Hozzászoktatnak bennünket a NATO-nak az ukrajnai háborúban való, növekvő szerepvállalásához.

Felhördültem, mikor a minap az egyik influenszer, a hozzá hasonlóan tudálékosok társaságában, azt bírta mondani az Ukrajna területén folyó háborúról:

„Az amerikaiak vigyáznak ám arra, hogy a kijevi hadsereg ne használja civil célpontok ellen a tőlük és más NATO-országoktól kapott rakétákat, fegyvereket.”

Ha másból nem, arról csak értesülnie kellett az újságíró-celebnek, hogy Washington csupán az utóbbi évtizedekben, főleg a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, megannyi háborút indított, de sosem volt tekintettel a bennszülöttekre. Bizony pusztultak, rokkanttá és földönfutóvá váltak ők millió számra.

Ami pedig az ukrajnai hadszínteret illeti, a háború kilencedik évében már csak-csak értesülni kellett volna arról, hogy mióta 2014 februárjában államcsínnyel buktatta meg a törvényes kijevi hatalmat az amerikai adminisztráció, alig volt nap, hogy ne lettek volna civil áldozatai a bábkormányok által a Donyec-medence főleg orosz lakosai ellen indított támadásoknak. Hogy egyértelmű legyek: nem kellett az orosz hadsereg 2022. február 24-ei támadása ahhoz, hogy a kijevi kormánycsapatok megöljenek több mint tízezret saját polgáraik közül, köztük néhány száz gyereket.

Szó, ami szó, sokáig nem nyugati fegyverekkel és lőszerekkel tették ezt – bár egyre inkább amerikai és brit irányítással –, hanem a Szovjetunió időszakából ottmaradt hadianyaggal. Ám napjainkhoz közeledve, még a mi híreinkből is tudható, hogy

fokozatosan töltötték fel az ukrán fegyverarzenálokat nyugati eszközökkel.

A nyugati közvéleményt apránként szoktatták hozzá a forró háborúban való, egyre növekvő NATO-szerepvállaláshoz. Először csak azt mondták: páncélozott szállítójárműveket küldünk, semmi mást. Aztán ez a szöveg jött: némi lőszert az ágyúkba, de másról szó sem lehet. Persze, kiderült – nem mintha nem tudták volna a Pentagonban –, hogy a lőszereik paraméterei nem egyeznek a szovjet lövegekével, így aztán óhatatlanul küldeni kellett ágyúkat, tarackokat, sorozatvetőket is.

De tankokról szó sem lehet – hangoztatták az ámítás újabb fordulójában, mígnem bekúsztak a híreinkbe a NATO-országok tankjai is. Aztán ugyanilyen húzd meg ereszd meg módon jelentek meg a harci repülőkről, a légvédelmi rendszerekről, a mind nagyobb hatótávolságú rakétákról szóló tanakodások. És már ott tartunk, hogy az Euronews április 19-én közzétette az ukrán védelmi miniszter Olekszij Reznyikov Twitter-üzenetét, amely szerint

Az Euronews a fegyverrendszerről szóló ismertetőjét azzal zárta, hogy „A Kreml már tavaly decemberben figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a Patriotok esetleges telepítése a konfliktus jelentős szélesedéséhez vezetne”. Ám az elmúlt héten, a londoni parlament alsóházának szinte ürességtől kongó üléstermében Ben Wallace brit védelmi miniszter bejelentette, hogy az Egyesült Királyság az amerikaihoz hasonló, 250 kilométeres hatótávolságú Storm Shadow típusú cirkáló rakétákkal látja el Ukrajnát. Ezek felszerelhetők az ukrán légierő által használt, a részben egyes kelet-európai országokból, még a szovjet időkből származó harci repülőgépekre is. Mint elhangzott:

„Az ukrán kormány biztosította Londont, hogy a rakétákat csak ukrán területeken használják.”

Ezzel a megnyugtatással csupán az a gond, hogy az ukrán hadsereg tevékenysége – a belövések, a rakéta- és dróntámadások, a diverzánsakciók, a merényletek révén – már régóta átnyúlik az annektált területek határain, s esetenként kiterjed a két orosz fővárosra és környékükre is. Bár vannak kétségeim, de fogadjuk el, hogy a szabotázsakciókról, az oroszországi közírók, újságírók, közszereplők elleni merényletekről csak utólag szereznek tudomást a nyugatiak.

Azt azonban kötve hiszem, hogy a vezérkarok Lengyelországba és Ukrajnába telepített szakértői, akik a hadműveleteket a katonai egységek szintjéig tervezik, s azokhoz a műholdas adatokat szolgáltatják, s a fegyverrendszerekhez gyakran a külföldi kezelő személyzetet is vezénylik, ne tudnának a kelet-ukrajnai települések módszeres pusztításáról, vagy a határon túli brjanszki és belgorodi orosz területek lakóházait rendszeresen érő belövésekről.

Ám bízzunk Zelenszkij és társai szavahihetőségében! S főleg abban, hogy a fokozatos beetetés nem a húr tudatos feszítése, vagyis nem annak tesztelése, hogy mikor fogy el Moszkva türelme. Miként – vesztére?, de vesztünkre bizonyosan – elfogyott a 2010-es évektől egészen 2022 februárjáig tartó időszak végére is a sorozatos nyugati provokációk hatására. Ám az akkor még „csak” hideg hibridháború nyugati oldalról jól megtervezett műveleteiről ugyanúgy nem szerezhetett tudomást a nyugati közvélemény, ahogy

most sem kap hiteles tájékoztatást a Washington és London hatalmi körei által etetett médiumokból.

