adjanak magyarázatot néhány kínos, vagy annak látszó kérdésre.

Egy másik, 2022. október október 12-ei, „Oroszok kérdezték Putyintól” című cikkemben ennél jóval több, a legtöbbször megválaszolatlan kérdést tettem fel, ám számuk csak szaporodott azóta. Persze, magyarázni magam is tudom a Kreml vezetőinek lassúságát. Például azzal, hogy amíg lehet, nem vonnak el a feltétlenül szükségeshez képest több erőforrást az ország nagyléptékű fejlesztésétől, illetve moszkvai nézőpontból egy, a jelenlegihez képest sokkal kiterjedtebb háborúra való felkészüléstől. Továbbá a Nyugattól Kelet felé fordulásra kényszerült orosz vezetésnek figyelembe kell vennie a kínai, az indiai, az afrikai, a közel-keleti, a dél-amerikai államok érdekeit, érzékenységét. Eddig is nagy szerepük volt abban, hogy az orosz gazdaság nem omlott össze. A kibontakozás pedig kifejezetten a velük való együttműködésen múlik.

Ám, ezek az összefüggések kevésbé átláthatók a magukat a Nyugat által megalázottnak érző oroszországi tömegek számára. Még a putyini politika iránt elkötelezett értelmiség, a felső- és középosztálybeli közvélemény-formálókat sem mindig nyugtatja meg az effajta indoklás, sőt, a kifejezett hallgatás, holott utóbbiak józan pillanataikban belátják: a színfalak mögötti húzd meg ereszd meg is szolgálhatja az oroszországi érdekeket. Például a Prigozsin-lázadáskor bizonyosan növelte a Kreml mozgásterét a Washingtontól érkezett üzenet: Amerikának nincs köze a wagneresek akciójához! Vagyis,  miközben rázzák egymásra az öklüket a szemben álló felek, az orosz-amerikai atom- és űripari-űrhajózási együttműködés, a terrorizmus elleni közös fellépés, egyáltalán a diplomáciai párbeszéd fenntartása kölcsönösen előnyös ma is, de még inkább az lehet a jövő szempontjából. Mindent egybe vetve, talán még a világ egészének javát is szolgálhatja, s akár a magyar kormány is tanulhatna belőle…#

CÍMKÉP: Vlagyimir Putyin 2022. július 15-én a Haza Szolgálatáért Érdemrenddel tüntette ki Vlagyimir Szolovjov oroszországi közéleti műsorvezetőt, aki szerint „Nem lehetnek Oroszország hősei azok, akik egyéni ambícióktól és anyagi érdekektől vezérelve Moszkva ellen indulnak!” – A Nyugattól Kelet felé fordulásra kényszerült orosz vezetésnek figyelembe kell vennie a kínai, az indiai, az afrikai, a közel-keleti, a dél-amerikai államok érdekeit, érzékenységét is