Londonban hamarabb született meg az ítélet, mint hogy lezárult volna a vizsgálat.

Ezeknek ott, Londonban elment az eszük! Esetleg a népet nézik teljesen tökkel ütöttnek? Vagy tényleg tudják a tutit, de nem árulhatják el, mert az MI5, a brit titkosszolgálat a gyilkosa? Több ötletem nincs annak a hírnek a magyarázatára, ami most jött velem szembe az Euronews honlapján:

„Szankciókat mért a szibériai börtön vezetőire az Egyesült Királyság Navalnij halála miatt.”

A valaha nagy tekintélyű BBC-re, az pedig David Cameron külügyminiszterre hivatkozva azt írja az egyébként magánvállalkozásban működtetett európai portál: „Hat börtönfőnök vagyonát fagyasztották be. Mindannyian azt a szibériai büntetőtelepet vezették, ahol Alekszej Navalnij ellenzéki vezető utolsó hónapjait töltötte, és ahol a múlt héten tisztázatlan körülmények között meghalt.”

Mindenekelőtt az ütött szöget a fejembe: mi az, hogy befagyasztották a vagyonukat? Számomra eléggé életszerűtlen, hogy ama hatnak, egy Oroszországban is isten háta mögöttinek számító, az Urálon túli, az Északi-sarkkör alatti fegyenckolónia mind a hat vezetőjének, vagyona lenne az Egyesült Királyságban.  A szövegösszefüggésből arra lehet következtetni, hogy a brit kormány cselekedte ezt az értelmetlenséget, miközben arról nem adtak hírt, hogy London – bár évszázadok óta vágyik erre, amiben jó száz éve Washingtonnal is osztozik – átvette volna az irányítást Moszkva felett. Ha nem, akkor meg hogy?

Nem elég, hogy semmit nem tudunk Alekszej Navalnij halálának körülményeiről, akinek még a holtestét sem láthatta senki a hatóságok emberein kívül, merthogy a halált követően egy hónapig, a vizsgálatra biztosított ideig jogszerűen tartják vissza. És persze, okkal mondja az olvasó: ne nevettessem ki magam, amikor az orosz jogállamiságra hivatkozom! Van ebben igazság. Épp a Navalnijjal 2020–2021-ben történtek mutatják, hogy adott esetben – talán Angela Merkel, az akkori német kancellár Putyinnál való közbenjárására? – félretolták a törvényi előírásokat. Miközben

egy büntetőeljárás miatt lakhelyelhagyási tilalom alatt volt, minden további nélkül utazgathatott Oroszországban. Mi több arra is engedélyt adtak neki, hogy az országot elhagyja.

Ha valami miatt támadni kellene Putyint vagy környezetét a jogállamiságra hivatkozva, éppen ez az! Amúgy a  nyugati kormányok máskor is követelnek olyasmit a moszkvai vezetőktől, hogy egy-egy állampolgáruk, cégük érdekében tekintsenek el a jogszabályoktól. Miközben a tekintélyuralmi viszonyokat bírálják, és folytonosan az úgymond önkényes eljárások miatt állítják pellengérre, szankcionálják az orosz állam és számos ottani vállalat, intézmény irányítóit, ha érdekeik azt kívánják, ugyanezeket a személyeket azzal ostromolják, hogy avatkozzanak be az orosz igazságszolgáltatási rendszerbe, s egyedi utasításokkal vegyék rá a nyomozókat, az ügyészeket, a bírákat, hogy szegjék meg az ottani törvényeket.

Lám, ebben az ügyben is sikerült megtalálni a legfőbb bűnösöket. A börtön hat vezetőjét, akiknek egyelőre csak azt lehet felróni, hogy nem átallottak érvényt szerezni a bírósági ítéleteknek, melyekkel kapcsolatban, persze, adódhatnak kétségek. Főként amiatt, hogy az egyébként is börtönbüntetését töltő ellenzéki politikusra újabb és újabb éveket, legutóbb 25-öt róttak ki. Bár a részletek ismerete nélkül nekem ezekhez kapcsolódva is inkább csak kérdéseim lennének, de én nem vagyok sem a londoni kormány, sem a BBC, sem az Euronews, amelynek szerkesztői bármit a köz elé tárhatnak, anélkül, hogy legalább a kételyeiket megfogalmaznák.

Mert ha már „teljes körű és átlátható vizsgálat” lefolytatását várja el London Moszkvától, mondjuk, fel lehetne tenni a kérdést: hogyan érvényesült az átláthatóság, például Navalnij egészségi állapotának berlini kivizsgálása, a Maláj repülőgép Ukrajna területén történt lelövése, az Északi Áramlat-2 gázvezeték felrobbantása után? Jó néhány más esetben szintén megtagadták a nyugati hatóságok, hogy

a határozott moszkvai kérések, sőt követelések után – vagy csupán a hallgattassék meg a másik fél elve alapján – bevonják a megvádolt orosz állam képviselőit a vizsgálatokba, vagy legalább megismertessék velük a bizonyítékokat.

