Ukrajna: A médiaháború fegyvertára

A tudatipar a tények tendenciózus csoportosításával, a műsorokban az egyes események arányainak torzításával, bizonyos kifejezések sulykolásával formálja a közönség gondolkodásmódját az ukrajnai híradásokban is.

Rossz hír a sajtó objektivitásával ámítóknak: a február 21. óta különösen kiéleződött ukrajnai válságot is elfogultan tükrözi a média. Már január 28-án azt írtam erről a Torzítva tudósít a média című bejegyzésemben. Megjegyzem, azóta hol az akkor szóvá tett magatartást tanúsítja az Euronews, hol meg egészen tárgyszerű összefoglalókat közöl. Még nem jöttem rá, mi az egyenetlenség oka. Pedig jó lenne tudni, mert az Európia Unió televíziójának adásaiban érzékelhető bizonytalanság a magyar rádiók és televíziók híreiben is tükröződik. Az embernek olykor az az érzése, hogy a magyar médiumok, főként a rádiók hírszerkesztői az Euronews Latest Bulletin negyedóránként ismétlődő összefoglalóit kritikátlanul használják. Ha ott valami elhangzik, akkor szinte egy az egyben átkerül a magyar hírekbe, amit aztán negyedórával később kihagyásokkal, betoldásokkal, a szóhasználat megváltoztatásával alakítanak itthon anélkül, hogy tekintettel lennének arra, mi és hogyan zajlott valójában.

Kikapcsolták az orosz adásokat

Így történhetett, hogy szombaton, az egyik rádió még összefüggésbe hozta az Odesszába szállított nyugat-ukrajnaiak és a helyi oroszok utcai összecsapásával a több tucat áldozatot követelő szakszervezeti székházi tűzesetet, később viszont már csak a „székházban fellángolt tűz”-ről beszéltek. Mintha tértől és időtől függetlenül fellángolhatna a tűz egy ekkora épületben. Persze ez maga a sajtószabadság ahhoz képest, hogy Ukrajnában és Lettországban egyenesen elrendelték a kábelszolgáltatóknak: ne közvetítsék az orosz állami televízió műsorait!

Az orosz híradások viszonylag összetetten mutatják be a helyzetet. Tudósítóik minden érintett városban jelen vannak. Fegyveres és fegyvertelen civileket szólaltaknak meg. Helyet adnak az amerikai, az európai, a mostani, illetve az elűzött kijevi vezetők és az utóbbiak kíséretében lévők megszólalásainak. A vitaműsorokban az orosz politikusok mellett ukrajnai, sőt oroszul beszélő Európa parlamenti képviselőket, szakértőket is szerepeltetnek. Nem csak Barack Obamától, Angela Merkeltől, az USA ENSZ nagykövetétől idéznek mondatokat, hanem a hivatalos amerikai álláspontot bíráló álló nyugati újságíróktól is. A Fehér Házban tartott sajtótájékoztatókból bejátsszák az amerikai kormányszóvivő Oroszországot bíráló mondatait és egyes újságírók kellemetlen kérdéseit is.

Összességében azért az orosz tévéből mindig az derül ki, hogy ebben a játszmában Oroszország áll a jó, a nyugat pedig – mindenekelőtt az USA és az általa támogatott kijevi vezetés – a rossz oldalon. Mert Oroszországban is alkalmazzák már a nyugati média egyik aranyszabályát „Kilencven százalékban azokat kell megszólaltatni, akik a lakosság tíz százalékát képviselik, tíz százalékban pedig azokat, akik a kilencven százalék képviselői.” A mondat az orosz állam által finanszírozott, angol nyelvű világtelevízió, a Russia Today főszerkesztője, az USA-ban tanult Margarita Szimonjan szájából hangzott el a minap egy vitaműsorban. Természetesen a főszerkesztő kifejezetten az amerikai televíziókra, nem pedig saját csatornájára vonatkoztatta a mondatot…

A szakadár mindig oroszbarát

A tudatipar az ukrajnai eseményekről szóló híradásokban – a fentebb említett módszerek mellett – elsősorban a kifejezések megválasztásával formálja a közönség gondolkodásmódját. Mára a szóhasználatban pro és kontra rögzült az ugyanazon jelenségek ellentétes előjelű leírására alkalmas kifejezéskészlet. Miközben például az egyik magyar lapban azt olvasom, hogy február 21-éről 22-re virradóra elmozdították Janukovics elnököt a hivatalából, ugyanezt az NTV orosz magánadó úgy mutatja be, hogy el kellett menekíteni Kijevből, majd Ukrajnából a megválasztott államfőt, mert a CIA forgatókönyve alapján meg akarták őt gyilkolni. Az NTV magyarázata: amíg Janukovics él, bárki előállhat azzal, hogy a mostani vezetők csupán hatalombitorlók.

Ennek megfelelően az oroszországi állami média szóhasználatában elég ritkán fordul elő, hogy új kijevi hatalomról, kormányról beszélnének. Annál gyakrabban használják a puccsisták, vagy a hunta kifejezést. Nem csak azért, mert hatalomra kerülésükben kulcsszerepet játszottak a szélsőséges, fegyveres nacionalisták, hanem azért is, mert több olyan ukrán parlamenti képviselő állítja: amikor parlamenti szavazással szentesítették az új vezetők kinevezését, ő nem volt Kijevben, ám a szavazókártyájának letétben lévő másolatát felhasználták ahhoz, hogy az „igen” voksokat megfelelő mennyiségben biztosíthassák. Hogy, hogy nem, a máskor oly finnyás nyugati média most nagyvonalúan eltekint e zavaró tényezőktől. Hezitálás nélkül ukrán kormánynak nevezi a Majdan szélsőséges fegyveresei által hatalomra juttatott kabinetet. A kormánnyal és a vezetőkkel kapcsolatban még az átmeneti jelző használatát is csupán ritkán tartja indokoltnak.

