1238. BEKIÁLTÁS: Biden és Putyin látomása a jövőről
CÍMKÉP: Joe Biden és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozója 2011. március 11-én – Vajon tényleg csak a fiatalokon múlik a jövő, miként ezt Putyin vizionálta, s nem a nagyhatalmak háborús héjáin? (Fotó: TASZSZ)
I see a future... / Látok egy a jövőt... – harsogta szokásos, tempós gyaloglásom közben az okos-telefonomból a New York Public Radionak az időeltolódás miatt ott még kora reggeli adásában Joe Biden. Az elnök március 7-éről 8-ára virradóan a nemzethez intézett, több száz válogatott – néhány dühös beszólótól eltekintve – fölöttébb lelkes hallgatóság előtt elhangzott beszédéből erre fókuszált a WNYC-közszolgálati adó. (A rádió honlapján a a fényléptől lejjebb lévő felvételen 56:25-től) Az ujjongás, a helyekről felpattogás, a tapsorkán azonban csak az elengedhetetlen show része volt. Amire fölkaptam a fejem: Biden igen gyakran élt a „jövő” kifejezéssel. Mint utólag megszámoltam: összesen huszonkétszer. Ez is csak azért volt érdekes számomra, mert
egy nappal azelőtt hangsúlyosan használta a „jövő” szót Vlagyimir Putyin is.
Az orosz elnök az Ifjúsági Világfesztivál* zárása alkalmából, a 2014-es szocsi olimpiára létesített Sziriusz központ** területén, a Fekete-tenger partján épült stadionban repeső fiataloknak azt mondta: »A fesztivál egyik jelszava: „Kezdjük el együtt a jövőt!”. Tekintsük hát úgy, hogy a jövő elkezdődött. De hogy milyen lesz, az önökön múlik.« Erre asszociáltam tehát, amikor a New York-i közszolgálati rádió adásában a Biden-szövegből kiemelt részt meghallottam, ami, magyarra fordítva, teljes egészében így hangzott:
„Olyan jövőt látok, amelyben megvédjük a demokráciát, nem pedig leépítjük.
Olyan jövőt látok, ahol visszaállítjuk a választás jogát, megvédjük a többi szabadságjogot, nem pedig szűkítjük azokat.
Olyan jövőt látok, ahol a középosztálynak végre tisztességes esélye van, és a gazdagoknak végre ki kell fizetniük a rájuk eső adót.
Olyan jövőt látok, ahol megmentjük a bolygót az éghajlati válságtól, országunkat pedig a fegyveres erőszaktól.
Mindenekelőtt, minden amerikai számára látok jövőt!
Egy országot látok, ami minden amerikaié!
És én mindig az összes amerikai elnöke leszek!
Mert hiszek Amerikában!
Hiszek bennetek, az amerikai népben.
Ti vagytok az oka annak, hogy soha nem voltam ilyen optimista a jövőnket illetően!
Építsük tehát együtt a jövőt!”
Úgy gondoltam, célravezetőbb, ha ezt a részletet Putyinnak nem az idézett, mindössze 9 perces beszédével, hanem a február 29-ei, a Föderáció Gyűléséhez intézett, valamivel több, mint 2 órás Üzenetével (Послание) vetem össze. Az orosz államfő ebben foglalta össze az Oroszországnak ajánlott, a következő hat évre szóló társadalmi-gazdasági programját. Szövegében a „jövő” (будущее) kifejezés ötször hangzott el. Ezekben a mondatokban:
♦ Minden Üzenet a Föderáció Gyűléséhez – mindenekelőtt jövőbe tekintés.
♦ Hangsúlyozom, hogy a jövőnk stratégiai alapozásáról van szó, ezért ezeknek a feladatoknak a megoldásához minden rendelkezésünkre álló eszközt biztosítunk, kiemelt költségvetési finanszírozást rendelünk hozzájuk.
