Magyarország parlamenti politikai közegében nem látok szociálisan érzékeny demokratákat. Az Echo TV május 1-jei Visszhang című műsorában többek között ezt szeretném elmondani – már ha a beszélgetés fordulatai során erre lehetőségem lesz.

Van abban valami frivol, hogy május 1-jén, a munka, vagyis a dolgozók ünnepén csupa olyan témát jelölt ki a szerkesztő az Echo Tv ma esti beszélgetéséhez, amelyek a kormány baloldali ellenzékének földbe döngölésére teremtenek lehetőséget. A május 1-je eredendően baloldali ünnep, amit a 19. század elejétől nagy-britanniai és amerikai egyesült államokbeli munkásmozgalmak harcoltak ki a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányok megünneplésére. Mi meg épp ezen a napon fogunk elmélkedni arról, mennyire kilátástalan állapotban van a magyar baloldal…

Mindez annak nyomán ötlött fel bennem, hogy ismét felhívtak az Echo Tv-ből: nem vállalnék-e újbóli szereplést a Visszhang című műsorban. Az előzmény: kétéves együttműködést követően, úgy másfél éve hárítottam el a további felkéréseket. Ugyanis a csatorna más adásainak egyes szereplői olyan szélsőségesen kirekesztő nézeteket hangoztattak, amivel még közvetve sem kívántam azonosulni. Tény viszont, hogy jó ideje legfeljebb sarkos megnyilvánulásokkal találkozom az adásokban, amelyek a tűrésküszöbömön innen vannak, úgyhogy igent mondtam. Egy nappal később megkaptam a tervezett témákat is:

– Kovács László ismét az MSZP élére állna

– Bajnaiék újraterveznek az EU parlamenti választásokkal összefüggésben

– Az MSZP főpolgármester-jelölti casting-je

A témákban az a közös, hogy az ellenzéket belső hatalmi harcok, személyes torzsalkodások osztják meg. Ráadásul az érintettek képtelenek zárt ajtók mögött megvívni csatáikat. Nem egyszer fordul elő, hogy baloldali politikusok a médián keresztül üzengetnek a saját táborukban lévő ellenfelüknek. Az vesse az első követ a jobboldali értékrendet valló Echo Televízióra, aki hasonló helyzetben nem használná ki például, hogy csak az elmúlt napokban Szekeres Imre, Braun Róbert, Lendvai Ildikó, Kovács László, Hiller István, Molnár Zsolt, Burány Sándor nyilatkozott arról, hogy ki lenne alkalmas, vagy ki nem a Magyar Szocialista Párt vezetésére. A volt MSZP-vezető Csintalan Sándor is módot talált arra, hogy valahol megemlítse: Gyurcsány Ferenc egyenesen a Jókai utcai székházba akar visszatérni, mert „Ferenc nem fogja hagyni; vissza akarja szerezni a szocialista tábort”.

Az intrikáknak ebben a nyilvánosság előtti tobzódásában már szinte megkönnyebbülés hallani, hogy az európai uniós képviselői helyekért egyenként mérettetik meg magukat a három héttel ezelőtti országgyűlési választásokon egy táborba vert ellenzéki pártok. De azért itt is kibújik a lóláb, mert ahogy a Bajnai-féle Együtt-PM, meg a Gyurcsány által vezetett DK vezetői megpendítik: a választás egyik tétje, hogy kiderüljön, ki a baloldal legerősebbje. Az MSZP-sek persze ezen nem morfondíroznak, mert szerintük ez választások nélkül is tudható: természetesen ők. Azonban mindebből az derül ki: csak kicsit kell mélyebbre ásni ahhoz, hogy észrevegyük, az EU választási kampány látszólag nyugodtabb felszíne alatt folytatják a birkózást a baloldali csoportosulások; Európa csupán ürügy arra, hogy az évek óta zajló hazai hatalmi játszmáik újabb fordulójára kerítsenek sort a hamarosan nyakunkon lévő önkormányzati választások előtt.

Mindenesetre már ezek előszele is itt van. A Fidesz stabilnak látszó emberével, a jelenlegi főpolgármesterrel szemben eddig a következő úgymond baloldali jelöltek neve került nyilvánosságra: Bajnai Gordon, Horváth Csaba, Karácsony Gergely, Alföldi Róbert, Kulka János, Demszky Gábor. És akkor még nem említettük az MSZP-s Molnár Zsoltnak azt a vihart kavart indítványát, hogy állítson jelöltet az LMP, aki mögé majd beáll az MSZP! Schiffer András, az LMP társelnöke csípőből visszautasította a felvetést, sőt hitványságnak nevezte, mondván, hogy ők nem bocsátják áruba a becsületüket hatalmi koncokért. „A teljes szellemi leépülés jele, ha egy politikai oldalnak kizárólag hatalomtechnikai elképzelései vannak az ország helyzetéről” – nyilatkozta Schiffer a nol.hu-nak.

Ezzel nehezen tudnék vitatkozni! Hiszen magam is azt fejtegetem jó egy évtizede különböző fórumokon – többek között idén január óta ebben a blogtérben is –, hogy Magyarország parlamenti politikai közegében nem látok szociálisan érzékeny demokratákat. Márpedig számomra ez a két szempont alapvető annak eldöntésében, hogy kit tekintsek baloldalinak: szociális érzékenységen alapuló szolidaritás és demokrácia iránti elkötelezettség. Természetesen tudom, hogy történelmi és – a gazdaság átalakulása, válsága nyomán – társadalomszerkezeti okokból ma nincs, nem lehet jelentős tömegbázisa Magyarországon, sőt Európában egy igazán erős baloldali pártnak, de attól még az ország egészének érdeke is, hogy az elesettek, a rendszerváltozás, mi több az EU-hoz való csatlakozás veszteseinek hangját is artikulálja valamely politikai erő.

Minthogy ma nem csupán a munka ünnepe van, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozásunk tizedik évfordulója is, egyet kell értenem a fentebb már idézett Schiffer Andrásnak azzal a gondolatával, hogy a szavazók közötti fő törésvonalat egyre kevésbé a rendszerváltó pártokhoz való viszony határozza meg. Az ellentét mindinkább az elmúlt negyedszázadban kialakult társadalmi struktúrákhoz körömszakadtáig ragaszkodó pártok és a helyzetet kritikusan kezelő politikai-társadalmi erők között éleződik.

Az idő eldönti, hogy ennek felvetésével Schiffer vajon maga is bejelentkezett-e a baloldal vezető pozíciójára. Annyi viszont bizonyos, hogy az MSZP-t jelenleg a sajátjai pergőtüzében vezető Mesterházy Attilának is el kell gondolkoznia a felvetésen. Már amennyiben elvtársai támadásaiban nem őrlődik fel végképp lelkiereje, nem válik kisebbrendűségi komplexusokkal terheltté, frusztrálttá, identitászavarossá, s főleg, ha van benne és környezetében elég szellemi muníció a fennálló rendszer okos, mélyre hatoló, egyszersmind nagy ívű bírálatához, s az erre épülő cselekvési program kialakításához, meghirdetéséhez.

#

És ez lett belőle:

2014-05-01 Visszhang, téma: Ismét belharc dúl a baloldalon.