I see a future... / Látok egy a jövőt... – harsogta szokásos, tempós gyaloglásom közben az okos-telefonomból a New York Public Radionak az időeltolódás miatt ott még kora reggeli adásában Joe Biden. Az elnök március 7-éről 8-ára virradóan a nemzethez intézett, több száz válogatott – néhány dühös beszólótól eltekintve – fölöttébb lelkes hallgatóság előtt elhangzott beszédéből erre fókuszált a WNYC-közszolgálati adó. (A rádió honlapján a a fényléptől lejjebb lévő felvételen 56:25-től) Az ujjongás, a helyekről felpattogás, a tapsorkán azonban csak az elengedhetetlen show része volt. Amire fölkaptam a fejem: Biden igen gyakran élt a „jövő” kifejezéssel. Mint utólag megszámoltam: összesen huszonkétszer. Ez is csak azért volt érdekes számomra, mert

Dédnagyapja hajdani tanyájának életét elevenítette föl ifjú barátom az egyik hetilapban. A jogász végzettségű, de műkedvelő helytörténészként is kutakodó fiatalember általában tárgyszerűen fogalmazott. Viszont talán az egyik nemzedékről a másikra öröklődő szóhasználat, nem utolsó sorban a rendszerváltás utáni politikusok szavazatszerzést szolgáló emlékezetpolitizálásának hatása alatt egy pontatlanság is bekerült a szövegbe:

Ez itt a reklám helye. És mégsem, mert az internetes világhálót használók gondjai jelennek meg a cikkben. A Facebookkal való több hónapi küzdelmeim tegnap, 2024. március 5-én érték el az eddigi csúcspontot. Ezért az alábbi szöveget tettem közzé, ahol csak tudtam:

„Ez egy eredendően bűnös eszme” – kaptam fel a fejem a mondatra, ami az M5 tévécsatorna Kommentár Klub február 25-ei adásában hangzott el. Történt mindez a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján. Ilyenkor még többen hajlamosak elhamarkodott kijelentésekre, holott

Bizonyára most is lesznek, akiket elborzaszt majd ez az összeállítás. Merthogy orosz propagandaként fogja fel. De mert nem kívánok változtatni a Bekiáltás tíz évvel ezelőtti egyik célján – a világot moszkvai, s minden más szemszögből is be kell mutatni ahhoz, hogy érdemben összevethető legyen azzal a képpel, ami a torzítva jelenik meg róla – most egy olyan összeállítással állok elő, amire még nem került sor ezen a felületen:

Emmanuel Macron francia elnök február 26-án, egy párizsi konferencián kijelentette, hogy nem zárható ki nyugati csapatok Ukrajnába küldése. A Politico szerint, a tanácskozást követő sajtótájékoztatón azt mondta:

Victoria Nuland, aki a Clinton- az Obama- és a Biden-kormány alatt az USA minden gazemberségének boszorkánykonyhájában több volt mint szakácssegéd azt nyilatkozta Christiane Amanpournak a CNN-ben adott interjú vége felé:

Értem én, hogy 2024. február 24-én arról emlékezik meg a világ, hogy Oroszország éppen két éve támadta meg Ukrajnát. Ám miért a hallgatás a Majdan dicsőségesnek mondott forradalmának tizedik évfordulójáról? A háború közepette talán tényleg nem kellene nagy csinnadrattát csapni. De hogy február 23-án miért nem ünnepeltek legalább egy röpke pillanatig azok, akik

Londonban hamarabb született meg az ítélet, mint hogy lezárult volna a vizsgálat.

Ezeknek ott, Londonban elment az eszük! Esetleg a népet nézik teljesen tökkel ütöttnek? Vagy tényleg tudják a tutit, de nem árulhatják el, mert az MI5, a brit titkosszolgálat a gyilkosa? Több ötletem nincs annak a hírnek a magyarázatára, ami most jött velem szembe az Euronews honlapján:

Oroszország Ukrajnára támadásának kétéves fordulójához közeledve egymást érik a 2022. február 24-e óta zajló háborúval foglalkozó elemzések. Ehhez képest a Bekiáltásban már tíz évvel korábban megjelentek azok a híradások, amelyek az összecsapás veszélyére figyelmeztettek. Az Újraközlés-sorozat 1. részében a 2014. november 23-ai, Hadüzenet nélküli háború című összefoglalómat tettem közzé arról, miként lépett az európai érdek helyébe az amerikai azzal, hogy Németország és Franciaország megszegte a Deauville-i egyezséget. A 2 részben, a tavaly decemberi eseményekhez kapcsolódva, a 2018. október 16-ai Egymást szorongatják a patriarchák című cikkemre támaszkodva idéztem fel, hogy a hibridháborúban az egyházi konfliktus előidézése is eszközzé vált Kijev Moszkva ellen fordításához. Ezúttal a 2014. január 27-ei