♦ A függetlenséget, az önellátást, a szuverenitást minden nap bizonyítani, erősíteni kell. A saját, és csak a saját felelősségünket vethetjük fel, amikor az Oroszország jelenével és jövőjével kapcsolatos felelősségről beszélünk. Ez a mi szülőföldünk, őseink hazája, amelyre csak nekünk van szükségünk és csak nekünk oly drága, és, természetesen, utódaink számára, akiknek erős és virágzó országot kell továbbadnunk.
♦ A program, amit ma az Üzenetben felvázoltam, objektív és megalapozott. Ez egy erős, szuverén ország programja, amely magabiztosan tekint a jövőbe.
♦ Hiszek a győzelmeinkben, a sikereinkben, Oroszország jövőjében!
Nem terhelem az olvasót a részletekkel. Aki ezekre kíváncsi, a linkek segítségével ízekre szedheti a beszédeket. Merthogy a tervek mindkét esetben ragyogóak, de csak tervek. Lelkesedhetnek is értük akár az amerikaiak, akár az oroszok, mint ahogy fanyaloghatnak is miattuk. Magam, az Egyesült Államok és az Oroszország jövőjével kapcsolatos politikusi víziókhoz szívesen kapcsolnék reményeket, mert valóra válásukkal talán az egész világ nyerhetne. De, természetesen, más nézőpont is létezik. Itt van például az amerikai Carnegie Alapítvány berlini központjának szerzője, Tatyjana Sztanovaja, aki így értelmezte az orosz elnök mondanivalóját:
»Putyin Üzenetének választások előtti rutinbeszédnek kellett volna lennie, de a valóságban nagyon ijesztő benyomást keltett azzal, hogy az eszkaláció spirálja egyre megállíthatatlanabb. Oroszország fokozatosan általános politikai-katonai mozgósításba kezd. Igen, embereket még nem küldtek tömegesen a frontra (és nem valószínű, hogy a közeljövőben megtörténik ez), de a front-kontextus kezd behatolni a polgári élet minden szférájába, a „hagyományos értékek” erőltetésétől egészen a „Különleges Katonai Művelet” hőseiről való gondoskodásig, akiket Putyin most az „igazi elit” pozíciójába igyekszik előléptetni.«
Mit ne mondjak: a harcos hangvételt a Biden-beszéddel kapcsolatban is fel lehetne vetni. Különösen, ha figyelembe vesszük azt a csöppet sem mellékes körülményt, hogy most sem az USA határainál folyik néhány háború, amelyekben, bármit is mondanak erről a washingtoni vezetők, az Egyesült Államok egyébként térdig gázol. Ezen túlmenően, az amerikai elnök hatszor említette Putyin nevét a népének szóló üzenetében. Például így:
„A tengerentúlon az orosz Putyin előrenyomul, megszállja Ukrajnát, és káoszt szít Európa-szerte és azon túl is. Ha valaki ebben a teremben azt gondolja, Putyin meg fog állni Ukrajnánál, biztosíthatom, nem fog. De Ukrajna megállíthatja Putyint, ha kiállunk Ukrajna mellett, és biztosítjuk a védekezéshez szükséges fegyvereket. Ukrajna csak ezt kéri. Nem kérnek amerikai katonákat. (...) Ezt mondom a Kongresszusnak: szembe kell szállnunk Putyinnal. (...) Putyin elnöknek szóló üzenetem egyszerű: nem fogunk meghátrálni. Nem hajolunk meg, nem hajolok meg.”
