Victoria Nuland, aki a Clinton- az Obama- és a Biden-kormány alatt az USA minden gazemberségének boszorkánykonyhájában több volt mint szakácssegéd azt nyilatkozta Christiane Amanpournak a CNN-ben adott interjú vége felé:

„Ez nem az a nyugatos, európai Oroszország, amilyet mi akartunk.”

Magam is nem egyszer leírtam már, hogy az amerikai tőkés köröknek a szabadság- és demokráciaexport kifejezéssel fedezett, gyakran sikeres behatolási kísérletei mögött milyen kétszáz évre visszanyúló doktrínák állnak. Ezzel összefüggésben a Kelet-Európában most is amerikai külügyminiszter-helyettesként intézkedő Nuland asszony évtizeddel ezelőtti, az ukrajnai államcsínyt szervező ténykedésével kapcsolatos konkrét megnyilatkozásokat többször idéztem a Bekiáltás blogban. Kamerák előtti kijevi pózolásairól nem egyszer adtam hírt.

Tíz éve televíziós közvetítésekből, a YouTube-on elérhető felvételekről úgy számolhattam be az eseményekről, hogy saját szememmel is láttam, amit művel, saját fülemmel is hallottam, amit mond. (Fiatalabbaknak: akkor még nem volt elterjedve a mesterséges intelligencia által előállítható, a valóságot akár tökéletesen meghamisító eljárásmód.) Viszont, amikor az amerikai tőkeérdeket kiszolgáló washingtoni kormánynak az 1991 utáni oroszországi beavatkozásait említettem, csak a nyugati rablás tényeiről és méretéről szóló utólagos beszámolókat idézhettem.

Ha az 1993-as jelcini puccs mögötti amerikai szálról szóltam, csupán az általam hitelesnek tekintett történészi elemzésekre építhettem. Esetleg a Time magazinnak a Boris Jelcin újraválasztási kampányát szervező amerikai tanácsadókkal és pénzemberekkel foglalkozó beszámolójára hagyatkozhattam. Vagy az ennek alapján készült Spinning Boris című film dokumentumértékű jeleneteit idézhettem fel. Utóbbiakról sokat mond a Time 1996. július 15-ei írásának címe és összefoglalója:

Most fordult elő először, hogy a washingtoni mélyállam egyik, a napvilágon is mutatkozó képviselőjétől hallhattam: abban a kilencéves borzalomban, amit az oroszországi lakosság a Szovjetunió szétesése után elszenvedett, könyékig benne volt a washingtoni és a New York-i döntéshozók keze is. Természetesen, az ellenforradalmi szovjet-nomenklatúra és az ebből a körből kikerült, egyik napról a másikra mesés gazdagságra szert tett oligarchák mellett.

Egyet azonban nem értek. Ez az okos nő nem hallotta saját magát, amikor kijelentette, hogy nem ilyen Oroszországot akartak? Az a gondolat, hogy az USA bármit megtehet a világban annyira belefészkelte volna magát a tudatába, hogy nem veszi észre: ellenszenvet vált ki az egyedüli szuperhatalmi akaratot, értékrendet másokra zabolátlanul rákényszerítő, mérhetetlenül immorális felfogás?

Nehéz elhinni, hogy ne érzékelné, amit a nyugati (lassanként a múlt részévé váló) jóléti országokban élőkön kívül már mindenki tud, s amire utolsó mondatainak egyikében Nuland ezúttal is hivatkozott: az amerikai uralkodó körök által mantrázott szabadság és a demokrácia, a szabad és nyitott nemzetközi rend a világ nagyobbik felében elnyomást, kizsákmányolást, akár fasiszta rezsimek tömeggyilkosságainak támogatását, a hegemónnak ellenszegülő országok egész sorára kirótt, kereskedelmi és pénzügyi szankciók tömegét jelentette és jelenti.

A kelet-európai kérdésekben kiválóan tájékozott államtitkár-helyettes tényleg nem értené, Putyin nagyarányú lakossági támogatottságának az az alapja, hogy véget vetett a nyugati, elsősorban az amerikai beavatkozás nyomán is kialakult, a kisemberek nálunk felfoghatatlan mértékű nélkülözésének, a hatóságok csúszópénzre igényt tartó fő- és kishivatalnokainak, a helyi kiskirályoknak, a bandáknak, a maffiáknak való kiszolgáltatottságának? Nem érzékelné, hogy – kihasználva a Washington által szervezett 2014-es kijevi puccs nyomán kialakult helyzetet – a putyini vezetés 

A hazafias-birodalomérzésre épülő ellenállást csak erősíti bennük, ha egy amerikai vezető arról beszél, hogy szorosabbra húzzák Putyin nyaka körül a hurkot, miként ez Nuland szájából elhangzott az interjúban. Ehhez képest, vajon mikor jön el az idő, amikor Amerika látható és láthatatlan vezetői felfogják: tarthatatlan az a brutalitás, amivel puccsokat szervezhetnek bárhol a világon a dél-amerikai országoktól Grúzián át Ukrajnáig, s hogy Európában teletűzdelik saját vazallusaikkal a kormányokat, a parlamenteket? Hogy az úgynvezetgett civil szervezetekről említést se tegyek.

Tudatára ébrednek-e valaha annak, hogy milyen visszatetsző, amikor az emberi jogokról papolnak, ám ezzel egyidőben külföldi országokban, mint Kuba megszállva tartott egyik szegletében, olyan börtönöket tartanak fenn, amelyekben nem kell igazodni az amerikai törvényekhez, s bírói ítélet nélküli tartanak fogva, kínoznak meg embereket? Hogy az Ukrajnában, Grúziában, s ki tudja még hol működtetett, egy esetleges biológiai hadviseléshez vírus- és baktériumtörzsekkel foglalkozó, amerikai pénzből finanszírozott, az ENSZ elé tárt laboratóriumokról említést se tegyek.

Valamikor képesek lesznek-e szembe nézni azzal, hogy a világ kizsákmányolásának érdekében, csak az utóbbi három évtizedben hány országot ingattak meg, romboltak le bombázásokkal Jugoszláviától Afganisztánon, Irakon át Líbiáig, amelyekben százezreket gyilkoltak meg, milliókat tettek földönfutóvá? Mikor látják be, hogy ők is bűncselekményeket követnek el, amikor azért támadnak meg, szednek szét országokat, hogy ott saját katonai bázist hozzanak létre, amelyeknek az a feladata, hogy védjék az Amerikának fontos szállítási útvonalakat, nyersanyaglelőhelyeket, biztosítsák a más államok területén lévő természeti kincseknek az amerikai hegemóniával működő nyugati transznacionális cégek hasznára történő kitermelését?

Panamától Koszovón át Szíriáig, s a termőföld, a palagáz tekintetében immár Ukrajnáig, végtelen ez a sor, amiről azok is tudnak, akik az amerikai értékrend emberiséget megváltó voltát zengik. Kérdésem hozzájuk: mikor fogják fel e nyugati, köztük magyarországi, magukat humanistának tartók, hogy a király meztelen? Vagyis azt, hogy a mások birtokában lévő, mások által létrehozott értékekre alapozott viszonylagos jólét, s az ezt lehetővé tevő kizsákmányolás elfedésére használt ideológia nem más, mint ahogy ezt professzorasszony ismerősöm állítja, mint az imperializmus fasiszta – az alternatív Nobel Béke-díjas Johan Galtung szerint: geofasiszta – változatának támasza. Ha ez így van, akkor ennek Victoria Nuland az egyik arca....#