A médiumaink elfogultak lesznek, mihelyt ellentmondásba kerülnek egymással a magasztos nyugati elvek, illetve az üzleti-hatalmi érdekek.

Heteken át meghökkentő volt látnom, hogy az Euronews – amit addig tényszerűen tájékoztató hírforrásnak gondoltam – elfogult beszámolókat sugároz Kijevből. A képsorok brutalitást mutattak akkor, amikor a kormány oldalán fellépő belügyes Berkut osztagokat filmezték, viszont a Majdanon, a Függetlenség terén táborozókat a hatalom önkényének áldozataként állították be. Ezt a felfogást tükrözték a magyar televíziók rövid hírei, a magyar újságok cikkei, a rádiók általam hallott kommentárjai is.

Igaz, ami igaz, Ukrajna a csöppet sem kedvelhető vezetők országa. Oligarchák telepszenek rá a parlamentre, a kormányzatra, a hivatalokra, a hatóságokra. Jó ideje olyanok irányítják az országot, akik a politikai hatalmat csupán arra használják, hogy a klánjukhoz tartozók vagyonát gyarapítsák.

Janukovics elnök szintén ilyen oligarcha. Miután megnyerte az elnökválasztást, nem azzal foglalkozott, hogy végre működő országot szervezzen Ukrajnából, hanem arra koncentrált, hogy eltakarítsa útjából a hozzá hasonló ellenlábasokat, továbbá még gazdagabbá tegye az ország egyik milliárdosát, történetesen saját fiát, s mindazokat, akik a hatalomhoz segítették őt. Mozgásterének növelése érdekében puccsszerűen elnöki rendszerré alakíttatta át az addigi parlamentáris kormányzási szisztémát. Mindezek alapján én lennék az utolsó, aki könnyet hullatna ezért az önelégült és hiú emberért.

Csakhogy nekem nagyon nem tetszik, ha azok a nyugati és hazai médiumok, amelyek a kiegyensúlyozott, az úgymond objektív tájékoztatás letéteményeseinek tekintik magukat, nagyon is elfogultnak bizonyulnak, mihelyt ellentmondásba kerülnek egymással a magasztos nyugati elvek és a nagyon is földhöz ragadt üzleti-hatalmi érdekek! Hozzájuk képest – Lehet ezen csodálkozni! – az orosz híradók tudósításaiban az eseményekben résztvevő minden oldal szemszögéből láthattunk képeket, hallhattunk megszólalásokat. Más kérdés, hogy az ezeket kommentáló vitaműsorokban már érvényesült az Oroszország-szemszög.

Úgy alakult ki ez a helyzet, hogy miközben Janukovics azt hitte: ravaszul manőverezik az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország között, valójában a nagyhatalmak ütközőövezetükké tették Ukrajnát. Az EU egy ukrán szempontból mit sem érő fecnit akart aláíratni annak érdekében, hogy az ország megnyitja piacát a nyugati cégek előtt. Oroszország úgy gondolja, hogy az itt élő orosz honfitársak, sőt állampolgárok érdekeinek védelme, a hozzá közel eső keleti területeken lévő repülőgép-, rakéta-, atomerőművi turbinagyártó stb. vállalatokkal való együttműködés, nem utolsó sorban az orosz Fekete-tengeri flotta bázisának védelme miatt van itt keresnivalója. Ami pedig az USA-t illeti, a fő szempontja alighanem az, hogy az orosz határokhoz minél közelebb tolhassa rakétáit.

Az EU főtisztviselői, a történelmi okokból érintett – s talán egy esetleges majdani területi osztozkodásra is gondoló – lengyel és litván politikusokkal szövetkezve a Vitalij Klicsko által vezetett Ütés (Udar) párt és a börtönben lévő Julia Tyimosenko híveit, vagyis a Haza (Batykivscsina) párt tagjait tüzelték fel tüntetésre. Ebben egy húron pendültek a kijevi amerikai nagykövetség diplomatáival, sőt az amerikai külügyminiszter Kijevben intézkedő helyettesével. (Csak egy pillanatra próbáljunk elképzelni egy fordított helyzetet! Na, ugye, ne megy?)

Oroszország pénzt, a fülig eladósodott Ukrajna számára életmentő összeget ígért, mi több szinte azonnal át is utalta az összeg egy részét, mindenesetre annak másfélszeresét, amit az EU egyáltalán megreszkírozott volna erre a célra. Hozzá az orosz média csak az utóbbi napokban kezdte arra biztatni az Ukrajnában élő oroszokat, hogy önkéntes osztagokat szervezve védjék meg városaik igazgatási központjait az ukrán szélsőségesektől.

Ebben a helyzetben az európai, köztük a magyar tudósításokban az ukrán elnököt, s az Ukrajnának pénzt folyósító Oroszországot megtestesítő Putyint mutatták be úgy, mint akik a rossz oldalon állnak. Értelemszerűen a jók szerepét a nyugati hatalmaknak és az általuk támogatott tüntetőknek osztották ki a mi médiumaink.