Az amerikai elnökkel ellentétben, Putyin egyszer sem említette Biden nevét a két óra alatt. Az USA-t 2-szer, Európát és az Európai Uniót 5-ször, a Nyugatot 6-szor, Amerikát 1-szer. Egyszer sem az Amerikai Egyesült Államok, az Ukrajna, a Kijev szavakat. És Zelenszkij nevét ugyanúgy nem vette a szájára, miként Biden a Trumpét. A statisztikán túl azonban talán további támpontot ad az érdeklődő számára, hogy az orosz elnök milyen szövegösszefüggésben használta a felsorolt kifejezéseket. Terjedelmi okokból rövidítve, az alábbi gondolatoknak adott hangot Putyin:
♦ Amikor a jelenlegi amerikai vezetők arról beszélnek, hogy érdekeltek a stratégiai stabilitásról velünk folytatott tárgyalásokban, csupán azt akarják demonstrálni a választóiknak és mindenki másnak, hogy még mindig uralják a világot. Valójában csak a számukra előnyös kérdésekről akarnak megállapodni, egyébként pedig legyőzni bennünket.
♦ A ruszofóbiától, a nemzeti gőgtől, a kiváltságosság érzésétől elvakítva az USA és szatellit államai lebontották az európai biztonsági rendszert. Ez mindenki számára kockázatot jelent. Nyilvánvaló, hogy dolgozni kell Eurázsia egyenlőségen és oszthatatlanságon alapuló biztonsági rendszerének megteremtésén. De a szuverén és erős Oroszország nélkül semmilyen tartós világrend nem képzelhető el.
♦ Az úgynevezett Nyugat a maga gyarmattartó múltjával, a nemzeti konfliktusok szításának szokásával nem csak a mi fejlődésünket igyekszik visszafogni. Egy tőle függő, elhalványuló, haldokló térre van szüksége, ahol azt csinálhat, amit akar.
♦ Értjük, hogy a Nyugat fegyverkezési versenybe akar belerángatni bennünket. Ugyanúgy, mint azt a 80-as években a Szovjetunióval tette, amikor a nemzeti össztermék 13 százalékát költöttük fegyverre. A NATO keleti terjeszkedését, Svédországnak és Finnországnak a szövetségbe való belerángatását semlegesítenünk kell erőinknek a nyugati stratégiai irányba való átcsoportosításával.
♦ A Nyugat konfliktusokat provokált Ukrajnában, a Közel-Keleten és a világ más régióiban, és folytatja a hazudozást. Most minden alap nélkül azt nyilatkozzák, mintha Oroszország Európára akarna támadni. Eközben ők határozzák meg, mely területeinkre mérnek csapásokat (az ukránok révén). Elkezdtek beszélni arról is, hogy NATO katonai kontingenseket küldhetnek Ukrajnába.
♦ A baráti országokkal közösen hatékony és biztonságos logisztikai folyosókat létesítünk, élenjáró technológiai bázison új, globális, szabad, politikai beavatkozástól mentes pénzügyi fizetési rendszert alakítunk ki. Tavaly Oroszország gazdasága nagyobb ütemben nőtt a világátlagénál. Nem csak az Európai Unió vezető országait, hanem az úgynevezett G7-ket is megelőztük. Ebben óriási szerepe volt az elmúlt évtizedekben felhalmozott biztonsági tartalékoknak. A növekedésben ma már több mint 90 százalék fölötti a kevésbé nyersanyag-igényes iparágak részesedése, vagyis a gazdaságunk technológiailag egyre fejlettebb, ezáltal sokkal fenntarthatóbb. Ma Oroszország a bruttó hazai termék vásárlóerő-paritása alapján Európa legnagyobb gazdasága, és a világon az ötödik legnagyobb gazdaság.
. ♦ Oroszország volt és marad az emberi civilizációt létrehozott hagyományos értékek támogatója.
„Tekintsük hát úgy, hogy a jövő elkezdődött. De hogy milyen lesz, az önökön múlik” – idéztem a cikkem elején Vlagyimir Putyinnak az Ifjúsági Világfesztivál zárása alkalmából mondott szavait. Már akkor arra gondoltam: vajon tényleg csak a fiatalokon múlik? Miután a két vezető szövegét végigolvastam, amelyekből fentebb töredékeket idéztem, kifejezetten rossz érzésem támadt. Ezt tetézte, hogy az is felötlött bennem: a napokban NATO-csapatok Ukrajnába küldésének lehetőségét villantotta fel a francia elnök.
