Példák sokasága igazolja, hogy a nyugati és a hazai újságírók többségét is a háborús propaganda szolgálatába állították.

Az elmúlt héten valóságos össztűz zúdult a Kreml vezetőire az orosz állami rádióban és televízióban. Igaz, nevek említése nélkül. E közlés feltehetően meglepi a magyarországi közönség nagy részét. Ugyanis a médiumokra kirótt EU-szankciókkal sok tekintetben hozzáférhetetlenné tették az oroszországi forrásokból való tájékozódást, ami persze a nyelvi korlátok miatt addig sem volt bevett gyakorlat. Viszont a szólás- és véleményszabadság, az egy eseményről több forrásból való informálódás letéteményeseinek tekintett nagy amerikai internetes szolgáltatók, a nyugati világ hírellátását nagyrészt kézben tartó néhány amerikai médium és hírügynökség a nemzeti államokig kiépítve csatornáit, mindent megtett és megtesz azért, hogy szelektált információkhoz jusson a közönség Oroszországgal, ezen belül a háborúval kapcsolatban. Így aztán, sok egyéb mellett, nálunk sem értesülhetett a magát tájékozottnak gondoló nagyérdemű arról, hogy

A harciassá vált női politikusok magatartásában is a társadalmi érdekviszonyok és struktúrák fejeződnek ki…

„Háborúban állunk Oroszországgal” – jelentette ki Annalena Baerbock Németország zöldpárti külügyminisztere január 24-én, kedden, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt. (Videón itt.) Ezzel is nyomást gyakorolt az előző napokban vonakodó német kancellárra, megelőzve Olaf Scholz utóbbi bejelentését arról:

Kedmi szerint a NATO vereségének beismerése lesz a tárgyalás, de csak így kerülhető el Ukrajna megsemmisülése.

Ha addig valaki nem érzékelte volna, akkor a január 20-án, pénteken, a németországi Ramsteinben lévő amerikai támaszponton a NATO tizenöt védelmi miniszterének részvételével megtartott tanácskozás után meg kellett értse:

A gróf Apponyi által 1920-ban vizionált organikus egység mai eszközei a NATO és az EU, nem a nemzetállamok.

A trianoni – valójában párizsi – békediktátummal összefüggésben azt ajánlotta január 16-án este az M5 tévécsatorna „Ez itt a kérdés…” című műsorában valamelyik történész:

Demokratizálás helyett az államszocialista elit újra bevezette a munka által termelt érték elrablását – írja Böröcz József.

Van abban valami sorsszerű, hogy Tamás Gáspár Miklós filozófus halálhírére készült el Böröcz József, az amerikai Rutgers Egyetem professzora kiáltványának végső változata. A hét elején angolul futottam bele az interneten. Mindjárt üzentem is neki: „Ha nem fordítod magyarra a hétvégéig, megteszem magam!” A fordítás – miként várható volt – a szerzőt kisebb módosításokra ösztönözte, amelynek magyar változatát már maga korrigálta. Amikor közzétette, elegánsan megemlítette együtt munkálkodásunkat. Ez azonban önmagában nem indokolná a szó szerinti után közlést, ami nem gyakorlata a Bekiáltás blognak. Azért teszek kivételt, hogy

Elsősorban az itthon tehertétellé vált nincsteleneket küldték ki a határainktól több ezer kilométerre.

Az államfő „hősi halált halt katonákról” ír Facebook-oldalán a nyolcvan évvel ezelőtti, a Don-kanyarban feláldozott 2. magyar hadseregre emlékező pár sorában. Én viszont azt gondolom:

Geraszimov tábornok kinevezése utolsó kísérlet a kérlelhetetlenül Nyugat ellenes héják térnyerésének megakadályozására.

Új fejezet kezdődött Oroszország ukrajnai inváziójában, de lehetséges, hogy az államfői utódlásban is. Január 11-én az oroszországi védelmi minisztérium bejelentette, hogy

Az a cél, hogy minden interneten szörfölő megtalálja a saját fóbiáit igazoló állításokat.

A kattintásra vadászó internetes újságszerkesztés valóságos „gyöngyszemére” leltem január 8-án este az Indexen szörfölve. A főoldalon, ám egymástól tisztes távolságban két, kétféle felfogású olvasó kegyét kereső cím ötlött a szemembe:

Úgy értelmezi az ukrajnai eseményeket, hogy orosztudás híján eleve képtelen eredeti forrásokból tájékozódni.

Kínosan melléfogott Bolgár György, amikor január 6-án, pénteken, 16 óra előtt úgy konferálta fel a hírek utáni műsorát, hogy azt hitte, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azért nem fogadja el Vlagyimir Putyin orosz államfő másfél napos tűzszüneti ajánlatát, mert az ukránok velünk egy időben ünnepelték a karácsonyt. Szó szerint az hangzott el, hogy

Az ukrajnai médiumokra nehezedő korábbi nyomás része volt egyes médiaszereplők meggyilkolása is.

Az Ukrán Újságírók Nemzeti Szövetsége azt állította még a nyáron született közleményében, hogy „Senki nem tudta eddig megtörni a szólásszabadságot Ukrajnában, most sem fogják tudni…” A szöveg ahhoz a törvénytervezethez kapcsolódott, amit nemrégiben lényeges változtatás nélkül fogadott el a parlament, és Zelenszkij államfő 2022. december 30-ai ellenjegyezésével hatályossá vált. De már az újságíró szervezet kiáltványából idézett mondat is csúsztatás volt. Valójában a 2014-es februári államcsíny óta