Emmanuel Macron francia elnök február 26-án, egy párizsi konferencián kijelentette, hogy nem zárható ki nyugati csapatok Ukrajnába küldése. A Politico szerint, a tanácskozást követő sajtótájékoztatón azt mondta:

„Ma nincs konszenzus szárazföldi egységek hivatalos kiküldéséről, de semmi sem kizárt. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút. Oroszország veresége nélkülözhetetlen Európa biztonságához és stabilitásához.”

A magát hirtelen napóleoni szerepbe avírozott Macron kijelentésére hevesen reagáltak számos fővárosban Washingtontól Berlinen át Moszkváig, hiszen a mondatnak nyomatékot ad, hogy Franciaország az Európai Unió egyetlen atomhatalma. Más kérdés, hogy épp Párizsban kellene leginkább tudni, mi lett a vége az 1812-es francia-lengyel kalandnak, Oroszország megtámadásának. 

»Ezzel a „talán csapatokat kellene küldenünk” megjegyzéssel a francia elnöknek sikerült végre feloszlatnia a „nyugati szövetséget”. Молодец, месье Микрон!« – olvasom B. J. Facebook-bejegyzését a cirill betűs Macron–Mikron leleménnyel. Ugyanis a Mologyec, meszje Mikron cirill betűs megszólítás fordítása:

Derék dolog, Monsieur Mikron!

Nem állom, meg, s egy mondatszörnnyel csavarok egyet a dolgon: „Микрон и Ливерная колбаса dwa bratanki, I do szabli, i do szklanki. Oba zuchy, oba żwawi. Niech im Panie DIABEŁ błogosławi!”. A magyar–lengyel kapcsolatra utaló mondás negatívba fordított parafrázisa az orosz és lengyel szavakat, remélem, nem sok nyelvtani hibával megjelenítő elegyének értelme: „Mikron és Májashurka – oroszok pikirtkednek így a német kancellárral egy tavalyi vásári sokadalomban való lacikonyhás szereplése óta – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Mindkét vitéz oly vidám, áldja őket Ördög uraság!

Komolyabbra, sőt véresen komolyra véve! Természetesen, tudom, hogy Olaf Scholz ma még hezitál Macron felvetésével kapcsolatban, hiszen a németek is elvéreztek már Moszkvánál, Leningrád és Sztálingrád alatt. S mint fentebb jeleztem, tudom, hogy a francia elnök indítványa másokat is meghökkentett a NATO-ban, illetve az Európai Unióban, ami hovatovább egy és ugyanaz. De látom a fokozatosságot is a Nyugat előrenyomulásában:

(1) A NATO keletre terjeszkedése Oroszország határai felé, amit nem ártana végre komolyan venni például annak a mondatnak a fényében, amire előző jegyzetemben idéztem a CNN-nek interjút adott Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettestől: „szorosabbra húzzuk a hurkot Putyin nyaka körül”. Mielőtt még bárkinek kétsége lenne: itt nem Putyin a lényeg, hanem az, amit képvisel, vagyis Oroszország.

(2) A Washington által 2014. február 22-ről 23-ra virradó éjjel szervezett államcsíny Kijevben. Ezt megelőzően és ezt követően a posztszovjet térségben a CIA és a Soros-szervezetek Moszkva-ellenes tevékenységének állandósulása. 

(3) Az USA és szövetségesei Afganisztánból való kivonulása után az ott felszabadult páncélozott szállítójárművek, s az egyéb, ott már fölöslegessé vált hadfelszerelés Ukrajnába szállítása. Ukrajnában, a Pentagon finanszírozásával, titkos laborkísérletek megkezdése biologiai fegyverek fejlesztéséhez.    

(4) 2014 tavaszától 2022 februárjáig a Donyec-medence nagyrészt orosz etnikumú lakossága ellen büntető zászlóaljak és a hadsereg alakulatainak bevetése nyolc éven át, mert az ott élők – akárcsak a Krím lakossága – a 2004-es alkotmány, s a 2014. február 21-én az ukrajnai kormányzó erők és az ellenzéknek a német, a francia és a lengyel kormány külügyminiszterének közreműködésével létrejött megállapodása alapján követelték az Ukrajnán belüli autonómiát.

(5) A Varsói Szerződés után maradt ágyúk, harckocsik lőszerkészletek Kijevnek való átadása, s ezzel párhuzamosan a NATO vezérkari tisztjeinek, kiképzőinek részvétele az ukrán vezérkar, a katonák ki- és átképzésében. Az orosz határok közelében csapatok összevonása, erődítmények kiépítése, nagyszámú haditechnika és lőszer felhalmozása.

(6) Oroszország 2022. február 24-ei – Moszkva szerint megelőző – támadása után a frontzónában amerikai, angol, lengyel főtisztek, sőt tábornokok tanácsadóként alkalmazása, a NATO-tagországok leszerelt vagy átmenetileg tartalékba helyezett katonáinak zsoldosként való bevetése.

(7) A NATO, illetve az amerikai Elon Musk kémműholdjainak bekapcsolása a hadműveletekbe.

(8) Idővel megjelennek nyugati páncélosok is a fronton. Köztük németek, rajtuk az 1940 és 1945 között a náci Németország hadereje, a Wehrmacht által használt sajátos kereszt, a Balkenkreuz jelképpel, ami az ukrajnai térségben az akkori borzalmakkal, féktelen pusztítással kapcsolódott össze. Más kérdés, hogy a páncélosok közül sokat semmisítettek meg az oroszok, mert gyalogsági és légi támogatás nélkül vetették be őket.

(9) Nem küldünk olyan rakétát, amivel át lehet lőni Oroszországba – hangzott el a fogadkozás a nyugatiaktól.

(10) Küldünk, de isten bizonyra megígértetjük a kijevi vezetéssel, hogy nem lőnek át.

(11) Amikor mégis lövik a brjanszki és a voronyezsi településeket – a donyeciek és a luganszkiak mellett, de az már tíz éve zajlik – akkor erről mélyen hallgatunk.

(12) Nem küldünk olyan rakétát, amivel mélyen be lehet lőni Oroszország területére – mondják a nyugatiak.

(13) Küldünk, de isten bizonyra megígértetjük a kijevi vezetőkkel, hogy nem lőnek be velük mélyen Oroszországba.

(14) Nem, az F-16-os vadászbombázókról szó sem lehet!

(15) Biztos, ami biztos, megkezdjük kiképezni hozzájuk az ukrán pilótákat. Stb.

Ám vannak arra utaló jelek is, hogy a francia elnök csupán előreszaladt. Mert félhivatalosan már megszellőztették: a színfalak mögött arról töprengenek, ha nem a NATO, hanem csak egyes országok (például Lengyelország) küldenek csapatokat, az még nem NATO-beavatkozás... Vajon nincs abban valami igazság, amit épp ma reggel hallottam az orosz rádió egyik elemzőjétől épp Macronnal és társaival kapcsolatban: „Az európai vezetők új generációja nem érez felelősséget sem saját országáért, sem a választóiért, sem Európáért. Ők a transznacionális vállalatok, mindenekelőtt a hadipari komplexum kreatúrái?#