Nemrégiben arról cikkeztem, hogy „mintha óvatos váltás történne az Ukrajna területén folyó háború nyugati kommunikációjában”; végre bekerülnek a hírekbe olyan események is, amelyek a front túloldalán történnek. Kétségtelen, hogy nem sok köszönet van bennük, mert ezek is csúsztatásokkal vannak tele – miként néhány példán bemutattam. Olyanokkal, amire egy friss magyarországi összeállításban május 13-án reggel bukkantam. Címe szerint: „Brutális videó készült a luhanszki ukrán csapásról”.

Miközben a szerző, a felelősségét és a tényeket elkenve a szokásos feltételes móddal, a forrás ködösítésével operál – „több orosz katona is meghalhatott”; „egyesek azt híresztelték” stb. – csak a lényeg sikkad el. Történetesen az, hogy az oldalon közzétett videó szerint egy rendezett, parkosított városrész emeletes épületeit érte a támadás. A mellékelt térkép alapján, a Moszkva által annektált, az orosz írásmód szerinti Luganszkra Ukrajnából, 130 kilométeres távolságról, Kramatorszk városa közeléből lőtték ki a rakétákat. Ezt az ukrán hadsereg is megerősítette.

Amiről viszont nem szól a fáma nálunk: civil célpontokat romboltak le a köztársaság ünnepnapjára  időzítve. Miként a Luganszki Népköztársaság (LNR) vezetője, Leonyid Paszecsnyik közölte: vállalkozások irodáit rongálták meg, továbbá hat lakóépület üvegfelületei törtek ki. Nyilvánvaló, hogy

azért kellett az általam idézett magyarországi, úgynevezett „hoteltudósítást” a több orosz katonára utalással kezdeni, hogy erről tereljék el a figyelmet.

Vagyis arról, hogy mélyen a front mögötti területen polgári épületekbe csapódtak az alkonyatkor kilőtt lövedékek. A sebesültek sem fegyveresek, hanem – mint az orosz tudósításokból kiderült – hat gyerek, akik közül kettőt szállítottak kórházba. Persze, ez ott már kilenc éve megszokott – már amennyiben megszokható –, a háború kezdete óta pedig szó szerint mindennapos. De ezen túlmenően is van itt még valami.

Én ehhez nem értek, de a magyarországi cikkíró szerint a 130 kilométer túlvan az amerikai HIMARS rakétarendszer Ukrajna által használt változatának hatótávolságán. Ebből akár az is következhet, hogy bevetették az angolok által megígért, de már a londoni parlamentben történt bejelentés előtt leszállított Storm Shadow rakétákat, amiket aztán mindjárt ki is próbáltak. Mindenesetre, a támadás után egy nappal Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium, szóvivője azt állította, hogy

éppen ez történt; május 12-én, 18:30 körül az ukrán légierő Szu-24-es vadászbombázója, amit egy Mig-29-es fedezett, Storm Shadow cirkáló rakétával mért csapást egy műanyaggyártó üzemre és egy húsfeldolgozóra Luganszkban.

Szóval, annyi év után fel kellene ébredni, s nem hinni a kijevi hatalom lózungjaiban (sem) azok után, hogy 2014 őszén az akkori elnök Petro Porosenko bejelentette: kíméletlenül fellépnek mindenkivel szemben, lett légyen az idős vagy gyerek, aki ragaszkodik az autonómiához, orosz nemzetiségének, nyelvének megőrzéséhez Ukrajnában!

Ám az olvasó csak higgyen továbbra is abban az állításban, hogy amíg az oroszok hazudnak, mint a vízfolyás, addig a Nyugat úgymond becsületesen háborúzik. Még csak véletlenül sem a tőkéscsoportok érdekében akarnak piachoz, termőföldhöz, nyersanyagokhoz jutni, hanem azért, hogy a demokráciát, a szabadságot hozzák el erre a tájra. Miként ezt tették Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában és másutt. Minden hátsó szándek nélkül, egyenként 2 és félmillió dollárba kerülő, cirkáló rakétákkal. Ja, nem…

A közvélemény azonban legyen meggyőződve arról is, hogy a nyugati, benne a magyar médiát nem propagandaeszközként használják a kormányok! És szintén nyugodt legyen afelől: az amerikaiak majd odahatnak, hogy a kijevi hadsereg ne használja civil célpontok ellen a tőlük és más NATO-országoktól kapott fegyvereket!

Hiszen ezt nem akárki állította, mint a magyar közönség egyik kedvence, akit csak azért nem nevezek meg itt, mert ízlésem ellen való lenne, hogy ugyanazt a személyt egymás utáni cikkekben simfeljem. Ráadásul, nincs is egyedül a csúsztatásaival, az elfogultságaival a magyar médiatérben, ezért mindez rajta kívül sok más újságírót, úgynevezett szakértőt is illethet. Akit nem, az ne vegye magára, de akit igen, az végre elkezdhetné már az öltözködést, mert a király bántóan meztelen… Egyébként pedig harcos jogvédők, Soros-alapítványok finanszírozottjai, hol leledztek? #

CÍMKÉP: Az Ukrajna háborús bűneit vizsgáló orosz bizottság károkat felmérő helyszínelője a Luganszkot ért, május 12-i rakétatámadás helyszínén – Nem kellett ahhoz az orosz hadsereg 2022. február 24-ei támadása, hogy a kijevi kormánycsapatok megöljenek több mint tízezret saját polgáraik közül, köztük, néhány száz gyereket (Fotó forrása: LNR)