Ahogy elnézem, Londonban ezúttal is hamarabb született meg az ítélet, mint hogy lezárult volna a vizsgálat. Hacsak – mint fentebb meglebegtettem –, hacsak nem a nyugati titkosszolgálatok valamelyike, mi több egyenesen a britek ölették meg Navalnijt. Ebben az esetben ugyebár nincs szükség arra, hogy megtudják mi történt, hiszen az utasítást ők maguk adták ki. És ne mondja nekem senki, hogy ez a feltételezésem képtelenség! Mert, ha valakiknek, akkor az Oroszország ellen Ukrajna területén egyre közvetlenebb részvételükkel zajló, a gazdaságban, a sportban, a művészet stb. színterein szintén háborút viselő angolszász hatalmaknak, a NATO-nak, ez az eset is jól jöhet ahhoz, hogy tovább növeljék az indulatokat a moszkvai vezetés, személy szerint Putyin ellen.

Ha már fabulálunk, szerintem, nagyon is elképzelhető, hogy Navalnijt, akibe jelentős összegeket fektettek, még egyszer felhasználják a propagandaháborúban. Egyrészt, az idő fogy, egyre kevesebben tudják, ki is ő. Másrészt, épp a halála előtt, a börtönből szabadon továbbított videó-üzenetében nem éppen meggyötört ember benyomását keltette. Eközben persze a börtön, az börtön, a fogság, az fogság. Szépíteni ezt a helyzetet nehéz lenne, ám a nyugati közvéleménynek az orosz, úgymond Gulag-viszonyok – melyek valójában egy letűnt korhoz tartoztak – illusztrálására ez, és a többi a börtönben Navalnijról készült felvétel nem alkalmas. Kétségtelen viszont, hogy a videóban arra panaszkodott:

elfogyott a pénze, vagyis újabb ellátmányra tartott igényt, honnan máshonnan, mint nyugati megbízóitól, akiknek egyébként is finanszírozniuk kell külföldön élő családjának, illetve oroszországi ügyvédeinek költségeit, miközben ez a projekt mára befulladt.

És nem én vagyok a cinikus, hanem akik ezt művelik. Lejátszatják az állítólag néhány milligramm adagban halálos novicsokkal való, 2020. augusztus 20-ai mérgezés* képtelen történetét úgy, hogy a Németországból Szibériába küldött repülőn tartózkodó német orvosok úgy döntenek: huszonnégy óra múlva is ráérnek Berlinbe indulni az állítólagos merénylet áldozatául esett Navalnijjal, akivel kapcsolatban nem állapítottak meg mérgezést az orosz kórházban. Tán csak nem azért volt e késlekedés, mert akkor még nem döntötték el, mekkora legyen az a konvoj, ami a repülőtérről a német katonai kórházba szállítja a férfit a lezárt utakon, a teljes nemzetközi sajtó mozgósítása mellett? Esetleg nehezen vették rá a vizsgálatot végző orvosokat a kívánt, bár a végén titokként kezelt diagnózis felállítására?

Időközben egy Putyin ellenes, hamisításoktól hemzsegő, nagy port felvert videót is kapcsoltak a nevéhez. Ezek után érthetetlen, miért vállalta, hogy 2021. január 17-én visszatér? Miért vállalta a mártíromságot, miközben tudta, hogy amint a gép földet ér, az orosz hatóságok érvényesítik az ellene több ügy miatt érvényben lévő körözési felhívást és őrizetbe veszik? Január 18-án az egyik moszkvai bíróság jóvá is hagyta a letartóztatását egyhavi időtartamra. Ám még erre is rátettek egy lapáttal: egy nappal az őrizetbe vétele után, munkatársai feltöltöttek egy korábban elkészült videót, amelyen országos tüntetésre szólított fel, noha a Covid-járvány miatt tömegrendezvényt eleve nem lehetett tartani. Miért rohant szándékosan a vesztébe?

Kérdések tömege, amelyek egyébként az egész életét végigkísérték onnan, hogy belebukott családi vállalkozásába. De jogászként, pénzügyekkel, tőzsdézéssel foglalkozó közgazdászként sem volt sikeres. Ezt követően – mert halottról jól vagy sehogyan! – az oroszországi politikában próbált érvényesülni.

Szervezeteket alapított, belépett a liberális ellenzéki Jabloko pártba, ahonnan végül kizárták, mert ki akarta túrni az alapítót. Viszont a párt révén, illetve az amerikai kormányzati körökben Oroszország részekre szedése érdekében futtatott Gari Kaszparovval, az egykori sakkvilágbajnokkal, továbbá a jelcini időszak igen befolyásos közéleti szereplőjének, Jegor Gajdar kormányfőnek a lányával való kapcsolatát kamatoztatva többek között elérte, hogy amerikai ösztöndíjat kapjon, bekerüljön az Aeroflot légitársaság igazgatóságába...

