Ukrajna: Végre tárgyalnak! De eredménytelenül...

Egyelőre csak a gázproblémák megbeszélésére, de hosszú idő után tárgyalóasztalhoz ültek az ukrán és az orosz állam képviselői. A tét: kinek a kezébe kerül Ukrajna gazdaságának ellenőrzése. Ám szerintem az orosz csapatok csak akkor lépik át a határt, ha a túloldalon vérfürdőt rendeznek. A cikk megírása után jött a hír, hogy ez is bekövetkezhet. Ráadásul a gáztárgyalás eredménytelenül zárult. Júniustól csak előlegfizetéssel szállít Ukrajnának a Gazprom. Európa ellátása is veszélybe kerülhet.

Ukrajna - gazvezetekek2.jpeg Május 2-án, 15 óra 5 perckor került fel az Izvesztyija honlapjára, hogy Varsóban megkezdődtek az Oroszország, Ukrajna és az Európai Bizottság közötti tárgyalások az orosz gáz Európába történő zökkenőmentes szállításáról. Miközben tehát az ukrán kormány kísérletet tesz arra, hogy fegyveresen foglalja vissza az ellene fellépő orosz ajkú lázadóktól a délkelet ukrajnai városokat, hosszú hónapok óta ez az első jó hír a térségből. Akármiért is, de legalább tárgyalóasztalhoz ültek a felek. Ráadásul a delegációkat kormányzati-parlamenti személyiségek vezetik, az érintett cégek vezetői csak szakértőként vannak jelen. Következésképp a kapcsolatfelvételt bízvást mondhatjuk állami jellegűnek.

Az orosz cégóriás, a Gazprom mindenekelőtt azt követeli az ukrán partnerétől, hogy fizesse meg a gázszállítások után járó, eddig felhalmozódott 3,5 milliárd dolláros tartozást. Ezt az ukrán fél azzal utasítja el, hogy állítsák vissza az évi elejei ezer köbméterenkénti 268 dolláros árat, amit az orosz fél – a korábban adott jelentős árengedményeket megszüntetve – 485 dollárra emelt.

Ha nem sikerül megállapodni, akkor a jelenlegi szerződés értelmében az orosz vállalat igényt tarthat az Ukrajna Naftogaz cégre. Ez Ukrajnára nézve katasztrofális következményekkel járna, mert lényegében a teljes kőolaj- és gázszektort az orosz állami cég ellenőrizné, Ukrajna gazdaságának ellenőrzése közvetve Oroszország kezébe kerülne. Ennek elhárítása nem csupán ukrán érdek. Mindenekelőtt lehetetlenné válna, hogy az USA megszilárdítsa pozícióját ebben az európai ütközőzónában, amit az amerikai vezetés – egy alapítványon keresztül folyósított 5 milliárd dollárral és a szélsőjobboldali fegyveresek kiképzésének segítésével – több éven keresztül készített elő. A nyilvánvaló amerikai cél: meggátolni az Európai Unió, ezen belül Németország, illetve Oroszország egymáshoz való közeledését, az eurázsiai vámunió létrejöttét annak érdekében, hogy javuljanak a tengerentúli cégek üzleti lehetőségei a világnak ebben a részében.

A nemzetközi és stratégiai gazdasági kérdésekben eleve pouvoir nélküli európai uniós vezetők eddig is asszisztáltak a folyamatokhoz. Most, hogy leköszönő félben vannak, már végképp semmi nincs rájuk bízva. Viszont két napja a kínai kormány nyilvánosságra hozta, hogy álláspontja szerint az Oroszország elleni egyoldalú, vagyis az ukrán fél felelősségét figyelmen kívül hagyó, szankciók nem segítik elő a problémás kérdések megoldását. Egyúttal a kínai tévében azt taglalták, hogy az USA bevethet-e taktikai atomfegyvereket Oroszország ellen. Az USA–Oroszország ellentét további kiéleződését talán csak Angela Merkel német kancellár akadályozhatja meg, aki Obama amerikai elnökkel tárgyal Washingtonban. A német politikus remélhetőleg képes lesz meggyőzni arról a választások előtt álló, ezért az Ukrajna-kérdésben is harciasan egymásra licitáló amerikai politikai elitet arról, hogy Oroszországnak magának sem érdeke egy Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktusban való részvétel.