A világnak ez a feketének és fehérnek való megmutatása önmagában is kifogásolható lenne, de van még itt valami. Ahogy az előző bejegyzésben már leírtam: az egyik tegnap éjszakai orosz tévéműsorba bejátszott amatőr filmrészlet szerint amerikai kiképzők irányították az ukrán újfasiszta szervezetek nyári túlélő táboraiban zajló foglalkozásokat. Az adásban olyan kiképzőtisztek nevét is megemlítették, akik a 90-es évek elején Szerbiában is megfordultak.

Az ukrán újfasisztákról legyen elég annyi: a II. világháború alatt, a náci Németország hadserege által megszállt országrészekben, mindenekelőtt a Galíciában kegyetlenkedő, vérengző, illetve a belorusz falvak sokaságát felégető ukránok utódainak tekintik magukat. Nemzeti hősként tartják számon a háború alatt a németekkel együttműködő Sztyepan Andrijovics Banderat, aki Lvivben,1941. június 30-án kikiáltotta a független Ukrajnát. Banderának ma szobra áll a sok hányattatást megélt, hol Lembergnek, hol Lvovnak nevezett városban. Az ottani mai banderisták – egyéb dicső tetteik mellett – tegnap már lengyel turistabusz utasait vegzálták… Attól tartok, sokunk arculcsapása lenne, ha épp a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az amerikaiak hoznák helyzetbe ezeket a más népek, népcsoportok gyűlöletére trenírozott osztagokat, miközben a nyugati, közte a magyar lakájmédia szabadságharcosokként jelenítené meg őket! Talán nem késő még figyelmeztetni erre.

Ma, az EU vezetői és az Oroszország elnöke közötti genfi csúcstalálkozón, nemkülönben az ukrán parlamentben mintha néhány lépést tettek volna annak érdekében, nehogy még véresebb, még több halottat követelő összecsapásokba torkolljanak az események. Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy Oroszország semmiképpen nem fog beavatkozni az ukrajnai eseményekbe. Az orosz elnök utalt arra, hogy készek tovább folyósítani a hitelt a szomszédos országnak, ám némi gondot okozhat, hogy lemondásra kényszerült Nyikolaj Azarov Ukrajna miniszterelnöke. Ezzel esetleg kérdésessé válhat a gazdaság szerkezeti átalakításának az eddigi kormányfő által kidolgozott terve, amelynek megvalósítása a pénz szakaszos folyósításának feltétele volt. A helyzetet érzelmileg sem könnyű kezelni – jelezte Putyin. Mert miközben Ukrajna épp ma kérte, hogy a gázszállítással összefüggő korábbi engedményeket további árcsökkentéssel tetézze meg a Gazprom, addig a Lvivben a négerek, a zsidók és az oroszok ellen feltüzelve toborozzák a Kijevbe, naponta induló autóbuszokra a tüntetőket.

Az orosz tévéhíradó ma esti tudósításából kiderült: Galícia székvárosában nyíltan beszélnek arról, hogy sok fegyver van a nacionalistáknál. Ehhez képest a ma fejleményeihez az is hozzátartozik, hogy immár az Ukrajnában élő oroszok – köztük az orosz nacionalizmustól átitatott bájkerek, a motorosok – is önkéntes csapatokat szerveztek, hogy szükség esetén megütközzenek az ukrán szélsőségesekkel. Szimferopolban az autonóm köztársaság képviselői megszavazták, hogy a nagyrészt oroszok lakta Krím félszigetre nem engednek be szélsőséges csoportokat. Ha az a forgatókönyv valósul meg, amit ma egyetlen józan ember sem kíván, ki-ki gondoljon majd arra, hogy vajon ő maga kellő körültekintéssel járt-e el, tudósított-e az ukrajnai helyzetről akkor, amikor még minden olyan egyszerűnek, csupán feketének és fehérnek látszott a kényelmes szerkesztőségi szobákból!

#

2014-ben, a Bekiáltás blogban Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban az alábbi posztok jelentek meg:

1. Egy üstben főhet a gulyás és a borscs? (2014.01.09.)

2. Ostobaság oroszokkal riogatni (2014.01.19)

3. A németek pénzelték Lenint - állítja az orosz állami tévé /2014.01.23.)

4. Ne a tükröt törjétek össze! (2014.01.25.)

5. Fekete forradalom narancsos pestissel (2014.01.27.)

6. Nő a neonácik befolyása Ukrajnában (2014.01.28.)

7. Torzítva tudósít Ukrajnáról a média (2014.01.28.)

8. Putyin: Finanszírozni kell Ukrajnát (2014.01.29.)

9. Dühösek az oroszok az ukránokra (2014.01.31.)