Változatos, az Echo Moszkvi „független” rádió műsorvetői posztját is felölelő pályáján tett már néhány ideológiai kanyart a nacionalizmustól a liberalizmusig meg vissza. „Egy dolog, hogy Putyin ellen küzdünk, de a szélsőségesen nacionalista Navalnij által kínált út az országot a fasizmusba taszítja” – nyilatkozta róla a szovjet disszidens nyugatosok nagy tekintélyű, 2014-ben elhunyt politikusa, közírója, Valerija Novodvorszkaja, aki 1988-ban megalapította a Szovjetunió első nyíltan ellenzéki pártját, a Demokratikus Szövetséget.

Ha valakinek ez kevés, ismerje meg Navalnijnak a grúzokról 2008-ban, de a háború után öt évvel is, rágcsálóként nyilatkozó szövegeit, s azt az indítványát, hogy az összes grúzt deportálni kell Oroszországból! Esetleg olvassa el a Soros-alapítvány által támogatott Ukrainszka Pravda írásait! Mondjuk, 2020-ból azt, aminek címe (politikai) „Hulla, rasszista és megszálló, test az Orosz Reich testéből”! Sovinisztának tekintették, mert 2016 nyarán az orosz Echo Moszkvi rádióban a Krímmel kapcsolatos nyilatkozatával

lényegében támogatta Putyinnak a félszigettel kapcsolatos politikáját. Csupán azt tartotta szükségesnek, hogy egy újabb, olyan népszavazást tartsanak az ügyben, aminek eredményét nem lehet megkérdőjelezni.

A fent jellemzett Navalnijt emelte piedesztálra a Nyugat. Történetét most lezárta a halál. Ezen az sem változtat, hogy feleségének, aki egyszer sem látogatta meg őt sem a moszkvai előzetesben, sem a Moszkvához közeli, illetve az Urálon túli, a sarkkör alatti börtönben —, de mert élni kell! – a müncheni biztonsági konferencián, már a halál napján (!?) lehetővé tették, hogy bejelentse: folytatja az oroszországi ellenzék irányítását. S pár napra rá az amerikai elnök is fogadta.

Ne rugózzunk most azon, hogy ehhez férjének sem volt túlságosan nagy mozgástere, s még ha lett is volna, az oroszországi viszonyok közötti befolyását csak akkor tudta volna jelentősen növelni, ha a tőkések, továbbá a fegyveres testületek jelentős csoportjainak támogatását is meg tudta volna szerezni! (Majdnem úgy, miként ha az USA-ban politizált volna...) A feleségnek, Julia Navalnajának erre még kevesebb lehetősége lesz. Akár a börtönbüntetésre ítélt, ellenzéki férje helyére léptetett, ám addig nem politizált, Nyugaton nem saját keresetéből élő, belorusz Szvetlana Tyihanovszkajának. Ráadásul, Navalnijról egyelőre azt sem tudjuk, hogy
      (1) természetes halállal halt-e meg?
      (2) a halála miért lett volna érdeke a három héten belül elnökválasztáson induló Putyinnak?
      (3) ha nem az elnök ölette meg, mely oroszországi körök tetették el láb alól, netán éppen azért, hogy lejárassák az államfőt, pláne, ha igaz, az az egyes nyugati lapokban olvasható közlés, miszerint előrehaladott tárgyalások folytak Moszkva és Washington között egy Navalnijt érintő fogolycseréről?
      (4) netán a börtönön belül, a bűnözőknek adósodott el Navalnij, akitől az adósságot, vagy csak egyszerűen védelmi pénzt követeltek a magyar gondolkodással felfoghatatlanul erős, Sztálin alatt is felszámolhatatlan alvilág vezetői, s emiatt tették lehetővé számára, hogy nyilvánosan pénzt kérjen?

A kérdések újabb kérdéseket szülnek. Mindenesetre, akármi történt, azzal, hogy 47 évesen, 2024. február 16-án meghalt, még egy utolsó szolgálatot tett megbízóinak. Végtére, azért küldték vissza, hogy akár mártír legyen belőle.#

MEGJEGYZÉS:
* A novicsok egyik kifejlesztője Vil Szultanovics Mirzajanov az USA-ban, New Jersey-ben él 1996 óta. A Princeton Egyetemen kapott professzori állást, miután átadta az amerikaiaknak a vegyi anyaggal kapcsolatos dokumentációt. 2018. március 7-ei keltezésű Facebook-bejegyzésében azt írta: a formuláját publikálta is. Tehát azóta, megfelelő felszereléssel és tudással, bárki előállíthatja a szert.

CÍMKÉP: Alekszej Navalnij a halála előtti utolsó videón azt állította: a körülményekhez képest megvan, bár elfogyott a pénze – Nem én vagyok a cinikus, hanem akik visszaküldték Oroszországba: halála jól jött a propagandaháborúban (A felvétel alapján készült kép forrása: Euronews)