Ezt a mérsékeltebb véleményt egyre több magyarországi szakértő is osztja. Azért kell ezt leszögezni, mert egy hónapja a magyar médiában megszólaltatottak többsége csupán Oroszországot tekintette bűnbaknak. Ehhez képest április 9-én már többek között azt írtam a Bekiáltás blogban, hogy a délkelet ukrajnaiak lázadása nem az Ukrajnától való elszakadást célozza. A fő követelés az ország föderatív állammá alakítása azt követően, hogy a február 21-én fegyveres puccsal hatalomra került kijevi vezetés megfosztotta az orosz nyelv hivatalos használatának jogától a 8 milliónyi eleve orosz ajkú állampolgárt, s azt a sok ukránt, aki maga is az oroszt beszéli csupán. Ebben a cikkben azt is kifejtettem, hogy a 2 és félmilliós Krím félsziget Oroszországba való integrálásának pénzügyi és szervezési terhei akkora erőt követelnek az egyébként is számos nehézséggel küzdő orosz államtól, hogy a minden ízében szétvert, az oligarchák által két évtized alatt teljesen kirabolt Ukrajna újjászervezésének gondját ép ésszel nem akarhatja a vállára venni. Tegyük hozzá: azt követően, hogy az ukránok kiszikkasztották a Krímbe vizet szállító csatornát, a félsziget vízellátásának megoldása is a sürgős feladatok közé tartozik.

Kétségtelen hogy a Krím annektálása miatt okkal érhetik vádak Oroszországot. Ám a Krím Oroszországtól való korábbi elcsatolásának körülményei, meg az a nyilvánvaló közakarat, amit a lakosság látványosan kinyilvánított az anyaországhoz való visszatérés érdekében legalábbis óvatos fogalmazást indokol. Józanul attól sem tekinthetünk el, hogy erre a lépésre akkor határozta el magát a Kreml vezetése, amikor Kijevben az amerikai nagykövetség, a képviselőház és a CIA vezetőinek irányításával sakk-matt helyzetet alakítottak ki a törvényesen megválasztott, kétségtelenül oroszbarátnak tekintett Janukovics elnök fegyveres lázadók közreműködésével történő megbuktatására. Bármit is fecsegtek erről a médiumaink, nincs szomszédos állam, amely egy ilyen helyzetben ne vonna össze katonai egységeket a határai mentén. Ezért az oroszok hadgyakorlatának kárhoztatását csak a médiában zajló propagandajátszma részeként lehet értelmezni. Ám továbbra is azt állítom, hogy a hírszerzőktől, esetleges tanácsadóktól eltekintve az orosz csapatok csak akkor lépik át a határt, ha a túloldalon vérfürdőt rendeznek az immár az ukrán Nemzeti Gárdába beléptetett, a ténylegesen a nyugat-ukrajnai nacionalista–újfasiszta vezetők irányítás alatt álló felfegyverzett egységek.

Sajnos, erre is van esély. De ma a jó hír mégiscsak az, hogy végre tárgyalóasztalhoz ültek a leginkább érintett felek Varsóban és Washingtonban.

Az igazán rossz hír pedig a cikk befejezése után érkezett: "A krími önkéntesek 2 zászlóalja indult el május 2-án a donyeckiek segítségére, hogy megvédjék őket az ukrán hadseregtől és a Jobb Szektor fasiszta harcosaitól. Miként a Felhívásukban mondják: "A Jobb Szektor harcosainak anyáihoz és feleségeihez fordulunk: vigyék haza gyerekeiket, mert megyünk és senki nem állhat az utunkban, megsemmisítünk mindenkit, aki a testvéreinkre támadt!"

A linket Kemény László professzortól kaptam. Azt írtam neki: Két zászlóalj csak arra jó, hogy vér folyjék, de eldönteni semmit nem tud. Ráadásul, azzal, hogy a Krímből indítják őket, semmi nem mossa le, hogy Putyin rendezi így, mert az már Oroszország. Meglehet, most már Putyin erőszakolja ki, hogy aki belép a játszmába, nyakig legyen benne...

Aztán még egy negatív hírt landolt a gépemen: eredménytelenek voltak a varsói gáztárgyalások. Júniustól a Gazprom csak előleg ellenében szállít energiahordozót Ukrajnának. Európa ellátása is veszélybe kerülhet.

A Bekiáltás blogban 2014-ben Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban megjelent bejegyzések listája: