Oroszország Ukrajnára támadásának kétéves fordulójához közeledve egymást érik a 2022. február 24-e óta zajló háborúval foglalkozó elemzések. Ehhez képest a Bekiáltásban már tíz évvel korábban megjelentek azok a híradások, amelyek az összecsapás veszélyére figyelmeztettek. Az Újraközlés-sorozat 1. részében a 2014. november 23-ai, Hadüzenet nélküli háború című összefoglalómat tettem közzé arról, miként lépett az európai érdek helyébe az amerikai azzal, hogy Németország és Franciaország megszegte a Deauville-i egyezséget. A 2 részben, a tavaly decemberi eseményekhez kapcsolódva, a 2018. október 16-ai Egymást szorongatják a patriarchák című cikkemre támaszkodva idéztem fel, hogy a hibridháborúban az egyházi konfliktus előidézése is eszközzé vált Kijev Moszkva ellen fordításához. Ezúttal a 2014. január 27-ei

FEKETE FORRADALOM NARANCSOS PESTISSEL

címet viselő, korabeli ismertetőmet tárom az olvasó elé. Ebben az orosz állami tévének A hét hírei adásának megrendítő képei alapján számoltam be az eseményekről. Az akkor már a Kijev főterét, a Majdant, illetve több vidéki várost uraló, szervezett osztagok át akarták venni Ukrajna áramellátása, köztük az atomerőművek feletti ellenőrzést. Az adásban megszólalt Alekszandr Prohanov aggódva számolt be arról, hogy a keleti Donyec-medencében élő oroszoknak nincs veszélyérzetük. Nem tudják elképzelni, hogy egy nacionalista fordulatot követően másodrendű állampolgárokká válhatnak, megtiltják nekik a hivatali érintkezésben az orosz nyelv használatát, a vezető állásokat ukránok foglalják el. Mint tudjuk, mindez hamarosan bekövetkezett, sőt az ez ellen kibontakozott helyi ellenállást a lakosság ellen bevetett büntető zászlóaljakkal, az ukrán hadsereg ágyúzásával próbálták letörni az orosz támadást megelőző nyolc évben is – sikertelenül.

Fekete forradalomnak nevezte az orosz állami tévé A hét hírei című adása a kijevi eseményeket. A fekete jelző arra utal, hogy az autógumik elégetése következtében szüntelenül fekete koromfüst száll az égre. De arra is hivatott, hogy a nézők a II. világháború alatt a németek oldalán tömeggyilkosságokban résztvevő ukrán nacionalistákra is asszociáljanak. A helyszíni tudósítások vandálok háborújának mutatták a Majdanon zajló eseményeket. A kamerák segítségével jelen lehettünk, amikor az erélyes energetikai miniszter kiutasította a felkelőket a minisztériumból, s nem engedte, hogy átvegyék az Ukrajna áramellátása, köztük az atomerőművek feletti ellenőrzést.

Egymás után sorjáztak azok a képsorok, amelyek a Nyugat-ukrajnai városok egy-egy középületének elfoglalásáról adtak hírt. Amerikai, francia és görögországi tüntetéseken készült felvételekkel illusztrálták, hogy adott esetben legalább olyan brutálisan lépnek fel az ottani rohamosztagok, mint ahogyan ezt az ukrán belügy Berkut (szirtisas) elnevezésű rendvédelmi alakulatai tették, ám ez utóbbi a nyugati országok heves bírálatát váltotta ki.

A műsorfolyamban bőven játszottak be korabeli mozgóképeket arról, hogyan fogadták az ukrán banderisták 1941-ben a náci Németország hadseregét, majd 100 ezres nemzeti hadsereget szervezve miként álltak a németek szolgálatába, s vettek részt Ukrajna mellett elsősorban belorusz falvak sokaságának felégetésében, emberek legyilkolásában. A szörnyűségekről egykori jegyzőkönyvek, fotók, az elpusztított falvak helyén álló emlékművek révén, illetve történészek és még élő szemtanú mondataiból alkothattunk képet.

A terjedelmes összeállításban mindössze egy 10-15 másodperces bejátszást láthattunk arról, hogy az ukrajnai helyzetről Putyin elnök vezetésével tanácskozott az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa. Hogy miről beszéltek és döntöttek, arról nem adtak hírt. Gondolom, a Szocsi olimpia miatt tartózkodik az orosz vezetés minden olyan kijelentéstől, ami kedvezőtlen hatással lehetne a játékok megrendezésére…

Alekszandr Prohanov, a russzofil (szlavofil) – de nacionalistának is nyugodtan mondhatjuk – orosz író és folyóirat-főszerkesztő viszont épp Oroszország tartózkodó magatartása miatt fejezte ki aggodalmát. Az RTR Planétán késő éjszaka sorra került interjúban elmondta: Oroszország nem készíti fel a keleti részek orosz ajkú és állampolgárságú lakosságát a szervezett ellenállásra arra az esetre, ha a Majdan irányítói megkezdik offenzívájukat a keleti városok, illetve a legutóbbi elnökválasztáson Janukovicsra szavazó Kárpáton túli terület (számunkra: Kárpátalja) ellen.

Véleményét arra alapozta, hogy az elmúlt napokban nem csak Kijevben járt a felkelők között, hanem nagy kelet-ukrajnai gyárakat – repülőgépgyárat, orosz atomerőművek turbináit és rakétákat szerelő üzemeket – keresett fel. Tapasztalatai szerint a keleti területeken élő oroszoknak nincs veszélyérzetük, mintha a felhők között járnának. Békésen végzik a munkájukat, el sem tudják képzelni, hogy egy nacionalista fordulatot követően másodrendű állampolgárokká válhatnak, megtiltják nekik a hivatali érintkezésben az orosz nyelv használatát, a vezető állásokat ukránok foglalják el, megszüntetik az orosz Fekete-tengeri flotta bázisát és így tovább.

Prohanov szerint már hallatniuk kellene a szavukat, tüntetéseket, polgári véderőt kellene szervezni a városokban, mert a korábbi eseményekre visszautaló megfogalmazása szerint „a narancsos pestis” őket is fenyegeti. A Majdan olyan, mint egy tűzgolyó – mondta. Ám a közepén egy hideg mag – az irányító katonai szakértők szűk köre – Ukrajna nagyvárosaiba folyamatosan küldi ki a jól felkészített csoportokat, hogy egyre több helyen szítsanak lázadásokat. Szerinte már nem lehet számítani Janukovicsra, akit kétszeres árulónak nevezett. Először azért, mert nagygyűlésen ígérte meg, hogy az alkotmányos viszonyokat fenntartja, de nem tartotta be szavát. Másodszor azért, mert elárulta, odadobta a hozzá közelállókat, mindenekelőtt a miniszterelnököt. Prohanov ezt arra vezette vissza, hogy Janukovics csupán egy kapzsi és ravasz üzletember, aki arra játszott, hogy tovább gyarapíthatja a vagyonát az Európai Unió és az USA közötti egyensúlyozással.

Ezzel szemben, az interjút megelőző, hat felkészült szakértő közötti tévévitában, a résztvevők egyetértettek abban, hogy Oroszország ne avatkozzon be közvetlenül az eseményekbe. Ukrajna önálló ország, oldja meg a problémáit egyedül! Egyelőre nem szabad több pénzt átutalni sem – mondták, jóllehet mindannyian tartanak attól, hogy a korábbi balkánihoz, vagy a mostani szíriaihoz hasonló helyzet alakulhat ki az Európai Unió és az USA manőverei nyomán. A helyszínt ismerők szájából hangzott el, hogy bár az események alig zavarták meg eddig Kijev életét, a Majdan immár egy jól szervezett katonai alaptáborhoz hasonlít. A körülbelül kétezer ostromra kiképzett és lelkes harcos között Szíriában harcolt ukrán zsoldosok is vannak. Úgy vélték, hogy hamarosan előkerülnek a fegyverek. Ahogy fogalmaztak: egy idő után a feszültséget csak a kiömlő vér látványával lehet fokozni. Amikor a fegyverek megszólalnak, talán O’bama és Angela Merkel is felébred, s megértik mit okoztak Ukrajnában, ahol természetesen a belső feszültségekre – munkanélküliség, a gazdag ukránok részvétlensége a szegényekkel szemben, a fiatalok vágya az európai minőségű életre, az elképesztő korrupció – rakódik rá a külső befolyás.#