Azt írja a Washington bármilyen lépését egyébként megszállottan magasztaló ismerősöm, hogy

„semmi sajnálatot nem érdemel Oroszország, a világ egyik legagresszívebb hadiállama”.

Azon túl, hogy nem igazán tudom értelmezni az államok sajnálata kitételt, minthogy azok, a politikai réteg révén, az uralkodó osztály érdekeit fejezik ki érzelmi meggondolások nélkül, mégiscsak észre kellene venni, hány háborút indított, s hányat támogatott az USA kormánya csak az utóbbi harminc évben! De ha már: mekkora is a világ fegyverkezési kiadásaiból az USA-é? (Több mint 50%) S mekkora Oroszországé? (10% sincs.)

Nem lehetne végre nem kettős mércével mérni legalább most, amikor Washington nyilvánvalóan azon mesterkedik, hogy legalább egy taktikai atomfegyver bevetésére rávegye Moszkvát, enyhítendő azon a terhen, amit 1945-től, lényegében kísérleti és zsarolási, de semmiképpen nem katonai céllal, a Japánra ledobott két atombomba bevetésével mindmáig egyedül hurcol? # 

(Bekiáltás-töprengések / 58 – KDL, 2024. október)