Aztán következtek a német tábornokok, akik úgymond óvatlanul szövegeltek egymás között arról, hogy hány német cirkáló rakéta kellene az oroszországi a Krími híd lerombolásához. Ennek során – mintha tudatában sem lennének annak, hogy ha négy német tábornok tanácskozik telefonon, köztük egy Szingapúrban lóg a vonalon, akkor legalább tucatnyi hírszerző szolgálat hallgatja le őket – azon morfondíroztak, hogy egy hatótávolságon belül lévő romániai amerikai bázisról indíthatnák a rakétákat. Így, akár német személyzet is elvégezhetné a munkát. A művelet ugyanis annyira bonyolult, hogy nem bízhatnák ukránokra.
Mindezt megtetézte, hogy március 7-én az Európai Néppárt újból az Európai Bizottság elnöki tisztségére jelölte a washingtoni szekeret toló Ursula von der Leyent. A Bukarestben megrendezett kongresszuson több mint 80 százalékos szavazattöbbséggel döntöttek erről. Ám csak ezért még nem kellene ebben a cikkben megemlíteni ezt az eseményt. Ami miatt idekívánkozik: bár a politikus angolul beszélt, ám abban az utolsó részben, amelyben Európa felfegyverzése, az európai hadiipar kiépítése mellett kardoskodott, hanghordozása, kar- és ökölmozdulatai, önelégült arckifejezése, kihívó testtartása bennem egyfajta Hitler-képet idézett fel.
Az itt aposztrofált nyugati megszólalásokból is az a benyomásom, hogy a nyugati vezetők tudatosan provokálják Moszkvát. Tesztelik, meddig bírják idegekkel a Kreml vezetői, ahogyan ezt a NATO fokozatos keleti terjeszkedésével tették, továbbá a 2014-es februári kijevi államcsíny után nyolc éven át az ukrán büntető zászlóaljaknak és a hadseregeknek a donyeci oroszok elleni, több mint tízezer halálos áldozattal járt támadássorozatával művelték. Hogy az oroszországi Belgorod, Kurszk, Rosztov megyék településéinek halálos áldozatokkal, lakóházak, piacok, iskolák, óvodák rombolásával járó, hónapok óta tartó, naponta ismétlődő dróntámadásait ne is említsem. S persze a Donyeck és Luganszk lakossága elleni rakétázások sem szünetelnek, még ha ezekről nem vagy alig ad is hírt a médiánk...#
MEGJEGYZÉS:
* Ifjúsági Világfesztivál (Всемирный фестиваль молодёжи): A bizonyos értelemben a II. világháború utáni Világifjúsági Találkozók (VIT) mintájára létrehozott oroszországi kezdeményezés. A 2024. március 1–7. között megrendezett eseményen elsősorban Oroszországból, továbbá több mint 180 országból 20 ezer fiatal vezető vett részt az üzlet, a média, a nemzetközi együttműködés, a kultúra, a tudomány, az oktatás-művelődés világát, a sport, a társadalmi élet különféle területeit, illetve önkéntes és a jótékonysági szervezeteket, tinédzser gyermekszervezeteket képviselve. Jelszava volt: „Kezdjük el a jövőt együtt!”
** Sziriusz központ: A tudományokban, a zenében, a képzőművészetben, a kultúra, a művészet más ágazataiban, a sportban ragyogó tehetséget mutató gyerekek és fiatalok bentlakásos, világszínvonalú továbbképzését, tréningjét szolgáló centrum, amelynek oktatási központjában 2016 óta 63 ezer iskolás részesült külön képzésben. Az orosz elnök 2020-as rendeletével kiemelt közigazgatási státuszú területté vált, amelynek mintájára országszerte további hét, hasonló tehetséggondozó központot hoztak létre, amelyekben magasabb színvonalra kívánják emelni az eddig 4 millió fiatalt érintett tehetséggondozási programokat.