A kijevi főtéren, a Majdanon mindmáig sátorozókat az ukrán hivatalosságok hősökként aposztrofálják. Ezzel szemben az orosz médiában megszólalók legfeljebb a Majdan aktivistáiként beszélnék róluk. A legtöbbször a nacionalista, ultranacionalista, a banderista, fasiszta, náci jelzőt használják velük kapcsolatban, akiket CIA-szakértők, amerikai pénzek felhasználásával képeztek ki arra, hogy zavargásokat keltsenek Kijevben, s akikből újabban Nemzeti Gárdát hoztak létre az ország délkeleti részeiben tiltakozók elleni bevetésre. A tiltakozókat a nyugati médiumok oroszbarátoknak és szakadároknak minősítik. Ezzel szemben ők maguk – amiként ezt az orosz tévéből tudható – újból és újból kinyilvánítják: azt követően kezdtek önvédelmi egységeket szervezni, miután az új kijevi vezetés által támogatott nyugat-ukrajnai ultranacionalisták randalírozni kezdtek a keleti városokban. Az oroszországi szóhasználatban Keleten úgymond jobbára fegyvertelen helyi lakosok, antimajdanisták, önvédelmi erők, harcosok lépnek fel az őket másodrendűnek tekintő puccsista hatalommal szemben, akik csupán föderatív államot szeretnének létrehozni a központosított, oligarchák által uralt és folyamatosan kifosztott Ukrajnából.

A tárgyalást senki nem forszírozza

Miközben minden nyugati hírben legalább egyszer előfordul az oroszbarát és a szakadár szó, az Amerika-barát kifejezést én még nem hallottam és olvastam a jelenlegi kijevi vezetőkkel kapcsolatban. Pedig az ukrán állam, a parlament, a kormány, a hadsereg és a biztonsági erők jelenlegi irányítói éveket töltöttek az USA-ban üzletemberként, nagykövetként, baptista prédikátorként, katonai szakértőként, s nagy valószínűséggel a CIA-val is együttműködtek. Velük kapcsolatban annak ellenére kerüli a médiánk az Amerika, vagy a nyugatbarát kifejezést, hogy ezek a személyek jó kapcsolatban vannak a kijevi amerikai nagykövetséggel, a Kijevben időről időre megforduló magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselőkkel, szenátorokkal, az Európai Unió befolyásos vezetőivel, amint ezt nem egy videó-felvétel tanúsítja.

A tudatosan formált hivatalos sajtóközleményeken, a kormányfők, a miniszterek, a kormánytisztviselők és a szóvivők hasonlóképpen gondosan kimunkált, a média által kritikátlanul átvett és széles körben terjesztett nyilatkozatain keresztül valószínűleg azért alakítják így az Ukrajnával kapcsolatos médiatartalmakat, mert kínos lenne, ha túl sokan ráeszmélnének: a kijevi bábfigurák nem csak a szólás- és sajtószabadságról vallott nyugati elveket tiporják sárba, de a polgárok ellen alkalmazható módszerekről is meglehetősen brutális elgondolásaik vannak. Elsősorban tehát a szóhasználat megfelelő megválasztásával próbálják elérni, nehogy megforduljon az a gondolat a nyugati közember fejében, amit viszont az oroszok szeretnének sulykolni: a kijevi hunta büntető-megtorló akciókat, hadműveleteket indított az állampolgári jogaik elismerését követelő orosz ajkú ukrajnaiak ellen.

Eddig úgy tudtuk, hogy a nyugati értékrend szerint ez nem egészen comme il faut. Eddig úgy tudtuk, hogy a nyugatiak felfogása szerint mindenekelőtt tárgyalni kell. Csakhogy az Ukrajna keleti városai elleni hadműveleteket úgy indították meg, hogy a kijevi központi hatalomnak a nyugati országok által támogatott, nem választással, hanem erőszakos körülmények között hatalomra került vezetői az elmúlt hetekben egyszer sem kísérelték meg a tárgyalást a magukat – a talán Oroszország által támogatott folyamat részeként – szintén önkényesen népi polgármesternek kikiáltott lázadók vezetőivel. Tudtommal egyetlen nyugati politikus sem vetette fel ezt a szempontot az elmúlt hónapokban. De a média sem forszírozta. Mert az elhallgatás is épp oly eszköz, mint valaminek egy konkrét formában való kimondása. Lehet, hogy Ukrajnával kapcsolatban valamiért - Ugyan, miért? - minden igazán befolyásos nyugati szereplő azt gondolja, amit nemrégiben az egyik posztom címében írtam le: annál jobb, minél rosszabb a helyzet?

Az első tárgyszerű beszélgetés a Klubrádióban az ukrajnai helyzetről: Szénási Sándor interjúja Székely Árpád volt moszkvai nagykövettel a Reggeli személyben 2014.05.05-én, 9:10-től (8:10-től az idővonalon) http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20140505-085850.mp3

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: